A gyanú!

39. rész.

Válaszokat kerestem és újra meg újra vissza forgattam a beszélgetést hátha valami elkerülte a figyelmemet.
Minél tovább kattogott agyam annál jobban bűzlött nekem ez az egész.
Vegyük sorra. Mielőtt elutaztam volna tökéletesen meg voltunk Jenivel. Ha nem szeretne annak lettek volna jelei, a telefonban nagyon szomorú volt a hangja, nehezen mondta ki azt, hogy szakítani akar. Ezek a dolgok nem arra utalnak, hogy tényleg ezt akarta.
Bár a koncert után még két napig itt kéne maradnom úgy döntöttem meg beszélem Sooterrel, hogy hagy mehessek haza. Nem lesz egyszerű menet mert nagyon szigorú ilyen téren viszont ha elmondom neki, hogy miért is akarok utazni, talán megenyhül a szíve.
A koncert holnap lesz ezért ki kell pihennem magam. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem. Már nem voltam szomorú viszont annál idegesebb. Lehet, hogy Jeninek baja esett és én innen nem tudok segíteni. Amíg haza nem érek nem leszek nyugodtabb.

* Másnap:

Mikor felkeltem, nem voltam valami jól. Fáradtnak éreztem magam és nagyon fájt a fejem. Még mindig nyugtalanított ez az egész. Már alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek és a magángéppel mehessek haza. Ha nem lennék ilyen helyzetben mindenképp maradnék mert tudom, hogy most csalódást fogok okozni több 1000 embernek de ez most nagyon fontos a számomra és biztos, hogyha bocsánatot fogok kérek tőlük akkor elnézik nekem.
Gondolkoztam rajta, hogy felhívom apáékat és elmondok nekik mindent de azzal elrontanám a nászútjukat, ráadásul még én sem vagyok biztos semmiben.
Kicsoszogtam a konyhába és csináltam magamnak egy teát. Ahogy kortyolgattam megérkezett Scooter is.
- Szeva kölyök. Hogy vagy?- kérdezte és leült mellém.
- Hát nem mondhatnám, hogy valami jól.- válaszoltam és üveges tekintettel néztem magam elé.
- Még mindig szomorú vagy?
- Ami azt illeti már nem- láttam rajta, hogy válaszom nem kicsit meglepte.- nem mert tudom, hogy valami itt nem stimmel.
- Ezt, hogy érted?- kérdezte és érdeklődve nézett rám.
Elmondtam neki feltételezésemet és meglepődtem amikor helyeselt és igazat adott nekem.
- Láttam, hogy milyenek vagytok együtt. És, hogy őszinte legyek nekem sem az jött le, hogy nem szeret.
- Ez az. És egyébként lenne egy hatalmas kérésem. Tudom, hogy a koncert után még két napig itt kéne lennem de ha Jeni esetleg bajban innen nem tehetek semmit. Meg amúgy sem vennéd nagy hasznomat.- hadartam el és láttam rajta, hogy gondolkozóba esik.
Ezt már jó jelnek tekintettem.
- Na jó- mondta ki sóhajtva.- de csak most az egyszer! Ebből nem csinálunk rendszert.- szögezte le.
- Oké persze! És köszönöm.- hálálkodtam neki majd kiment a szobából.
Ahogy megittam teám maradékát neki láttam a pakolásnak mivel mint már említettem koncert után egyből indulni szeretnék.
Pakolás után elindultam a koncert helyszínére gyakorolni, hogy minden tökéletesen menjen.
A gyakorlás annyira elhúzódott, hogy 1 órám volt kezdésig.

2 órával később

Ahogy vége lett a koncertnek elköszöntem rajongóimtól és rohantam az öltözőbe. Gyorsan átvedlettem és kocsimhoz lépkedtem szaporán.
A 20 perces utat a repülőtérig most 10 perc alatt megtettem. Beszálltam és már indultunk is. Scooter és a többiek most nem jöttek velem mert még intézik az interjúk és M&G lemondásokat.
Egész úton azon imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja Jenninek.

Pár órával később

Amint megállt a gép a pályán, felugrottam székemből bőröndömet pedig magam után húztam.
Kint egy autó várt. Szinte szaladtam az autóig és miután beszálltam el is indultunk. Innen elég messze volt az otthonunk ezért türelmetlenül ültem és néztem ki az ablakon.
Egy örökké valóságnak tűnt míg haza értünk. Ahogy megállt az autó szaladtam a bejárathoz és feltéve az ajtót rontottam be a házba. Teljes sötétség fogadott ezért felmentem az emeletre azon belül is Jeni szobájába, hogy megnézzem ott van-e. Idegesen észleltem, hogy senki nincs itt. Egyre jobban kezdett beigazolódni a gyanúm.
Eléggé fáradtnak és meggyötörtnek éreztem magam mégsem hagyott nyugodni ez az egész úgyhogy erőt vettem magamon és Jeni keresésére indultam.
Csak futottam és futottam céltalanul. Elmentem a parkba is megnézni nem-e véletlenül ott van de nem volt.
Szomorúan sétáltam tovább és bekanyarodtam egy utcába. Már sötétedett. Kínomban és tehetetlenségemben nem tudtam mit csinálni ezért elordítottam magam és a csodát vártam hátha történik valami.
- MERRE VAGY JENIIII- ordítottam 2x majd kimerülten és sírva rogytam térdre az út kellős közepén.
Tudtam, hogy nem szabad feladnom de nem sok reményt láttam arra, hogy így megfogom találni.
Csak sírtam és sírtam amikor.....

Remélem tetszett mindenkinek a rész!! Várom a véleményeiteket! És nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott kommentárokat. Elképesztőek vagytok!!!:))))
És még szeretném megemlíteni, hogy Reginával indítottunk egy közös blogot! Nézzetek be, olvassátok és írjatok véleményt mert nekünk ez nagyon sokat jelentene. Talán még most nem olyan érdekes de nekem elhihetitek, hogy az lesz. A fejünkben meg vannak már az ötletek. És a bónusz pedig az, hogy az egész történet Justin szemszögéből van írva! Várunk oda is titeket!!:))