47. rész.
Sziasztok!
Meghoztam a következő és egyben utolsó részt! Tudom, hogy ezt nem igazán vártátok és ezt írásba is foglaltátok de egyszer mindennek eljön az ideje. Sajnálom, hogy ilyen soká jött de nem jöttek az ötletek. Így utolsó alkalommal egy kicsit hosszabban írok nektek ide az elejére és remélem nem gond:)
Ez volt az első ( működő ) blogom. Emlékem, hogy amikor elkezdtem nagyon izgultam, hogy vajon lesz-e olyan aki olvasni fogja és, hogy milyen vélemények fognak érkezni egy-egy részhez. Az alap sztorin nagyon sokat gondolkodtam aztán pedig csak úgy jöttek az ötletek! Voltak kisebb-nagyobb megakadások de sikerült mindig tovább jutni. És ezt sokszor a biztató kommenteknek köszönhettem.
Egy blog sikere nem csak az írón és a sztorin múlik hanem az olvasókon is! Ha nem lennétek már rég feladtam volna.:))
Minden nap örömmel léptem be ide és néztem végig, hogy mit írtatok nekem. Így a végére 11148 oldalmegtekintésem van és 13 rendszeres olvasóm amit borzasztóan köszönök! Nem gondoltam volna, hogy ilyen adatokkal fogok rendelkezni az utolsó résznél.
Egy szóval köszönöm, hogy olvastátok a történetemet. Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog ez a rész is.
Most mindenki kommentjére fogok válaszolni és légyszi véleménykifejtős komikat írjatok:))
Azt oldalt ez után is mindennap fogom nézni ha esetleg valaki később találna rá és hozzászólna ehhez a részhez:) Már csak egy blogot írok! Megköszönném ha benézne az aki még nem tette meg:)) Köszike.
Kellemes olvasást mindenkinek!
* A 9. hónapban
Igen. Már itt tartunk. Bármelyik nap, vagy akár bármelyik órában szülhetek. 9 hónap alatt egyszer sem gondoltam bele, hogy vajon mennyire fog fájni vagy mi is fog történni velem/velünk. Boldog voltam mert terhességem aktívabb szakaszát már Justinnal együtt csinálhattam végig.
Annyira édes. Minden este mielőtt aludni készülnénk leguggol mellém és beszélni kezd az apró jövevénynek majd el énekel neki egy altatót is. Bár ő nem érzi, hogy mennyire nyugodt ilyenkor a pici de én igen. Most még jobban felnézek rá mint eddig hisz pontosan tudja, hogy vér szerint nem az ő gyerekét hordom a szívem alatt mégis úgy viselkedik mintha ez így lenne. És, hogy miért nem mondom, hogy lányunkkal vagy fiunkkal? Ez egyszerű. Mert nem tudjuk. Közös döntés alapján arra jutottunk, hogy legyen meglepetés mivel a lényeg úgyis az, hogy egészséges legyen.
Ma is mint mindennap épp készülődök merthogy indulok a kismama tornára. Kismamák és kispapák együtt mennek de én nem vártam el Justintól, hogy ezt végig csinálja. Igaz kevesebb koncertet vállal már egy ideje de még így is hulla fáradtan ér haza legtöbbször.
- Szia Drágám! Majd jövök.- szóltam Justinnak majd egy hosszú, romantikus csókot leheltem ajkaira.
- Ne vigyelek el?
- Anya el visz mert dolga van a városban.- magyaráztam neki mire bólintott és újra laptopját böngészte.
* Este
Fáradtam és nehézkesen léptem át házunk küszöbét. Már rég itthon lennénk ha anyának nem lett volna kedve egy kicsit vásárolgatni.
- Sziasztok! Hát ti hol voltatok ilyen sokáig?- vont kérdőre minket Justin.
- Csak vásároltunk egy kicsit.- mosolyogtam rá és adtam szája sarkára egy puszit.
- Oké. Gyere mutatni akarok valamit.- húzott maga után. Gőzöm sem volt mi ilyen fontos mivel elég gyorsan szedte lábait figyelmen kívül hagyva, hogy nekem ez jelen állapotomban nem olyan könnyű tevékenység.
Fel mentünk a szobánkba, leültünk ágyunkra és elém tolta laptopját amin megpillantottam egy gyönyörű épület képét. Gyönyörű virágos terület ölelte körül a " kastélyt " és márvány szobrok sorakoztak a lépcső mellett.
- Tarthatnánk itt az esküvőt!- szólalt meg mikor látta, hogy erősen méregetem a képet.
- Ez nagyon szép!- mosolyodtam el és felnéztem a képernyőről.
Ami azt illeti elhatároztam, hogy csak akkor vagyok hajlandó megtartani az esküvőt ha már megszületett a kis pocaklakó. Ennek két oka van. Az első az, hogyha már így alakult nagyon szeretném ha a lányom vagy a fiam is jelen lenne a nagy napon. Ez nem csak rólam és Justinról fog szólni hanem róla is.
A második pedig nőiességem miatt volt fontos. Tudom, hogy csak egyszer fogok férjhez menni és nem egy hordóként akarok az oltár elé gurulni.
Miután megbeszéltünk még pár részletet csöngettek. Fogalmam sem volt ki lehet az mivel már elég későre járt. Justin felpattant mellőlem és már szaladt is le a lépcsőn.
Lassú és megfontolt lépésekkel követtem példáját és mikor leértem Scootert, Kennyt és Ryant pillantottam meg.
- Sziasztok! Mi ez talán pasi est?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Csak pókerezünk egy kicsit és kibeszéljük az élet nagy dolgait.- szólalt meg mellettem Justin.
- Rendben akkor én nem is zavarok.- köszöntem el tőlük és vissza mentem az emeletre.
Nem sajnáltam Justintól ezt a kis szórakozást mivel ennyi jár neki. Visszaérve lefeküdtem az ágyra és TV-t néztem.
* 1 órával később
Már épp csukódtak volna le szemeim mikor észre vettem, hogy nedvesedik alattam a takaró. Gyorsan felálltam és csak akkor jöttem rá, hogy elfolyt a magzatvíz. habozás nélkül kiabáltam Justinnak aki sokadszorra sem jött fel így kénytelen voltam én lemenni.
- Justin!- mondtam kétségbe esett hangon mivel eléggé váratlanul és az iménti dolog.
- Pillanat szívem. Mindjárt végzünk.- mondta teljesen a lapokra koncentrálva.
Hirtelen olyan erős fájdalmat éreztem hasamban, hogy összegörnyedtem. Tisztában voltam vele, hogy ezek az első fájások.
- Justin ez nem ér rá! Elfolyt a magzatvíz.- nyögtem ki nehézkesen mire a széket kirúgta maga alól és oda jött.
- Nyugodj meg. Azonnal viszlek a kórházba.- simított végig hátamon ami máskor nagyon jól szokott esni most mégis csak idegesített.
Kenny és Scooter kitámogattak a kocsiig míg Justin felszaladt a már előre összepakolt ruháimért.
Egész úton hatalmas nyögések hagyták el számat mivel fájásaim sűrűsödtek. Láttam Justinon, hogy próbált nyugodt maradni de nem igazán sikerült neki. Szeme ide-oda járt hasam és arcom közt és folyton csak azt hajtotta,- valószínűleg magának - hogy minden rendben lesz.
Sebességhatárt nem figyelve száguldoztunk így elég gyorsan oda is értünk a kórházhoz. Justin kiszállt és segített nekem is de minden lépésemnél hatalmas fájdalom hasított méhembe.
Amint felértünk azonnal hordágyra fektettek és már toltak a szülőszoba felé. Hirtelen eluralkodott rajtam a pánik. Féltem az ismeretlentől. De mikor megéreztem Justin kezeit enyéimen azonnal megnyugodtam és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minél hamarabb vége legyen ennek.
- Bent szeretne lenni Mr. Bieber?- kérdezte egy ápolónő.
- Igen!- válaszolt röviden mégis annál magabiztosabban és kezeimet még mindig nem engedte el.
- Rendben Miss. Hunter! Nyomjon.- utasított az orvos és engedelmeskedtem neki.
Arcomon kövér izzadságcseppek gurultak végig könnyeimmel keveredve. Nem tudtam meddig bírom még. Ekkor azonban felkiáltott a doki.
- Gratulálok! Most adott életet egy egészséges kisfiúnak.- erre a mondatra megkönnyebbülten sóhajtottam fel de örömöm hamar elillant mivel nem hallottam kisfiam sírását ami ilyenkor szokványos.
- Doktor úr, miért nem hallok sírást?- kérdeztem de senki nem válaszolt ami miatt aggodalmam csak nőtt. Próbáltam feltolni magam és annyira sikerült is, hogy lássam, a doki egy aprót paskol a pici fenekére minek következtében keserves sírásba kezdett. És meghallottam életem eddigi legszebben csengő vékonyka hangját. Azonnal mosolyogni kezdtem és most már nyugodtan tekintettem a mellettem álló Justira akinek szeméből potyogtak a könnyek. Amint megtisztították még mindig síró fiunkat, vissza hozták majd karjaimba adták így azonnal csendben maradt és kis szemeit erőtlenül kapkodta ide-oda.
- Gyönyörű!- szólaltam meg könnyeimmel küszködve majd Justin felé nyújtottam, hogy ő is kezei közt tarthassa " gyerekét ".
- Hát kisfiam jól megijesztettél minket!- szólalt meg mosolyogva és ringatni kezdte.
Ez talán életem legmeghatóbb pillanata.
*1 Évvel később
Szívem épp kiugrani készül és fel-alá járkálok ugyanis ma jött el az a nap amikor én és Justin össze kötjük életünket. Szőke hajam göndör loknikban bomlottak vállaimra és gyönyörű menyasszonyi ruhám követve testem vonalát simult hozzám.
- Itt az idő!- jött be anya de az ajtóban megtorpant és láttam amint szemei megtelnek könnyel. Nem kellett semmit mondania ahhoz, hogy tudjam ezek a meghatottság könnyei.
Odaszaladtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Most már menjünk mert a leendő férjed már az oltárnál várja, hogy elvehessen!- szipogta majd lassan elváltunk egymástól és kisétáltunk. Ahogy az ilyenkor szokás apába karoltam de mielőtt elindultunk volna mély levegőt vettem. Idegesség és izgatottság járta át egész testemet. Bólintottam apának és a zenét meghallva tettük meg első lépéseinket. Kint már mindenki állva figyelte amint közelítünk és elismerő, büszke és szerető pillantásokat kaptam. Majd megláttam életem szerelmét ahogy csillogó szemekkel figyel fülig érő mosollyal arcán.
Útközben eszembe jutott, hogy mennyi mindenen is mentünk mi keresztül. Az autó baleset, az elrablásom, a viták és még megannyi emlék. Tudtam, hogy számomra nem létezik tökéletesebb ember mint ő.
Amint odaértünk kezeinket össze fontuk és elvesztem csillogó szemeiben.
- Jennifer Hunter akarod-e hites férjedül az itt jelenlévő Justin Drew Biebert?- kérdezte tőlem a pap és bár tudtam a választ csak nehézkesen sikerült kimondanom ami miatt Justin arcán kisebb félelmet véltem felfedezni.
- Igen!- válaszoltam öszinte mosollyal arcomon.
- És te Justin Drew Bieber akarod-e hites feleségedül az itt jelenlévő Jennifer Huntert?- kérdezte tőle is és Justin is várt a válaszadással de láttam szemein, hogy nem a hezitálás miatt hanem mert kiakarja élvezni ezt a pillanatot.
- Igen!- mosolyodott el és meg sem vártuk még a pap kimondja, hogy mostantól házasok vagyunk mi egymás ajkait kezdtük falni. Ezután már csak arra lettem figyelmes, hogy valami hatalmasat puffan, taps helyett mindenki sikoltozik és pánikolva rebben szét, Justin arca pedig elsápad és hasamat nézi. Követtem példáját és én is lenéztem majd megláttam, hogy hófehér ruhámat egyre nagyobb területen önti el a vérem. Amint tudatosult bennem mi is történt erőtlenül este Justin karjaiba és lassan vezettem végig tekintetemet a sikoltozó tömegen. A fák között azonban egy ismerős arcot fedeztem fel akinek kezében egy pisztoly volt. Ez a személy pedig Selena volt és jól kivehetően győztesen mosolygott.
Erőm egyre inkább kezdett fogyni és már a légzés is nehezemre esett. Lábaim felmondták a szolgálatot így Justin tartása ellenére a földre estem. Maradék erőmet össze szedve megszorítottam kezét mire könnyáztatta szemeit rám emelte.
- Nagyon szeretlek Justin Drew Bieber!- suttogtam neki majd szememből kihullt egy könnycsepp.
- Én is szeretlek Jennifer Hunter!- szólalt meg nehezen.
Ezután tompulni kezdtek a hangok, látásom homályossá vált, míg végül lehunytam szemeimet és már soha többet nem nyitottam ki.....
2013. szeptember 3., kedd
2013. augusztus 15., csütörtök
Hogy-hogy itt vagy?
46. rész.
Sziasztok!
Talán pár emberkét váratlanul fog érni, de ez az utolsó előtti rész.
Remélem tetszeni fog. Elég hosszú és élménydús lett véleményem szerint. Szerintetek?
Jó olvasást mindenkinek!:))
* 5 hónappal később
Már 5 hónapja, hogy Justin itt hagyott. Az első pár hónapba még nem telt egy úgy nap, hogy nem sírtam utána. Persze még most is fáj, hogy nincs itt velem de már megszoktam.
Az egyetlen dolog ami mosolyt tud csalni arcomra, az, amikor bele nézek a tükörbe és meglátom gömbölyödő hasamat. Elmosolyodok mert tudom, hogy egy kis élet fejlődik bennem.
Anyáéknak is elmondtam mindent. MINDENT!
Haragudtak ahogy én is magamra de azt ígérték, hogy mellettem lesznek. Jeremy is támogatott, pedig megcsaltam a fiát. Ezt nem tudom meg érteni.
Folyton csak azt ismételgetem, hogy minden rendben lesz. De sokszor nem így érzem.
Kész vagy kicsim?- kérdezte anya és az utolsó falatot is megettem, majd elindultunk a szokásos vizsgálatra, ahol megnézték minden rendben van-e.
Általában mindig csendben ültem végig a kórházhoz vezető utat, hisz arról álmodoztam, hogy nem anya ül mellettem hanem Justin. És, hogy ez a picur is az övé lesz. Aztán ahogy vissza tértem a valóságba, a csalódottság miatt nem szólaltam meg.
Általában Jeremy is velünk tart, most azonban azt mondta van egy kis dolga. A kórházhoz érve anya leparkolt és következő utunk a nőgyógyász felé vezetett.
* Justin szemszöge
Borzasztó volt az eltelt 5 hónap Jeni nélkül. Mint már említettem, bármit is tett én még mindig szeretem.
De már hiába szeretem. Ott van neki Erik. Számtalanszor gondolkoztam el azon, hogy miért csalt meg. Kevés voltam neki? Nem érezte, hogy szeretem? Nem tudom.
Valahányszor bele gondoltam, hogy boldogan tervezgetik a jövőt és várják a közös gyereküket, szememből annyiszor szöktek ki könnyeim.
Nekem kellene vele lenni. Nekem kellene vele tervezgetnem a jövőt. Az én gyerekemet kellene a szíve alatt hordania.
Fájt amit tett de tudni akartam mi van vele. De mivel nem akartam veszekedést és balhét, ezért a legegyszerűbbnek az tűnt ha apát kérdezem ki ez ügyben.
Nem is halogattam tovább dolgot, így zsebem mélyéről előkotortam telefonomat és tárcsázni kezdtem.
Meg is beszéltük a találkozót egy csendes és nyugis helyen. Miután letettük a telefont azonnal kocsimba ültem és elindultam. Röpke 20 perc után meg is érkeztem és alig pár perc várakozás után apu is oda ért.
Öleléssel üdvözöltük egymást majd nem habozva, rögtön a lényegre tértem.
- Jeni jól van?- rukkoltam elő kérdésemmel.
- Igen jól van. Épp a szokásos kivizsgáláson vannak Jessicával.
- És...őőő... Erik jól bánik vele?
- Ja, hogy te nem is tudod?- kérdezte és fogalmam sem volt miről beszél.
- Mégis mit nem tudok?- kérdeztem szemöldökömet felvonva és ökölbe szorított kezekkel. Első gondolatom az volt, hogy bántotta. És ha ez így van én biztos, hogy megölöm ezt a gyereket!
- Hát elmondta Jeni, hogy miután elmentél otthonról, felhívta Eriket, aki viszont lekoptatta, mondván " Ő még élni szeretne ".- formázott kezeivel idéző jeleket.
Fel sem tudtam fogni, hogy tehette ezt az a mocsok. Sajnáltam Jenit. Bár Apa és Jessica mellette vannak valamilyen szinten mégis egyedül kell végig csinálnia az egész terhességet.
- Ez szörnyű!- Ezen kívül semmit nem tudtam mondani.
Tényleg sajnáltam Jenit ám legbelül egy kicsit örültem ennek. Ez azt jelentette, hogy még van esély kettőnknek.
Még beszélgettünk egy kicsit majd elköszöntünk és haza mentem.
Otthon tanácstalanul estem ágyamra. Fogalmam sem volt mit tegyek...
* Jeni szemszöge
Miután minden vizsgálatot elvégeztek rajtam és mindent rendben találtak haza indultunk.
Otthon kicsit kifáradva mentem fel szobámba és úgy döntöttem alszok egy kicsit. Ez mostanában elég gyakran előfordult.
* Pár órával később
Kipihenten ébredtem és megéreztem az oda lentről felszálló vacsora illatát. Éhesen vonszoltam le magam a lépcsőn és az asztalhoz ülve neki is láttam az evésnek.
Evés közben végig a csend uralta az egész konyhát. Amit nem is bántam. Semmi kedvem nem volt beszélgetni. Miután befejeztem vacsorámat, tányéromat elmostam, el köszöntem anyáéktól és felmentem tusolni.
Szobámba levettem ruháimat és elhaladva az egész alakos tükör előtt szemügyre vettem magam.
Bár hasam formásan nőtt, többi testrészemen jól látható volt, hogy valamennyit magamra szedtem.
- Kövér vagyok!- suttogtam magamnak.
- Ez nem igaz! Nagyon is csinos vagy! Egy igazi csinos kismama.- szólalt meg valaki hirtelen és megijedtem. Oda kaptam tekintetemet és majd leesett az állam. Justin állt az ajtóban, aki mosolyogva nézett rám.
- Hogy-hogy itt vagy? Azt hittem haragszol rám. Hozzá teszem jogosan.- hajtottam le fejemet és hasamat nézegettem.
- Hallottam mi történt közted és Erik között.- mondta és közelebb jött majd kettőnket nézett a nagy tükörben.- Jeni beszélnünk kell.
Rám terítette köntösömet majd az ágy felé kezdett húzni.
- Tudom, hogy amit most mondani fogok az hirtelen lesz. Nagyon nehéz volt nélküled. Folyton csak te jártál a fejemben és azon gondolkoztam vajon mi lehet most veled. De nem tudtam, hogy mit tegyek. Tudtam, hogy itt van veled Erik és csak reménykedni tudtam, hogy jól viseli a gondod. Aztán mikor ma találkoztam apával, kiderült, hogy ez nem így van. Sokáig gondolkoztam mit tegyek de rájöttem, hogy a lelkem mélyén már régóta tudom mi a megoldás. Jeni én nem akarlak elveszíteni. Túl sok mindenen mentünk keresztül ahhoz, hogy ez megtörténjen. Szeretnék újra veled lenni!- mondta el határozottan mindezt közben pedig kezeinket össze kulcsolta.
Egyszerűen nem tudom elhinni azt amit most mondott. Azok után, hogy megcsaltam és mástól várok gyereket még mindig képes szeretni és szeretne vissza kapni. Nagyon örültem döntésének mégis annyira lesokkolt, hogy megdöbbenve néztem rá némán amit persze ő is észre vett.
A következő pillanatban pedig arra lettem figyelmes, hogy fel áll mellőlem és letérdel elém.
- Jennifer Hunter! Hozzám jönnél feleségül?- ha még nem lepődtem volna meg eléggé az elmúlt 10 perc eseményin, akkor most érkezett el ez a pont.
Erre a kérdésre azonban határozottan tudtam a választ.
- Igen, igen, igen!- hajtogattam a számomra most legszebben csengő szót könnyeimmel küszködve majd letérdeltem mellé és azonnal szájára tapadtam.
Annyira hiányzott már érintése és puha ajkai. Mennyei érzés volt újra átélni ezt. Hosszú percekig el sem váltunk egymástól.
* Justin szemszöge
- Jennifer Hunter! Hozzám jönnél feleségül?- kérdeztem tőle idegesen mivel féltem esetleges nemleges válaszától.
- Igen, igen, igen!- válaszolt triplán és megkönnyebbültem. Olyan mértékű boldogság árasztott el, amilyen talán még sohasem. Majd hirtelen megéreztem egyetlen szerelmem édes ajkait enyémeken.
Hosszú és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Sziasztok!
Talán pár emberkét váratlanul fog érni, de ez az utolsó előtti rész.
Remélem tetszeni fog. Elég hosszú és élménydús lett véleményem szerint. Szerintetek?
Jó olvasást mindenkinek!:))
* 5 hónappal később
Már 5 hónapja, hogy Justin itt hagyott. Az első pár hónapba még nem telt egy úgy nap, hogy nem sírtam utána. Persze még most is fáj, hogy nincs itt velem de már megszoktam.
Az egyetlen dolog ami mosolyt tud csalni arcomra, az, amikor bele nézek a tükörbe és meglátom gömbölyödő hasamat. Elmosolyodok mert tudom, hogy egy kis élet fejlődik bennem.
Anyáéknak is elmondtam mindent. MINDENT!
Haragudtak ahogy én is magamra de azt ígérték, hogy mellettem lesznek. Jeremy is támogatott, pedig megcsaltam a fiát. Ezt nem tudom meg érteni.
Folyton csak azt ismételgetem, hogy minden rendben lesz. De sokszor nem így érzem.
Kész vagy kicsim?- kérdezte anya és az utolsó falatot is megettem, majd elindultunk a szokásos vizsgálatra, ahol megnézték minden rendben van-e.
Általában mindig csendben ültem végig a kórházhoz vezető utat, hisz arról álmodoztam, hogy nem anya ül mellettem hanem Justin. És, hogy ez a picur is az övé lesz. Aztán ahogy vissza tértem a valóságba, a csalódottság miatt nem szólaltam meg.
Általában Jeremy is velünk tart, most azonban azt mondta van egy kis dolga. A kórházhoz érve anya leparkolt és következő utunk a nőgyógyász felé vezetett.
* Justin szemszöge
Borzasztó volt az eltelt 5 hónap Jeni nélkül. Mint már említettem, bármit is tett én még mindig szeretem.
De már hiába szeretem. Ott van neki Erik. Számtalanszor gondolkoztam el azon, hogy miért csalt meg. Kevés voltam neki? Nem érezte, hogy szeretem? Nem tudom.
Valahányszor bele gondoltam, hogy boldogan tervezgetik a jövőt és várják a közös gyereküket, szememből annyiszor szöktek ki könnyeim.
Nekem kellene vele lenni. Nekem kellene vele tervezgetnem a jövőt. Az én gyerekemet kellene a szíve alatt hordania.
Fájt amit tett de tudni akartam mi van vele. De mivel nem akartam veszekedést és balhét, ezért a legegyszerűbbnek az tűnt ha apát kérdezem ki ez ügyben.
Nem is halogattam tovább dolgot, így zsebem mélyéről előkotortam telefonomat és tárcsázni kezdtem.
Meg is beszéltük a találkozót egy csendes és nyugis helyen. Miután letettük a telefont azonnal kocsimba ültem és elindultam. Röpke 20 perc után meg is érkeztem és alig pár perc várakozás után apu is oda ért.
Öleléssel üdvözöltük egymást majd nem habozva, rögtön a lényegre tértem.
- Jeni jól van?- rukkoltam elő kérdésemmel.
- Igen jól van. Épp a szokásos kivizsgáláson vannak Jessicával.
- És...őőő... Erik jól bánik vele?
- Ja, hogy te nem is tudod?- kérdezte és fogalmam sem volt miről beszél.
- Mégis mit nem tudok?- kérdeztem szemöldökömet felvonva és ökölbe szorított kezekkel. Első gondolatom az volt, hogy bántotta. És ha ez így van én biztos, hogy megölöm ezt a gyereket!
- Hát elmondta Jeni, hogy miután elmentél otthonról, felhívta Eriket, aki viszont lekoptatta, mondván " Ő még élni szeretne ".- formázott kezeivel idéző jeleket.
Fel sem tudtam fogni, hogy tehette ezt az a mocsok. Sajnáltam Jenit. Bár Apa és Jessica mellette vannak valamilyen szinten mégis egyedül kell végig csinálnia az egész terhességet.
- Ez szörnyű!- Ezen kívül semmit nem tudtam mondani.
Tényleg sajnáltam Jenit ám legbelül egy kicsit örültem ennek. Ez azt jelentette, hogy még van esély kettőnknek.
Még beszélgettünk egy kicsit majd elköszöntünk és haza mentem.
Otthon tanácstalanul estem ágyamra. Fogalmam sem volt mit tegyek...
* Jeni szemszöge
Miután minden vizsgálatot elvégeztek rajtam és mindent rendben találtak haza indultunk.
Otthon kicsit kifáradva mentem fel szobámba és úgy döntöttem alszok egy kicsit. Ez mostanában elég gyakran előfordult.
* Pár órával később
Kipihenten ébredtem és megéreztem az oda lentről felszálló vacsora illatát. Éhesen vonszoltam le magam a lépcsőn és az asztalhoz ülve neki is láttam az evésnek.
Evés közben végig a csend uralta az egész konyhát. Amit nem is bántam. Semmi kedvem nem volt beszélgetni. Miután befejeztem vacsorámat, tányéromat elmostam, el köszöntem anyáéktól és felmentem tusolni.
Szobámba levettem ruháimat és elhaladva az egész alakos tükör előtt szemügyre vettem magam.
Bár hasam formásan nőtt, többi testrészemen jól látható volt, hogy valamennyit magamra szedtem.
- Kövér vagyok!- suttogtam magamnak.
- Ez nem igaz! Nagyon is csinos vagy! Egy igazi csinos kismama.- szólalt meg valaki hirtelen és megijedtem. Oda kaptam tekintetemet és majd leesett az állam. Justin állt az ajtóban, aki mosolyogva nézett rám.
- Hogy-hogy itt vagy? Azt hittem haragszol rám. Hozzá teszem jogosan.- hajtottam le fejemet és hasamat nézegettem.
- Hallottam mi történt közted és Erik között.- mondta és közelebb jött majd kettőnket nézett a nagy tükörben.- Jeni beszélnünk kell.
Rám terítette köntösömet majd az ágy felé kezdett húzni.
- Tudom, hogy amit most mondani fogok az hirtelen lesz. Nagyon nehéz volt nélküled. Folyton csak te jártál a fejemben és azon gondolkoztam vajon mi lehet most veled. De nem tudtam, hogy mit tegyek. Tudtam, hogy itt van veled Erik és csak reménykedni tudtam, hogy jól viseli a gondod. Aztán mikor ma találkoztam apával, kiderült, hogy ez nem így van. Sokáig gondolkoztam mit tegyek de rájöttem, hogy a lelkem mélyén már régóta tudom mi a megoldás. Jeni én nem akarlak elveszíteni. Túl sok mindenen mentünk keresztül ahhoz, hogy ez megtörténjen. Szeretnék újra veled lenni!- mondta el határozottan mindezt közben pedig kezeinket össze kulcsolta.
Egyszerűen nem tudom elhinni azt amit most mondott. Azok után, hogy megcsaltam és mástól várok gyereket még mindig képes szeretni és szeretne vissza kapni. Nagyon örültem döntésének mégis annyira lesokkolt, hogy megdöbbenve néztem rá némán amit persze ő is észre vett.
A következő pillanatban pedig arra lettem figyelmes, hogy fel áll mellőlem és letérdel elém.
- Jennifer Hunter! Hozzám jönnél feleségül?- ha még nem lepődtem volna meg eléggé az elmúlt 10 perc eseményin, akkor most érkezett el ez a pont.
Erre a kérdésre azonban határozottan tudtam a választ.
- Igen, igen, igen!- hajtogattam a számomra most legszebben csengő szót könnyeimmel küszködve majd letérdeltem mellé és azonnal szájára tapadtam.
Annyira hiányzott már érintése és puha ajkai. Mennyei érzés volt újra átélni ezt. Hosszú percekig el sem váltunk egymástól.
* Justin szemszöge
- Jennifer Hunter! Hozzám jönnél feleségül?- kérdeztem tőle idegesen mivel féltem esetleges nemleges válaszától.
- Igen, igen, igen!- válaszolt triplán és megkönnyebbültem. Olyan mértékű boldogság árasztott el, amilyen talán még sohasem. Majd hirtelen megéreztem egyetlen szerelmem édes ajkait enyémeken.
Hosszú és szenvedélyes csókban forrtunk össze.
2013. augusztus 12., hétfő
Új blog!
Sziasztok!
Most nem új résszel jövök és ennek 2 oka van!
Az első az, hogy szólni akartam, hogy megnyílt az új blogom. Már fent van a tartalom és az első 2 rész. Talán most még nem olyan izgalmas de hamarosan be indul és akkor szaftos és izgalmas részeket hozok nektek. De valahogy el kell kezdeni.:)
Minden megtekintésnek és kommentárnak nagyon örülök. Akár kritikát is írhattok ha van valami észre vételetek.
http://szaguldasaszerelembe.blogspot.co.uk/
A másik ok pedig az, hogy 8989 megtekintés és 45 rész után, állati kevésnek tartom a 2 kommentárt.
Az utolsó részt 31-en láttátok és csak 2 komi....
Addig nem fogok új részt hozni amíg legalább 5-6 komi össze nem jön. Ha 1 hónapig tart akkor 1 hónapig.
Bocsi azoknak akik komiztak.
A többieknek pedig csak annyit mondok: Hajrá!
Most nem új résszel jövök és ennek 2 oka van!
Az első az, hogy szólni akartam, hogy megnyílt az új blogom. Már fent van a tartalom és az első 2 rész. Talán most még nem olyan izgalmas de hamarosan be indul és akkor szaftos és izgalmas részeket hozok nektek. De valahogy el kell kezdeni.:)
Minden megtekintésnek és kommentárnak nagyon örülök. Akár kritikát is írhattok ha van valami észre vételetek.
http://szaguldasaszerelembe.blogspot.co.uk/
A másik ok pedig az, hogy 8989 megtekintés és 45 rész után, állati kevésnek tartom a 2 kommentárt.
Az utolsó részt 31-en láttátok és csak 2 komi....
Addig nem fogok új részt hozni amíg legalább 5-6 komi össze nem jön. Ha 1 hónapig tart akkor 1 hónapig.
Bocsi azoknak akik komiztak.
A többieknek pedig csak annyit mondok: Hajrá!
2013. augusztus 10., szombat
Dögölj meg!
45. rész.
Tudom, hogy egy kicsit soká hoztam és ezért 1000 bocsi. Köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon aranyosak vagytok. Remélem a mostani részhez is kapok párat. Légyszi vélemény kifejtős komikat írjatok mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy erről a részről mit gondoltok mivel nem volt egyszerű össze hozni és érdekelne, hogy sikerült-e jót alkotni!:)
Nagyon jó olvasást mindenkinek:))
Ui: A rész Trágár szavakat tartalmaz!
A lakásba érve még minden csendes és nyugodt volt de tudtam, hogy ez pár percen belül meg fog változni.
- Justin?- kiabálni akartam neki de csak félénk és gyáva hang jött ki a torkomon.
- Igen?- jött ki a konyhából és kérdőn nézett rám vajon miért szóltam.
- Anyáék hol vannak?- elsősorban nem akartam, hogy ezt végig hallgassák, másrészt pedig egy kicsit még húzni akarom az időt.
- Elmentek bevásárolni! Miért?
- Beszélnünk kell.- sóhajtottam és a kanapé felé kezdtem el húzni.
Fájt még bele gondolni is, hogy megbántom és talán egy életre elvesztem egy egy éjszakás kaland miatt. Arcát néztem egy darabig amin még most felhőtlen mosoly volt.
Valahányszor szóra akartam nyitni a szám nem jött ki hang amivel sikerült is felkeltenem Justin figyelmét.
- Valami gond van?
- Ami azt illeti...igen. Egy hatalmas hülyeséget csináltam.- mondtam és szememet lesütöttem így a földet pásztáztam.
- Mit?- hallottam mosolygós hangját.- biztos nem olyan szörnyű.- simogatta meg hátamat ami máskor nagyon jól esik, most mégis pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem mivel tudtam, hogy egyáltalán nem érdemlem meg.
- Emlékszel amikor azt mondtam, hogy elkaptam valami vírust és attól vagyok rosszul?- kérdeztem de még mindig nem mertem szemébe nézni.
- Persze, hogy emlékszem.- hangja nyugodtan csengett.
- Hazudtam neked. Az igazság az, hogy....hogy....
- Hogy?
- Terhes vagyok!- szemeimből kicsordultak első könnycseppjeim.
Hosszú percekig nem szólalt meg így nem igazán tudtam mire is következtessek vagy mit várjak. Talán még fel sem fogtam mit is mondtam az előbb. Talán épp forr a dühtől és hirtelen azt sem tudja mit vágjon a fejemhez. Nem tudom.
- Hát....talán még kicsit fiatalok vagyunk hozzá....de..örülök neki és biztos vagyok abban, hogy fel tudjuk nevelni.- mondta teljesen nyugodtan és már szinte boldogan. Nem egészen erre a válaszra számítottam sőt egyáltalán nem.- majd kevesebb koncertet vállalok. Holnap elmehetnénk bevás....- kezdett bele a tervezgetésbe de kénytelen voltam félbe szakítani.
- Nem érted. Nem a tied a baba!- jelentettem ki és ez úgy érte őt, mintha villám csapott volna belé.
- Ezt..hogy?...És...ki?...Mikor?- kérdezte dadogva és láttam rajta, hogy semmit nem ért az egészből.
- Nem rég találkoztam egy régi ismerősömmel akibe régen szerelmes voltam. Beszélgettünk majd megcsókolt. Akkor megálljt parancsoltam neki. De utána folyamatosan csak vitatkoztunk és nekem ebből elegem lett. Azt hittem már nem szeretsz és...nála kerestem a vigaszt. Bevallotta nekem, hogy szeret és elgyengültem. Majd megtörtént a dolog. Nagyon sajnálom. Hidd el megbántam mindent.- miközben meséltem láttam rajta, hogy teljesen le van döbbenve a hallottakon. És ezen nem is csodálkoztam.
Fejemet lehajtva ültem mellette és beállt közénk az a bizonyos kínos csend.
Azt hittem ha elmondok neki mindent, megfogok könnyebbülni de helyette csak még idegesebb lettem és bűntudatom folyamatosan csak nőtt és nőtt.
- Ezt nem hiszem el!- szólalt meg halkan és hallani lehetett ahogy könnyeit nyeli vissza.- igaz, voltak vitáink de ez....ez.....én most megyek!- jelentette ki és felállt mellőlem majd kabátjáért nyúlt és kilépett a lakásból.
Szemeim újra nedvesek lettek. Azzal, hogy így reagált tettemre csak még nagyobb bűntudatot keltett bennem. Könnyebb lett volna ha ordibál velem.
Nem volt más választásom minthogy felhívjam Eriket és elmondjam neki az imént történteket.
- Hallo?- szólt bele.
- Szia Jeni vagyok! Most már mindent tud.- mondtam neki sírva és vártam, hogy meg vigasztaljon, ehelyett még jobban padlóra küldött.
- Figyelj Jeni! Én gondolkoztam és rájöttem, hogy erre még nem állok készen. Ne haragudj de én ezt nem akarom.- válaszolta és ez teljesen lesokkolt.
- Mi az, hogy nem akarod? Gondolkoztál volna egy kicsit hamarabb! És azt hiszed, hogy én készen állok erre? Hát nem. De már nincs vissza út.- minden dühömet kiadva ordibáltam vele.
- Bassza meg Jeni! Én még élni akarok! Ki akarom élvezni ezt a kibaszott életet. Ezt egy poronty mellett nem tehetem meg!- vágta fejemhez ő is kiabálva.
- Hogy te mekkora egy szemétláda vagy! És mi van azzal, hogy szeretsz? Azok is csak üres szavak voltak?
- Annyira naiv vagy!- halottam hangján ahogy mosolyog.- tudom mit akarnak hallani a lányok. És tudom mitől mennek maguktól az ágyamba.
- Dögölj meg!- szűrtem ki fogaim közt majd lecsaptam a telefont és mérgemben a falhoz vágtam azt, ami apró darabokba hullott a földre.
Nem akarom elhinni, hogy csak kihasznált. Erőtlenül rogytam a földre és hagytam, hogy könnyeim szabadon folyjanak végig arcomon. Egyrészt fájt, hogy Justint megcsaltam és megbántottam holott nem érdemelte meg. Ő volt az egyetlen barátom eddigi életemben aki igazán szeretett és ki tartott mellettem bár akár mikor ott hagyhatott volna a több millió lány kedvéért akik csak róla álmodnak. De nem tette. Másrészt pedig csalódott voltam. Csalódott mert nem ezt vártam Eriktől. Azt hittem éretten gondolkozik és vállalja tettei következményét...de nem.
Tudom, hogy egy kicsit soká hoztam és ezért 1000 bocsi. Köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon aranyosak vagytok. Remélem a mostani részhez is kapok párat. Légyszi vélemény kifejtős komikat írjatok mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy erről a részről mit gondoltok mivel nem volt egyszerű össze hozni és érdekelne, hogy sikerült-e jót alkotni!:)
Nagyon jó olvasást mindenkinek:))
Ui: A rész Trágár szavakat tartalmaz!
A lakásba érve még minden csendes és nyugodt volt de tudtam, hogy ez pár percen belül meg fog változni.
- Justin?- kiabálni akartam neki de csak félénk és gyáva hang jött ki a torkomon.
- Igen?- jött ki a konyhából és kérdőn nézett rám vajon miért szóltam.
- Anyáék hol vannak?- elsősorban nem akartam, hogy ezt végig hallgassák, másrészt pedig egy kicsit még húzni akarom az időt.
- Elmentek bevásárolni! Miért?
- Beszélnünk kell.- sóhajtottam és a kanapé felé kezdtem el húzni.
Fájt még bele gondolni is, hogy megbántom és talán egy életre elvesztem egy egy éjszakás kaland miatt. Arcát néztem egy darabig amin még most felhőtlen mosoly volt.
Valahányszor szóra akartam nyitni a szám nem jött ki hang amivel sikerült is felkeltenem Justin figyelmét.
- Valami gond van?
- Ami azt illeti...igen. Egy hatalmas hülyeséget csináltam.- mondtam és szememet lesütöttem így a földet pásztáztam.
- Mit?- hallottam mosolygós hangját.- biztos nem olyan szörnyű.- simogatta meg hátamat ami máskor nagyon jól esik, most mégis pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem mivel tudtam, hogy egyáltalán nem érdemlem meg.
- Emlékszel amikor azt mondtam, hogy elkaptam valami vírust és attól vagyok rosszul?- kérdeztem de még mindig nem mertem szemébe nézni.
- Persze, hogy emlékszem.- hangja nyugodtan csengett.
- Hazudtam neked. Az igazság az, hogy....hogy....
- Hogy?
- Terhes vagyok!- szemeimből kicsordultak első könnycseppjeim.
Hosszú percekig nem szólalt meg így nem igazán tudtam mire is következtessek vagy mit várjak. Talán még fel sem fogtam mit is mondtam az előbb. Talán épp forr a dühtől és hirtelen azt sem tudja mit vágjon a fejemhez. Nem tudom.
- Hát....talán még kicsit fiatalok vagyunk hozzá....de..örülök neki és biztos vagyok abban, hogy fel tudjuk nevelni.- mondta teljesen nyugodtan és már szinte boldogan. Nem egészen erre a válaszra számítottam sőt egyáltalán nem.- majd kevesebb koncertet vállalok. Holnap elmehetnénk bevás....- kezdett bele a tervezgetésbe de kénytelen voltam félbe szakítani.
- Nem érted. Nem a tied a baba!- jelentettem ki és ez úgy érte őt, mintha villám csapott volna belé.
- Ezt..hogy?...És...ki?...Mikor?- kérdezte dadogva és láttam rajta, hogy semmit nem ért az egészből.
- Nem rég találkoztam egy régi ismerősömmel akibe régen szerelmes voltam. Beszélgettünk majd megcsókolt. Akkor megálljt parancsoltam neki. De utána folyamatosan csak vitatkoztunk és nekem ebből elegem lett. Azt hittem már nem szeretsz és...nála kerestem a vigaszt. Bevallotta nekem, hogy szeret és elgyengültem. Majd megtörtént a dolog. Nagyon sajnálom. Hidd el megbántam mindent.- miközben meséltem láttam rajta, hogy teljesen le van döbbenve a hallottakon. És ezen nem is csodálkoztam.
Fejemet lehajtva ültem mellette és beállt közénk az a bizonyos kínos csend.
Azt hittem ha elmondok neki mindent, megfogok könnyebbülni de helyette csak még idegesebb lettem és bűntudatom folyamatosan csak nőtt és nőtt.
- Ezt nem hiszem el!- szólalt meg halkan és hallani lehetett ahogy könnyeit nyeli vissza.- igaz, voltak vitáink de ez....ez.....én most megyek!- jelentette ki és felállt mellőlem majd kabátjáért nyúlt és kilépett a lakásból.
Szemeim újra nedvesek lettek. Azzal, hogy így reagált tettemre csak még nagyobb bűntudatot keltett bennem. Könnyebb lett volna ha ordibál velem.
Nem volt más választásom minthogy felhívjam Eriket és elmondjam neki az imént történteket.
- Hallo?- szólt bele.
- Szia Jeni vagyok! Most már mindent tud.- mondtam neki sírva és vártam, hogy meg vigasztaljon, ehelyett még jobban padlóra küldött.
- Figyelj Jeni! Én gondolkoztam és rájöttem, hogy erre még nem állok készen. Ne haragudj de én ezt nem akarom.- válaszolta és ez teljesen lesokkolt.
- Mi az, hogy nem akarod? Gondolkoztál volna egy kicsit hamarabb! És azt hiszed, hogy én készen állok erre? Hát nem. De már nincs vissza út.- minden dühömet kiadva ordibáltam vele.
- Bassza meg Jeni! Én még élni akarok! Ki akarom élvezni ezt a kibaszott életet. Ezt egy poronty mellett nem tehetem meg!- vágta fejemhez ő is kiabálva.
- Hogy te mekkora egy szemétláda vagy! És mi van azzal, hogy szeretsz? Azok is csak üres szavak voltak?
- Annyira naiv vagy!- halottam hangján ahogy mosolyog.- tudom mit akarnak hallani a lányok. És tudom mitől mennek maguktól az ágyamba.
- Dögölj meg!- szűrtem ki fogaim közt majd lecsaptam a telefont és mérgemben a falhoz vágtam azt, ami apró darabokba hullott a földre.
Nem akarom elhinni, hogy csak kihasznált. Erőtlenül rogytam a földre és hagytam, hogy könnyeim szabadon folyjanak végig arcomon. Egyrészt fájt, hogy Justint megcsaltam és megbántottam holott nem érdemelte meg. Ő volt az egyetlen barátom eddigi életemben aki igazán szeretett és ki tartott mellettem bár akár mikor ott hagyhatott volna a több millió lány kedvéért akik csak róla álmodnak. De nem tette. Másrészt pedig csalódott voltam. Csalódott mert nem ezt vártam Eriktől. Azt hittem éretten gondolkozik és vállalja tettei következményét...de nem.
* Justin szemszöge *
Iszonyú dühös vagyok. Megalázva érzem magam. Mindig mindent megadtam Jeninek amit csak tudtam. Gyengédséget, törődést, szerelmet. Erre pár kisebb veszekedés miatt képes azonnal más ágyába mászni és ott vigasztalódni.
Szívem darabokra hullt. Fogalmam sincs mit tegyek. Borzasztó amit tett, én mégis szeretem. De nem tudnék ezek után vele lenni. Jelenleg látni sem bírom.
Úgy döntöttem, hogy egy ideig anyánál húzom meg magam. Rá mindig mindenben számíthatok és tudom, hogy mindig mellettem van.
2013. augusztus 3., szombat
Az nem lehet!
44. rész.
Sziasztok!
Először is köszönöm a biztató komikat az újra kezdéssel kapcsolatban. Jól esett, hogy kifejtettétek a véleményeteket. Köszönöm még egyszer és remélem megmarad a jó szokásotok.
Másodszor pedig egy blogot szeretnék nektek ajánlani.
Bár még csak 4 rész van fent, nekem már elnyerte a tetszésemet. Kérek minden olvasót, hogy nézzetek be hozzá, hogy népszerű legyen a blogja! Köszönöm és jó olvasást mindenkinek!:)
A blog linkje: http://kidrauhlismyeverything.blogspot.hu
Másnap reggel miután felöltöztem és elkészültem forró és hosszú csókkal köszöntem el Eriktől majd haza indultam. Egész úton a tegnapi vallomása járt a fejemben. És talán tényleg igaza volt.
Elismerem, hogy minden kapcsolatban vannak viták de a miénk Justinnal már szinte csak abból áll.
Bekanyarodtam a feljáróra és cseppnyi bűntudat nélkül léptem be a házba.
Mikor azonban megláttam Justint egy hatalmas csokor rózsával a kezében elakadt a szavam.
- Jus...!- Szólaltam volna meg ámulatomban de közbe vágott.
- Ne mondj semmit! Tudom, hogy ez az elmúlt 1 hónap elég zűrös volt köztünk de nem akarok többet veszekedni veled! És sajnálom amit tegnap mondtam.- térdelt le elém és átnyújtotta a csokrot.
Eddig nem létező bűntudatom most életre kelt bennem és szinte már fájóan mart belülről. Ezek után nem mondhatom el neki mi történt a múlt éjszaka köztem és Erik közt.
Mikor felállt nyakába borultam, hogy kimutassam neki mennyire tetszett ajándéka. Viszont egy utolsó szajhának éreztem magam.
Hogy tehettem ezt vele? Hisz ő még mindig szeret, ahogy én is őt!
Arcára felhőtlen mosoly ült amit nagyon jó volt újra látni.
* Pár héttel később
Justinnal elég jól megvagyunk. Már csak néha néha fordul elő, hogy össze kapunk valamin. Viszont azóta sem feküdtünk le egymással.
Valahogy nem voltam rá képes azok után ami Erikkel történt.
Reggel Justin simogatására keltem. Mikor álmos szemekkel ránéztem, csak mosolygott majd kiugrott mellőlem és eltűnt.
Nem tudtam miért rohant el így de még annyira álmos voltam, hogy nem nagyon fogtam fel mi történik körülöttem. Szememet újra lecsuktam de már aludni nem tudtam.
Pár perccel később egy minden finomsággal megpakolt tálcával tért vissza.
Szemeim kipattantak és csak mosolyogni tudtam aranyos tettén. Letette elém és együtt kezdtünk el reggelizni.
- Köszönöm Édes!- mondtam neki és egy csókot adtam ajkaira.
- Érted bármit.- mosolygott rám újra. Annyira édes volt. Mint egy kisgyerek.
Már a reggeli felénél jártunk, mikor éreztem, hogy erős hányingerem támadt. Habozás nélkül borítottam fel az előttem lévő tálcát és rohantam a fürdőbe.
Nem értettem, hogy mi bajom lehet.
- Jól vagy?- hallottam meg az ajtó előtt álló Justin ideges hangját.
- Igen most már minden oké!- válaszoltam neki és megmostam az arcom. Kiléptem és Justinba ütköztem aki még mindig ott állt.
- Jesszus! Te fal fehér vagy. Biztos minden rendben?- kérdezte újra és csak hamisan bólogattam mert egyáltalán nem éreztem magam jól.
Már pár hete émelygek de idáig még nem fajult a dolog.
- Elviszlek a dokihoz!- mondta határozottan ellenkezést nem tűrően.
Nem ellenkeztem mert jó ötletnek tartottam és amúgy sem tudtam volna.
Felöltöztünk és beültünk a kocsiba majd 1 óra utazás után az orvoshoz értünk. Leültünk a váróba és vártuk, hogy szólítsanak.
- Jennifer Hunter!- szólt ki egy hang mire felálltam Justinnal együtt.
- Nem kell bejönnöd! Már nagy lány vagyok!- mosolyogtam rá majd vissza ült.
- Jó napot!- köszönt a doki és kezével mutatta, hogy üljek le.- mi a panasza?- kérdezte.
- Mostanában émelygek és ma reggel hányingerem is volt.- taglaltam problémáimat.
- Ééértem.- húzta el a szót.- és olyat észlelt esetleg, hogy valamilyen ételt különösen kedvel mostanában?- kérdezte és próbáltam vissza emlékezni.
- Hát ami azt illeti elég sokat nassolok.- jelentettem ki mire elmosolyodott.
- Nos, a tünetek alapján arra következtetek, hogy ön várandós Miss. Hunter. Körülbelül úgy 3-4 hetes lehet a baba.- jelentette ki és én majdnem lefordultam a székről.
Vissza gondoltam, hogy Justinnal már több mint 1,5 hónapja nem volt köztünk semmi. És akkor bevillant az Erikkel töltött éjszaka. Az nem lehet! Ez nem lehet igaz. A büdös francba!!!
- És mikor fog látszódni?- kérdezte és eléggé meglepődött.
- Talán úgy úgy a 3. hónapba.
- Köszönöm.- majd kisétáltam de annyira ledöbbentem, hogy csak apró lépéseket téve tudtam távozni.
Kiérve a váróba Justin felpattant és kíváncsian várta mi történt odabent.
Most mit mondjak neki? Még nem állok rá készen, hogy bevalljak mindent. Hogy én mekkora bajban vagyok!
- Na mit mondott a doki?- sürgetett.
- Csak...csak..- gondolkoztam gyorsan mit is kéne mondanom.- csak egy kis vírus.- válaszoltam és figyeltem be veszi-e.
- Akkor jó! Azt hittem valami komolyabb gond van!- ölelt meg és puszit adott homlokomra én pedig hatalmasat sóhajtottam.
Most elhitte de nem sokáig húzhatom a vallomást ugyanis alig 1 hónapom maradt vagy már magától is észre fogja venni.
Eszembe sem jutott, hogy elvetessem. NEM!
Amint haza értünk muszáj volt elmennem Erikhez mivel elég nagy része van ebben.
Beadva Justinnak egy újabb mesét miszerint elugrok gyógyszert venni ültem kocsiba és siettem Erikhez.
Kopogás nélkül rontottam házába és kezdtem gyorsan mondandómba.
- Figyelj! Emlékszel még arra, hogy pár hete itt aludtam és lefeküdtünk egymással?- kérdeztem mire szemei csillogni kezdtek.
- Persze, hogy emlékszem. Csak nem megismételni szeretnéd?- mosolygott kajánul és derekam köré fonta karjait. De olyan ideges voltam, hogy azonnal ellöktem.
- Nem! De van egy hírem. Most jártam a dokinál és azt mondta terhes vagyok. Mégpedig tőled ugyanis veled feküdtem le utoljára.
- Ez most komoly?
- A legkomolyabb.- járkáltam fel-alá.
- Oké. Hagyj nekem egy kis időt, hogy ezt felfogjam oké?
- Rendben! De csak estig kapsz haladékot mivel amint haza értem elmondok mindent Justinnak és valószínű, hogy nem lesz valami boldog reakciója.
Bólintott és már ott se voltam. Egészen hazáig egy görcsben volt a gyomrom mert féltem Justinnak elmondani. De muszáj tudnia róla.
Sziasztok!
Először is köszönöm a biztató komikat az újra kezdéssel kapcsolatban. Jól esett, hogy kifejtettétek a véleményeteket. Köszönöm még egyszer és remélem megmarad a jó szokásotok.
Másodszor pedig egy blogot szeretnék nektek ajánlani.
Bár még csak 4 rész van fent, nekem már elnyerte a tetszésemet. Kérek minden olvasót, hogy nézzetek be hozzá, hogy népszerű legyen a blogja! Köszönöm és jó olvasást mindenkinek!:)
A blog linkje: http://kidrauhlismyeverything.blogspot.hu
Másnap reggel miután felöltöztem és elkészültem forró és hosszú csókkal köszöntem el Eriktől majd haza indultam. Egész úton a tegnapi vallomása járt a fejemben. És talán tényleg igaza volt.
Elismerem, hogy minden kapcsolatban vannak viták de a miénk Justinnal már szinte csak abból áll.
Bekanyarodtam a feljáróra és cseppnyi bűntudat nélkül léptem be a házba.
Mikor azonban megláttam Justint egy hatalmas csokor rózsával a kezében elakadt a szavam.
- Jus...!- Szólaltam volna meg ámulatomban de közbe vágott.
- Ne mondj semmit! Tudom, hogy ez az elmúlt 1 hónap elég zűrös volt köztünk de nem akarok többet veszekedni veled! És sajnálom amit tegnap mondtam.- térdelt le elém és átnyújtotta a csokrot.
Eddig nem létező bűntudatom most életre kelt bennem és szinte már fájóan mart belülről. Ezek után nem mondhatom el neki mi történt a múlt éjszaka köztem és Erik közt.
Mikor felállt nyakába borultam, hogy kimutassam neki mennyire tetszett ajándéka. Viszont egy utolsó szajhának éreztem magam.
Hogy tehettem ezt vele? Hisz ő még mindig szeret, ahogy én is őt!
Arcára felhőtlen mosoly ült amit nagyon jó volt újra látni.
* Pár héttel később
Justinnal elég jól megvagyunk. Már csak néha néha fordul elő, hogy össze kapunk valamin. Viszont azóta sem feküdtünk le egymással.
Valahogy nem voltam rá képes azok után ami Erikkel történt.
Reggel Justin simogatására keltem. Mikor álmos szemekkel ránéztem, csak mosolygott majd kiugrott mellőlem és eltűnt.
Nem tudtam miért rohant el így de még annyira álmos voltam, hogy nem nagyon fogtam fel mi történik körülöttem. Szememet újra lecsuktam de már aludni nem tudtam.
Pár perccel később egy minden finomsággal megpakolt tálcával tért vissza.
Szemeim kipattantak és csak mosolyogni tudtam aranyos tettén. Letette elém és együtt kezdtünk el reggelizni.
- Köszönöm Édes!- mondtam neki és egy csókot adtam ajkaira.
- Érted bármit.- mosolygott rám újra. Annyira édes volt. Mint egy kisgyerek.
Már a reggeli felénél jártunk, mikor éreztem, hogy erős hányingerem támadt. Habozás nélkül borítottam fel az előttem lévő tálcát és rohantam a fürdőbe.
Nem értettem, hogy mi bajom lehet.
- Jól vagy?- hallottam meg az ajtó előtt álló Justin ideges hangját.
- Igen most már minden oké!- válaszoltam neki és megmostam az arcom. Kiléptem és Justinba ütköztem aki még mindig ott állt.
- Jesszus! Te fal fehér vagy. Biztos minden rendben?- kérdezte újra és csak hamisan bólogattam mert egyáltalán nem éreztem magam jól.
Már pár hete émelygek de idáig még nem fajult a dolog.
- Elviszlek a dokihoz!- mondta határozottan ellenkezést nem tűrően.
Nem ellenkeztem mert jó ötletnek tartottam és amúgy sem tudtam volna.
Felöltöztünk és beültünk a kocsiba majd 1 óra utazás után az orvoshoz értünk. Leültünk a váróba és vártuk, hogy szólítsanak.
- Jennifer Hunter!- szólt ki egy hang mire felálltam Justinnal együtt.
- Nem kell bejönnöd! Már nagy lány vagyok!- mosolyogtam rá majd vissza ült.
- Jó napot!- köszönt a doki és kezével mutatta, hogy üljek le.- mi a panasza?- kérdezte.
- Mostanában émelygek és ma reggel hányingerem is volt.- taglaltam problémáimat.
- Ééértem.- húzta el a szót.- és olyat észlelt esetleg, hogy valamilyen ételt különösen kedvel mostanában?- kérdezte és próbáltam vissza emlékezni.
- Hát ami azt illeti elég sokat nassolok.- jelentettem ki mire elmosolyodott.
- Nos, a tünetek alapján arra következtetek, hogy ön várandós Miss. Hunter. Körülbelül úgy 3-4 hetes lehet a baba.- jelentette ki és én majdnem lefordultam a székről.
Vissza gondoltam, hogy Justinnal már több mint 1,5 hónapja nem volt köztünk semmi. És akkor bevillant az Erikkel töltött éjszaka. Az nem lehet! Ez nem lehet igaz. A büdös francba!!!
- És mikor fog látszódni?- kérdezte és eléggé meglepődött.
- Talán úgy úgy a 3. hónapba.
- Köszönöm.- majd kisétáltam de annyira ledöbbentem, hogy csak apró lépéseket téve tudtam távozni.
Kiérve a váróba Justin felpattant és kíváncsian várta mi történt odabent.
Most mit mondjak neki? Még nem állok rá készen, hogy bevalljak mindent. Hogy én mekkora bajban vagyok!
- Na mit mondott a doki?- sürgetett.
- Csak...csak..- gondolkoztam gyorsan mit is kéne mondanom.- csak egy kis vírus.- válaszoltam és figyeltem be veszi-e.
- Akkor jó! Azt hittem valami komolyabb gond van!- ölelt meg és puszit adott homlokomra én pedig hatalmasat sóhajtottam.
Most elhitte de nem sokáig húzhatom a vallomást ugyanis alig 1 hónapom maradt vagy már magától is észre fogja venni.
Eszembe sem jutott, hogy elvetessem. NEM!
Amint haza értünk muszáj volt elmennem Erikhez mivel elég nagy része van ebben.
Beadva Justinnak egy újabb mesét miszerint elugrok gyógyszert venni ültem kocsiba és siettem Erikhez.
Kopogás nélkül rontottam házába és kezdtem gyorsan mondandómba.
- Figyelj! Emlékszel még arra, hogy pár hete itt aludtam és lefeküdtünk egymással?- kérdeztem mire szemei csillogni kezdtek.
- Persze, hogy emlékszem. Csak nem megismételni szeretnéd?- mosolygott kajánul és derekam köré fonta karjait. De olyan ideges voltam, hogy azonnal ellöktem.
- Nem! De van egy hírem. Most jártam a dokinál és azt mondta terhes vagyok. Mégpedig tőled ugyanis veled feküdtem le utoljára.
- Ez most komoly?
- A legkomolyabb.- járkáltam fel-alá.
- Oké. Hagyj nekem egy kis időt, hogy ezt felfogjam oké?
- Rendben! De csak estig kapsz haladékot mivel amint haza értem elmondok mindent Justinnak és valószínű, hogy nem lesz valami boldog reakciója.
Bólintott és már ott se voltam. Egészen hazáig egy görcsben volt a gyomrom mert féltem Justinnak elmondani. De muszáj tudnia róla.
2013. augusztus 2., péntek
Viták!
43. rész.
Újra itt vagyok! Remélem örültök neki!:) Én nagyon örülök, hogy újra írhatok nektek ide. De ez csak addig marad így amíg jönnek a kommentek és talán egy-két felíratkozóm is lesz még!
Újabb ötletekkel térek vissza ami remélem felkelti az érdeklődéseteket. Úgy gondolom nekem is és az oldalnak is jót tett ez a kis szünet. Most újult erővel kapjátok a részeket.
De hamarosan ennek a történetnek is vége lesz!:/ Addig is mindenkinek jó olvasást kívánok a következő részekhez!:)
* 1 hónappal később
Odáig fajultak a dolgok, hogy most már minden apróság miatt össze kapunk Justinnal. Úgy érzem rosszabbak vagyunk mint egy házaspár.
Nem tudom meddig mehet ez még így. Én is feszült vagyok a vitáink miatt és ő is.
- Köszi a kaját anya!- álltam fel az asztaltól és bevettem magam a TV elé. Nem sokkal később Justin is megjelent mellettem.
- Mit nézel?- kérdezte és átkarolt amin egy kicsit meg is lepődtem mivel ez alatt az egy hónap alatt szinte ez volt az egyetlen érintkezés köztünk.
- Egy szappanoperát.- válaszoltam neki és szemeim még mindig a képernyőre fókuszáltak.
- De az MTV-n most adják az új klippemet.- magyarázta.
- De engem érdekel, hogy mi fog történni.- válaszoltam mire felállt és beállt a képernyő elé takarva ezzel az egész TV-t.
- Most komolyan fontosabb ez a szarság mint a barátod új klippje?- nézett rám kérdőn.
- Azt még vagy milliószor lefogják játszani. De ezt nem.- válaszoltam fa arccal és láttam rajta, hogy nem tetszik neki. Gondoltam, hogy ebből is vita lesz. Mért is ne!
- Tudod mit? Akkor nézd a szaros műsorodat!- azzal fel szaladt az emeletre.
Alapból nem szoktam törődni a hisztijeivel de most be telt a pohár. Nem hagyhatom, hogy az idők végéig ez menjen köztünk. Utána mentem és kopogás nélkül berontottam közös szobánkba.
- Mostanában bármit csinálok az neked nem jó! Nekem ebből elegem van.- jelentettem ki mire felvont szemöldökkel nézett fel rám telefonjából.
- Azt hiszed nekem ez jó? Te is pontosan ezt csinálod. Nekem is elegem van. És belőled is!- tette hozzá a végén és ezzel túl messzire ment.
- Oh igen? Akkor én nem is zavarnék tovább Mr. Bieber.- vágtam hozzá majd ruháimat kezdtem el pakolni egy táskába.
- Most meg mit csinálsz? Tudod, hogy nem úgy gondoltam.- jött felém és derekamra tette kezeit de én ellöktem magamtól és folytattam a pakolást.
- Tudom, hogy gondoltad. Ma pedig nem alszok itthon!
- És mégis hova mész?
- Egy barátomhoz.- válaszoltam és utolsó ruhadarabomat is elpakolva kaptam fel táskámat majd becsapva az ajtót magam után szaladtam ki a házból.
- Elmentem!- kiabáltam be anyáéknak a konyhába de már válaszukat nem vártam meg.
Kocsimba pattantam és mielőtt elindultam volna egy papír darabot húztam ki farmerom zsebéből.
Igen, ez volt az a lap amire Erik a címét és a számát írta rá.
Már egy ideje nálam van és sokszor fontolgattam, hogy felkeresem de eddig mindig meggondoltam magam. Most viszont rászántam magam.
Beindítottam az autót és kikanyarodtam. Körülbelül 20 perc alatt oda is értem majd ajtaja előtt mégis megtorpantam. Át gondoltam újra mindent de úgy éreztem már nincs veszteni valóm.
Kopogásom után pár másodperccel később nyílt az ajtó és két meglepett szempárral találtam szembe magam.
- Szia! Itt aludhatnék?- csaptam bele egyből a közepébe és felmutattam táskámat.
- Szia! Persze. Gyere beljebb.- invitált lakásába ami meglehetősen szép volt.- és most mondd el minek is köszönhetem a látogatásodat.- mondta egy biztató mosoly kíséretében és leültünk a kanapéra.
Elmondtam neki ezt a nyugodtnak kicsit sem mondható 1 hónapot és miután végig hallgatott beszélni kezdett.
- Ez nem valami jó! Talán már nem úgy szeretitek egymást mint régen. És az is lehet, hogy nem ő neked az igazi.
- Hát akkor mégis ki?- néztem rá kíváncsian.
- Hát...őőő..izéé..talán én!- mondta halkan.
- Miből gondolod?- kérdeztem mosolyogva mert irtó aranyos volt ahogy elszégyellve mondta ki a szavakat.
- Tudnod kell valamit. Egy nagyon fontos oka volt annak, hogy vissza jöttem. És ez az ok te voltál.- szemeim tágra nyíltak.- Mikor megláttalak a plázában szívem hevesen dobogott. Hezitáltam, hogy oda menjek-e hozzád de úgy gondoltam meg kell tennem. Én mindig is szerettelek és amikor elmondtad, hogy van barátod egy világ omlott össze bennem. Fájt, hogy elveszítettelek. Mindenért csak magamat hibáztattam mert ha nem mentem volna el akkor talán már rég együtt lehetnénk.- hajtotta le fejét. Teljesen letaglózott vallomása és elég hosszú ideig meg sem tudtam szólalni.
- Nem is tudtam, hogy így érzel.- jelentettem ki végül.
- Pedig igen. És bár nem vagyok kő gazdag sztár aki mindent meg tud neked adni de....szeretlek.- közeledett hozzám és nem tudtam mit tegyek. Arca alig 2 cm-re volt enyémtől mikor újra beszélni kezdett.
- Csak annyit mondj, hogy te nem érzel irántam semmit és abba hagyom.
Meg kellett volna szólalnom de nem tettem mivel az hazugság lett volna. Mivel nem hallotta válaszom ajkaimra tapadt és heves csókcsatába kezdtünk.
Elfeledkeztem mindenről és mindenkiről.
Kezeit lassan pólóm alá csúsztatta majd melleimre vándoroltak. Teljesen beindított minden mozdulatával.
Perceken belül lekerültek rólunk a fölösleges ruhadarabok és egymást kényeztettük.
Majd Erik tovább nem várva hátamra fordított és hirtelen gyorsasággal belém hatolt. Felemelő érzés volt, ahogy ritmusosan mozgott rajtam egyre gyorsabb tempóban.
Pár perccel később fordítottam helyzetünkön és ágyékára ülve folytattuk az aktust.
Egyszerre értünk a csúcsra és mosollyal arcunkon borultunk egymás mellé. Csodálatos embernek tartom őt.
Végig figyelmes és romantikus volt velem. Már korábban is lerohanhatott volna de nem tette és ebből kiderült számomra, hogy a szándékai nem csak egy éjszakára szólnak.
Tudom, hogy megcsaltam Justint és van is egy kis bűntudatom viszont nem bántam meg semmit.
Erik mellkasára hajtva fejem hunytam le szemeimet és merültem álomba.
Újra itt vagyok! Remélem örültök neki!:) Én nagyon örülök, hogy újra írhatok nektek ide. De ez csak addig marad így amíg jönnek a kommentek és talán egy-két felíratkozóm is lesz még!
Újabb ötletekkel térek vissza ami remélem felkelti az érdeklődéseteket. Úgy gondolom nekem is és az oldalnak is jót tett ez a kis szünet. Most újult erővel kapjátok a részeket.
De hamarosan ennek a történetnek is vége lesz!:/ Addig is mindenkinek jó olvasást kívánok a következő részekhez!:)
* 1 hónappal később
Odáig fajultak a dolgok, hogy most már minden apróság miatt össze kapunk Justinnal. Úgy érzem rosszabbak vagyunk mint egy házaspár.
Nem tudom meddig mehet ez még így. Én is feszült vagyok a vitáink miatt és ő is.
- Köszi a kaját anya!- álltam fel az asztaltól és bevettem magam a TV elé. Nem sokkal később Justin is megjelent mellettem.
- Mit nézel?- kérdezte és átkarolt amin egy kicsit meg is lepődtem mivel ez alatt az egy hónap alatt szinte ez volt az egyetlen érintkezés köztünk.
- Egy szappanoperát.- válaszoltam neki és szemeim még mindig a képernyőre fókuszáltak.
- De az MTV-n most adják az új klippemet.- magyarázta.
- De engem érdekel, hogy mi fog történni.- válaszoltam mire felállt és beállt a képernyő elé takarva ezzel az egész TV-t.
- Most komolyan fontosabb ez a szarság mint a barátod új klippje?- nézett rám kérdőn.
- Azt még vagy milliószor lefogják játszani. De ezt nem.- válaszoltam fa arccal és láttam rajta, hogy nem tetszik neki. Gondoltam, hogy ebből is vita lesz. Mért is ne!
- Tudod mit? Akkor nézd a szaros műsorodat!- azzal fel szaladt az emeletre.
Alapból nem szoktam törődni a hisztijeivel de most be telt a pohár. Nem hagyhatom, hogy az idők végéig ez menjen köztünk. Utána mentem és kopogás nélkül berontottam közös szobánkba.
- Mostanában bármit csinálok az neked nem jó! Nekem ebből elegem van.- jelentettem ki mire felvont szemöldökkel nézett fel rám telefonjából.
- Azt hiszed nekem ez jó? Te is pontosan ezt csinálod. Nekem is elegem van. És belőled is!- tette hozzá a végén és ezzel túl messzire ment.
- Oh igen? Akkor én nem is zavarnék tovább Mr. Bieber.- vágtam hozzá majd ruháimat kezdtem el pakolni egy táskába.
- Most meg mit csinálsz? Tudod, hogy nem úgy gondoltam.- jött felém és derekamra tette kezeit de én ellöktem magamtól és folytattam a pakolást.
- Tudom, hogy gondoltad. Ma pedig nem alszok itthon!
- És mégis hova mész?
- Egy barátomhoz.- válaszoltam és utolsó ruhadarabomat is elpakolva kaptam fel táskámat majd becsapva az ajtót magam után szaladtam ki a házból.
- Elmentem!- kiabáltam be anyáéknak a konyhába de már válaszukat nem vártam meg.
Kocsimba pattantam és mielőtt elindultam volna egy papír darabot húztam ki farmerom zsebéből.
Igen, ez volt az a lap amire Erik a címét és a számát írta rá.
Már egy ideje nálam van és sokszor fontolgattam, hogy felkeresem de eddig mindig meggondoltam magam. Most viszont rászántam magam.
Beindítottam az autót és kikanyarodtam. Körülbelül 20 perc alatt oda is értem majd ajtaja előtt mégis megtorpantam. Át gondoltam újra mindent de úgy éreztem már nincs veszteni valóm.
Kopogásom után pár másodperccel később nyílt az ajtó és két meglepett szempárral találtam szembe magam.
- Szia! Itt aludhatnék?- csaptam bele egyből a közepébe és felmutattam táskámat.
- Szia! Persze. Gyere beljebb.- invitált lakásába ami meglehetősen szép volt.- és most mondd el minek is köszönhetem a látogatásodat.- mondta egy biztató mosoly kíséretében és leültünk a kanapéra.
Elmondtam neki ezt a nyugodtnak kicsit sem mondható 1 hónapot és miután végig hallgatott beszélni kezdett.
- Ez nem valami jó! Talán már nem úgy szeretitek egymást mint régen. És az is lehet, hogy nem ő neked az igazi.
- Hát akkor mégis ki?- néztem rá kíváncsian.
- Hát...őőő..izéé..talán én!- mondta halkan.
- Miből gondolod?- kérdeztem mosolyogva mert irtó aranyos volt ahogy elszégyellve mondta ki a szavakat.
- Tudnod kell valamit. Egy nagyon fontos oka volt annak, hogy vissza jöttem. És ez az ok te voltál.- szemeim tágra nyíltak.- Mikor megláttalak a plázában szívem hevesen dobogott. Hezitáltam, hogy oda menjek-e hozzád de úgy gondoltam meg kell tennem. Én mindig is szerettelek és amikor elmondtad, hogy van barátod egy világ omlott össze bennem. Fájt, hogy elveszítettelek. Mindenért csak magamat hibáztattam mert ha nem mentem volna el akkor talán már rég együtt lehetnénk.- hajtotta le fejét. Teljesen letaglózott vallomása és elég hosszú ideig meg sem tudtam szólalni.
- Nem is tudtam, hogy így érzel.- jelentettem ki végül.
- Pedig igen. És bár nem vagyok kő gazdag sztár aki mindent meg tud neked adni de....szeretlek.- közeledett hozzám és nem tudtam mit tegyek. Arca alig 2 cm-re volt enyémtől mikor újra beszélni kezdett.
- Csak annyit mondj, hogy te nem érzel irántam semmit és abba hagyom.
Meg kellett volna szólalnom de nem tettem mivel az hazugság lett volna. Mivel nem hallotta válaszom ajkaimra tapadt és heves csókcsatába kezdtünk.
Elfeledkeztem mindenről és mindenkiről.
Kezeit lassan pólóm alá csúsztatta majd melleimre vándoroltak. Teljesen beindított minden mozdulatával.
Perceken belül lekerültek rólunk a fölösleges ruhadarabok és egymást kényeztettük.
Majd Erik tovább nem várva hátamra fordított és hirtelen gyorsasággal belém hatolt. Felemelő érzés volt, ahogy ritmusosan mozgott rajtam egyre gyorsabb tempóban.
Pár perccel később fordítottam helyzetünkön és ágyékára ülve folytattuk az aktust.
Egyszerre értünk a csúcsra és mosollyal arcunkon borultunk egymás mellé. Csodálatos embernek tartom őt.
Végig figyelmes és romantikus volt velem. Már korábban is lerohanhatott volna de nem tette és ebből kiderült számomra, hogy a szándékai nem csak egy éjszakára szólnak.
Tudom, hogy megcsaltam Justint és van is egy kis bűntudatom viszont nem bántam meg semmit.
Erik mellkasára hajtva fejem hunytam le szemeimet és merültem álomba.
2013. július 22., hétfő
Sorry!:(
Komoly elhatározásra szántam rá magam!
Szüneteltetem a blogot! Nagyon nehezen jutottam el idáig de sajnos kevés a komment ahhoz képest, hogy már a 42. résznél tartok. Azoknak akik mindig kommentáltak szeretném megköszönni. Ez az egyik oka annak, hogy szünetet tartok. A másik pedig az, hogy kezdek kifogyni az eseményekből. Tudom, most kezdtem bele egybe de akár hányszor próbálom megírni a következő részt, valahogy sosem tetszik. Össze csapott, béna részeket pedig nem szeretnék nektek hozni.
Megpróbálok minél hamarabb vissza térni és hozni az új részt, de addig is írom a másik blogomat és a Reginával közöst is.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy nézzetek be a másik két blogba is ( aki eddig még nem tette meg ).
Kell a támogatás és jó érzés tudni, hogy van értelme a folytatásnak!
Szóval most még nem tudom mikor jövök ide újra de megpróbálok minél hamarabb!
Annyit viszont szeretnék tőletek kérni, hogy az eddigi 42 részről egy rövid kis elemzést írjatok nekem kommentárba és kíváncsi vagyok, hogy szerintetek van-e értelme tovább folytatni ezt a blogot?
Nagyon várom a komikat!
Köszi, hogy elolvastátok!:)
Szüneteltetem a blogot! Nagyon nehezen jutottam el idáig de sajnos kevés a komment ahhoz képest, hogy már a 42. résznél tartok. Azoknak akik mindig kommentáltak szeretném megköszönni. Ez az egyik oka annak, hogy szünetet tartok. A másik pedig az, hogy kezdek kifogyni az eseményekből. Tudom, most kezdtem bele egybe de akár hányszor próbálom megírni a következő részt, valahogy sosem tetszik. Össze csapott, béna részeket pedig nem szeretnék nektek hozni.
Megpróbálok minél hamarabb vissza térni és hozni az új részt, de addig is írom a másik blogomat és a Reginával közöst is.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy nézzetek be a másik két blogba is ( aki eddig még nem tette meg ).
Kell a támogatás és jó érzés tudni, hogy van értelme a folytatásnak!
Szóval most még nem tudom mikor jövök ide újra de megpróbálok minél hamarabb!
Annyit viszont szeretnék tőletek kérni, hogy az eddigi 42 részről egy rövid kis elemzést írjatok nekem kommentárba és kíváncsi vagyok, hogy szerintetek van-e értelme tovább folytatni ezt a blogot?
Nagyon várom a komikat!
Köszi, hogy elolvastátok!:)
Lovegirl<3
2013. július 20., szombat
2. díjam!:)
Szabályok:
1.Írj 10 dolgot magadról.
2.Válaszolj a kérdésekre.
3.Tegyél fel 10 kérdést.
4.Küld tovább 10 embernek.
10 dolog magamról:
1.Szeretem a kutyákat.
2.Kedvenc számom a Boyfriend.
3.Bármilyen kedvem van mindig zenét hallgatok.
4.Könyveket nem szeretek olvasni viszont blogokat igen.
5.Szeretnék megtanulni gitározni.
6.A legnagyobb álmom, hogy híres legyek.
7.Kedvenc színészem Adam Sandler.
8.Kedvenc színkombinációm a fekete-lila.
9.Nagyon sokat netezek.
10.Imádok a családommal kirándulni.
Válasz a 10 kérdésre:
1.Szeretsz blogolni?
- Igen nagyon szeretek:)
2.Van valami hobbid?
- Szeretek énekelni.
3.Van háziállatod?
- Jelenleg nincs.
4.Kedvenc kajád?
- Hamburger.
5.Rock vagy pop?
- Pop.
6.Félsz valamiktől?
Nem!:)
7.Kedvenc színed?
- Lila és fekete.
8.Szeretsz olvasni?
Csak blogokat:)
9.Milka vagy kinder?
Kinder.
10.Milyen kedved van most?
- Jó kedvem van.:))
Kérdéseim:
1. Olvasod a blogom?
2. Kedvenc külföldi színész?
3. Kivel találkoznál szívesen?
4. Melyik nélkül vagy meg tovább: Tv vagy internet?
5. Van testvéred?
6. Mit csinálsz ha unatkozol?
7. Kedvenc dalod ( bárkitől )?
8. Kedvenc állat?
9. Mit csinálsz ha szomorú vagy?
10. Szeretsz táncolni?
Akiknek küldöm:
http://thenalsoiloveyou.blogspot.co.uk/2013_04_01_archive.html
http://you-remysanctuary.blogspot.hu/2013/07/5-im-sorry-that-i-left-you-there.html
http://fleuralacerise.blogspot.hu/
http://melissamartinezslife.blogspot.co.uk/2013/07/8resz.html?showComment=1374278533228#c1223210407384819030
http://chanelandjustinlovestory.blogspot.co.uk/2013/07/01-tenyleg-te-vagy-az.html?showComment=1374278439304#c6407162904413325179
http://justinandagirl.blogspot.hu/2013/06/13resz.html
http://newhomejb.blogspot.hu/
http://szellemlany.blogspot.hu/
http://justinbieberakezdet.blogspot.hu/
http://kepzeletemvilaga.blogspot.hu/
2013. július 19., péntek
Szeretem őt!
42. rész.
* Justin szemszöge *
Mikor Jeni elmondta mit is érez igazából majd elhajtott anyja autójával, nagyon rossz érzés kerített hatalmába. A csalódottság. Csalódott voltam mert Jeni nem akart velem lenni.
Úgy döntöttem nem követem tovább mert nem akarok vele még jobban össze veszni ezért haza mentem. Otthon leültem a kanapéra és idegesen doboltam lábaimmal. Folyton az járt a fejemben, hogy hol lehet? mit csinálhat? és nincs-e valami baja?.
Kicsivel később mikor már a legfélelmetesebb gondolatok lepték el agyamat nem bírtam tovább ezért elővettem gitáromat és elkezdtem pengetni. De valahogy most ez sem sikerült úgy ahogy máskor. Úgy tűnik csak akkor játszok szépen ha boldog vagyok....
* Jeni szemszöge *
Beszálltunk Erik kocsijába de mielőtt elindította volna a motort újra közel hajolt hozzám és keringőre hívta nyelvemet. Máshogy csókolt mint Justin. Valahogy jobb volt. Furcsa ezt kimondani mert eddig Justin volt számomra a legfontosabb és az egyetlen. Most mégis olyan mintha a szakadék szélén állnék. Két fiú is van az életemben és nem tudom, hogy döntsek. Eriknek olyan érzéseket sikerült bennem feltámasztani alig pár óra alatt, amikről azt hittem már évek óta kihaltak belőlem, viszont Justint is szeretem.
Csókunk közben megéreztem Erik kezeit szoknyám alatt. De mielőtt nőiességemhez ért volna megállítottam kezeit.
- Erik ezt ne!- mondtam lihegve mivel eléggé kifogytam a levegőből.
- Miért? Azt hittem te is akarod!- kérdezte értetlenül.
- Igen...vagyis talán.! Ahh már én sem tudom mit akarok!- mondtam egy hatalmas sóhaj kíséretében.
- Segítek, hogy biztos legyél benne!- mondta egy oldalas mosoly közben és újra közeledett.
- Tudod mit? Rájöttem. Én ezt nem akarom. Köszönöm a mai napot de én most haza megyek!- mondtam neki és kiszálltam a kocsiból.
Azt éreztem, hogy nem tehetem ezt Justinnal.
Elindultam autóm felé de ekkor Erik elém állt.
- Megértem. És bocsi, hogy lerohantalak. Viszont ha mégis meggondolnád magad itt a címem és a telefon számom.- nyújtott át nekem egy papírdarabot.
- Köszönöm. És nem haragszom.- mosolyogtam rá, megöleltem és kocsimhoz sétáltam ismét.
Beültem és a kormányra hajtottam a fejem. Hogy fogok ezek után Justin szemeibe nézni??
Ő szeret! Ráadásul a fél világon képes volt átrepülni csak azért, hogy megmentsen én pedig ezt teszem vele.
Undorítónak éreztem magam. Elhatároztam, hogy megpróbálom kiverni a fejemből Eriket és újra csak egy embernek lesz helye szívemben. Justinnak.
Mikor befejeztem gondolat menetemet elindítottam az autót és kikanyarodtam a parkolóból de nem haza mentem.
Még nem tudtam volna találkozni Jussal. Utamat egy kis rét felé vettem ahol megszűnik a világ. Ott nem bánt senki és minden gondom elillan. Csak a tücskök ciripelését és a béka brekegést lehet hallani.
Mikor odaértem, befeküdtem a fűbe és néztem az eget. Nem akartam gondolkozni. Csak bámultam a bárányfelhőket amint lassan elsuhannak felettem és formájukat próbáltam kitalálni.
Addig nézegettem őket, amíg narancssárgás színbe borult minden. A nap lemenőben ezért lassan feltápászkodtam, lesöpörtem magam és elindultam haza.
Jó volt egy kicsit kikapcsolni az agyamat. Mintha kicseréltek volna. Nyugodt és higgadt voltam. Nem idegeskedtem semmi miatt.
Mivel a városon kívül található ez a kis rét majd 1-1,5 óra alatt értem haza. Még nem volt korom sötét de már világos sem.
Leparkoltam a kocsit majd lezártam és elindultam a lakás felé de megláttam valakit a terasz előtti lépcsőn ülni. Közelebb mentem az illetőhöz és rájöttem, Justin az.
- Szia! Te miért ülsz itt?- kérdeztem tőle és lehuppantam mellé.
- Csak téged vártalak mert már ideges voltam merre lehetsz.- válaszolta és szemembe nézett.
Jaj azok a szemek! Ha belenézek végem van. Újra eluralkodott rajtam a félelem de megpróbáltam nem kimutatni. Nem éreztem szükségét, hogy elmondjam mi történt Erik és köztem pár órával ez előtt.
Így talán kicsit flegmán válaszoltam neki.
- Látod még élek! Kár volt aggódnod.- jelentettem ki és felálltam mellőle majd bementem a lakásba.
Anyát és Jeremyt sehol nem láttam ezért leültem a kanapéra. De mikor bekapcsoltam volna TV-t Justin elém állt.
- Hogy mondhatsz ilyet, hogy ne aggódjak? Tudod te, hogy mit éltem át ebben a pár hétben?- ordította.- el sem tudod képzelni, hogy mennyire fájt téged olyan állapotban látni. Ott virrasztottam melletted minden éjszaka a kórházban, meg akartalak védeni és óvni, te pedig csak annyit mondasz erre, hogy ne aggódjak?
Igaza volt! Mindenben igaza volt.
- Igazad van! És tudom, hogy aggódsz és jól is esik, csak...csak ne ennyire. Ez már sok!- álltam fel és közelebb mentem hozzá. Megöleltem majd gyengéden eltolt magától.
- Nem akarok veled veszekedni! Nagyon szeretlek és te vagy nekem az egyetlen!- mondta és magához szorított. Bár jól esett az amit mondott egyben fájt is mivel pár órával ezelőtt megcsaltam.
Csak reménykedni tudtam abban, hogy most már minden rendbe jön köztünk. Vagy nem??
2013. július 17., szerda
Megfojtasz a szeretetteddel!
41. rész.
Jeni arcán is egy kisebb mosoly jelent meg amint meglátott.
- Most már minden rendben van!- nyugtattam meg és kezét továbbra is simogattam.
- Mi történt?- kérdezte tőlem és nem tudtam, hogy mondjam el neki, hogy ne zaklassam fel túlságosan.
- Miután elájultál elhoztalak onnan és haza vittelek. Aztán pedig kihívtam a mentőket és a rendőröket.
- Elkapták őket?- szegezte rám kíváncsi tekintetét.
- Igen, el!- mosolyogtam rá és hatalmasat sóhajtott a megkönnyebbüléstől.
Még beszélgettünk egy kicsit de bejött az orvos és elküldött mivel Jeninek pihennie kell.
Rossz volt ott hagyni de tudtam, hogy itt már biztonságban van. Viszont ha kiengedik, soha többé nem hagyom magára.
Kocsim felé haladtam és még egyszer felnéztem szobája ablakára. Bár semmit nem láttam mégis úgy éreztem ezt kell tennem.
Kikanyarodtam a parkolóból és haza vezettem. Mikor házunkhoz értem fáradtan estem a kanapéra. Most, hogy vége ennek az egésznek úgy érzem megérdemlem a pihenést. Ahogy lehunytam szemeimet már aludtam is.
Nem pihenhettem sokáig ugyanis valaki vállamnál fogva rángatott vagy ébresztgetett. Először azt hittem csak álmodom majd mikor kinyitottam a szemeim megláttam magam előtt apát.
- Szia Apa!- ugrottam fel és megöleltem.
- Szia! Csak így egyedül?- nevette el magát.- Jenit hol hagytad?- kérdezte és nem tudtam most, hogy adagoljam be neki/nekik, hogy mi is történt.
- És Jessica hol van?- kérdeztem tőle mivel még nem találtam ki, hogy tálalom a történteket.
- Épp most ment fel Jeni szobájába.- mutatott az emelet felé.
- Akkor szóljunk neki, hogy ne keresse mert nincs itthon!- húztam oldalra számat.
- Miért hol van?
- Kórházban.- hajtottam le fejem.
- Hogy mi? Miért? Mióta? És miért nem szóltál?- bombázott meg kérdéseivel és hirtelen azt sem tudtam melyikre adjak választ először.
Ekkor Jessica jött le a lépcsőn és mind ketten rá kaptuk tekintetünket mire ő furcsán nézett ránk.
- Szia Justin!- jött közelebb hozzám és ő is megölelt.- nem tudod, hol lehet a lányom?- kérdezte és kezét csípőre tette.
- De tudom. És nem fogsz neki örülni.- mondtam és vissza ültem a kanapéra.- szóval Jeni kórházban van.
Láttam a döbbenetet arcán.- de ne aggódjatok most már jól van.- nyugtattam meg egy kicsit.
- De mégis mi történt?- kérdezte és szeméből potyogtak könnyei.
Elmondtam nekik minden egyes részletet és végig csendben figyeltek. Történetem végén Jessica idegesen pattant fel.
- Most azonnal bemegyek hozzá.- jelentette ki és az ajtóhoz indult.
- Én most jöttem onnan és az orvos azt mondta, hogy pihennie kell. Téged is elfog küldeni.- kiabáltam utána de már kocsijában ült így nem hallott semmit.
- Miért nem szóltatok?- kérdezte meg apa ismét.
- Nem akartuk elrontani a nászutat. És megoldottam egyedül is. Csak feleslegesen utaztatok volna haza.- magyaráztam el neki.
Ezután csak megveregette a vállamat majd felment az emeletre.
2 hónappal később
Jeni arcán is egy kisebb mosoly jelent meg amint meglátott.
- Most már minden rendben van!- nyugtattam meg és kezét továbbra is simogattam.
- Mi történt?- kérdezte tőlem és nem tudtam, hogy mondjam el neki, hogy ne zaklassam fel túlságosan.
- Miután elájultál elhoztalak onnan és haza vittelek. Aztán pedig kihívtam a mentőket és a rendőröket.
- Elkapták őket?- szegezte rám kíváncsi tekintetét.
- Igen, el!- mosolyogtam rá és hatalmasat sóhajtott a megkönnyebbüléstől.
Még beszélgettünk egy kicsit de bejött az orvos és elküldött mivel Jeninek pihennie kell.
Rossz volt ott hagyni de tudtam, hogy itt már biztonságban van. Viszont ha kiengedik, soha többé nem hagyom magára.
Kocsim felé haladtam és még egyszer felnéztem szobája ablakára. Bár semmit nem láttam mégis úgy éreztem ezt kell tennem.
Kikanyarodtam a parkolóból és haza vezettem. Mikor házunkhoz értem fáradtan estem a kanapéra. Most, hogy vége ennek az egésznek úgy érzem megérdemlem a pihenést. Ahogy lehunytam szemeimet már aludtam is.
Nem pihenhettem sokáig ugyanis valaki vállamnál fogva rángatott vagy ébresztgetett. Először azt hittem csak álmodom majd mikor kinyitottam a szemeim megláttam magam előtt apát.
- Szia Apa!- ugrottam fel és megöleltem.
- Szia! Csak így egyedül?- nevette el magát.- Jenit hol hagytad?- kérdezte és nem tudtam most, hogy adagoljam be neki/nekik, hogy mi is történt.
- És Jessica hol van?- kérdeztem tőle mivel még nem találtam ki, hogy tálalom a történteket.
- Épp most ment fel Jeni szobájába.- mutatott az emelet felé.
- Akkor szóljunk neki, hogy ne keresse mert nincs itthon!- húztam oldalra számat.
- Miért hol van?
- Kórházban.- hajtottam le fejem.
- Hogy mi? Miért? Mióta? És miért nem szóltál?- bombázott meg kérdéseivel és hirtelen azt sem tudtam melyikre adjak választ először.
Ekkor Jessica jött le a lépcsőn és mind ketten rá kaptuk tekintetünket mire ő furcsán nézett ránk.
- Szia Justin!- jött közelebb hozzám és ő is megölelt.- nem tudod, hol lehet a lányom?- kérdezte és kezét csípőre tette.
- De tudom. És nem fogsz neki örülni.- mondtam és vissza ültem a kanapéra.- szóval Jeni kórházban van.
Láttam a döbbenetet arcán.- de ne aggódjatok most már jól van.- nyugtattam meg egy kicsit.
- De mégis mi történt?- kérdezte és szeméből potyogtak könnyei.
Elmondtam nekik minden egyes részletet és végig csendben figyeltek. Történetem végén Jessica idegesen pattant fel.
- Most azonnal bemegyek hozzá.- jelentette ki és az ajtóhoz indult.
- Én most jöttem onnan és az orvos azt mondta, hogy pihennie kell. Téged is elfog küldeni.- kiabáltam utána de már kocsijában ült így nem hallott semmit.
- Miért nem szóltatok?- kérdezte meg apa ismét.
- Nem akartuk elrontani a nászutat. És megoldottam egyedül is. Csak feleslegesen utaztatok volna haza.- magyaráztam el neki.
Ezután csak megveregette a vállamat majd felment az emeletre.
2 hónappal később
* Jeni szemszöge *
Már elég régóta haza jöhettem a kórházból. Azt hittem jó lesz itthon lenni és kiszabadulni abból a kis fehér szobából de tévedtem ugyanis mióta kijöttem Justin mindenhol ott van.
Eleinte jó is volt, mert tudtam, hogy számíthatok rá és jól esett, hogy törődik velem de most már egy kicsit idegesítő, hogy a konyhába is elkísér.
Szinte még a levegőt is elszívja előlem. Próbáltam már szép szóval meggyőzni, hogy nem kell mindenhova velem jönnie de nem használt semmit, mondván nem hagyja, hogy még egyszer ilyen történjen.
De ha ez sokáig így fog menni én bedilizek.
Délelőtt 11 óra van és úgy döntöttem el megyek a plázába egy kicsit. Már épp cipőmet vettem amikor Justin menetrend szerint megjelent.
- Hova mész?
- Csak egy kicsit elmegyek a plázába.- válaszoltam neki és tudtam mi lesz a válasza rá.
- Akkor én is megyek.- és eltaláltam.
- NE!-kiabáltam.- tudom, hogy aggódsz értem de megfojtasz az aggodalmaddal. Néha jó egyedül lenni de melletted ez lehetetlen. Most hagyjál légyszi.- mondtam és hangos ajtó csapódással hagytam el a házat.
Anya kocsijába ültem, kihajtottam az útra és már indultam is.
Alig 3 utcára lehettem mikor egy fekete Range rovert láttam meg a visszapillantó tükörben. Lehajtottam az út szélére és kiszálltam a kocsiból. Rettentő mérges voltam.
Mikor ezt a másik sofőr meglátta ő is követte példámat. És nem lepett meg, hogy Justin szállt ki.
- Ez már beteges Justin. Mért nem érted, hogy egyedül akarok lenni. Nem vagyok 5 éves. Anya nem aggódik ennyire értem.- mondtam el neki egy szuszra.
- Én csak nem akarom, hogy bajod essen.- mondta magyarázat képpen.
- Ezt már hallottam. Lehet, hogy fizikailag nem lesz bajom de lelkileg kikészítesz. Nem tudsz mindentől megvédeni.- jelentettem ki és visszaültem a kocsimba.
A tükörből még láttam, hogy autója mellett áll és néz utánam de nem érdekelt. Nagyon pipa voltam rá.
A plázához érve leparkoltam és körülnéztem. Boldogan nyugtáztam, hogy Justinnak nyoma sincs.
Ahogy beértem elém tárult a bevásárló központ nyüzsgő, hangos világa.
Első utam egy kis, hangulatos kávézóba vezetett. Kikértem italomat és leültem az egyik asztalhoz. Közben pedig üres tekintettel figyeltem a mellettem elsuhanó embereket.
- Jennifer Hunter?- kérdezte tőlem valaki és oda fordítottam fejem.
- Igen! És te ki vagy?- sejtésem sem volt ki is áll előttem bár eléggé ismerős volt arca.
- Erik vagyok! Régen barátok voltunk csak elköltöztem.- mondta és minden beugrott.
- Szijja!- álltam fel székemből és mosolyogva öleltem át.- 1000 éve nem láttalak. Hogy-hogy itt vagy?- kérdeztem mire ő leült velem szembe.
Azt azért tudni kell, hogy én régen fülig bele voltam zúgva. És mi tagadás még most is nagyon helyes srác.
- Most költöztem vissza nem rég.- mondta.
- Értem. Örülök, hogy össze futottunk.- mondtam nekik mosolyogva.
- Nagyon szép lettél azóta, hogy nem láttalak.- mondta és valószínűleg arcom vér vörös lehetett mert éreztem, hogy ég.
Még elég sokáig beszélgettünk mikor Erik feldobta az ötletet, hogy nézzünk meg egy filmet.
Nem láttam akadályát és beültünk a kellékfeleségre. Nagyon sokat nevettem. Talán mostanában először.
A film vége előtt azonban azt vettem észre, hogy Erik átkarol. Gondolkoztam, hogy szólok neki, hogy ez nem jó ötlet de nem csinált semmi rosszat így hagytam.
Mikor felkapcsolódtak a villanyok Erik állt fel először és kezemet megfogva húzott fel.
- Nekem most már mennem kéne.- mondtam neki.
- Ne már! Még annyi mindent kellene bepótolnunk és...és annyira jó veled lenni.- mondta és a vetítő terem ajtaja melletti falnak döntött, majd lassan és gyengéden megcsókolt.
Tudom, hogy tiltakoznom kellett volna de egyszerűen nem tudtam. Agyam is és szívem is azt mondta, hogy engem otthon vár Justin, mégsem ment.
Elváltunk egymástól és elindultunk a parkolóba együtt...
2013. július 14., vasárnap
Most már itt vagyok!
40. rész
Csak sírtam és sírtam, amikor meghallottam, hogy valaki nevemet hajtogatja. Felálltam és körbe fordultam tengelyem körül de senkit nem láttam. Na szép, lassan már meghülyülök. A következő utam a diliházba vezet.
- Justin itt vagyok!- hallottam meg újra a hangot ami erőtlen és halk volt.- gyere a hangom után.- adta ki az utasítást és én ezt be is tartottam.
Míg oda nem értem, folyamatosan beszélt hozzám, hogy megtalálhassam. Mikor azonban benéztem az ablakon borzasztó látvány fogadott.
Jenit láttam meg amint egy székhez van kötözve és arca telis-tele van sérülésekkel. Szinte sokkolt.
- Justin, hogy kerülsz ide?- lassan és fájdalomtól küszködve fordította felém tekintetét ami még így is ragyogott.
- Eljöttem mert tudtam, hogy valami nincs rendben. És igazam is lett. Ki csinálta ezt veled?- kérdeztem tőle és kezemet ökölbe szorítottam mert forrtam a dühtől.
- 2 lány. A rajongóid.- szegényt ez a kis beszéd is nagyon kifárasztotta de tudnom kellett.
- Ki foglak innen vinni! Ne félj most már itt vagyok.- ahogy ezt kimondtam hálás tekintettel nézett rám és egy könnycsepp gurult végig arcán.
Szörnyű ebben az állapotban látnom az egyetlen szerelmemet. És minden az én hibám. Ha kicsit akaratosabb vagyok és elviszem magammal akkor mindez nem történt volna meg.
- Hol vannak most?- kérdeztem tőle hátha házon kívül vannak.
Ekkor kiabálásra lettünk mind a ketten figyelmesek.
- Most maradj csöndben és NE csinálj semmit.- mondta határozottan amennyire ereje engedte.
Elbújtam a pince ablaka mögé és onnan hallgattam mindent.
Csak sírtam és sírtam, amikor meghallottam, hogy valaki nevemet hajtogatja. Felálltam és körbe fordultam tengelyem körül de senkit nem láttam. Na szép, lassan már meghülyülök. A következő utam a diliházba vezet.
- Justin itt vagyok!- hallottam meg újra a hangot ami erőtlen és halk volt.- gyere a hangom után.- adta ki az utasítást és én ezt be is tartottam.
Míg oda nem értem, folyamatosan beszélt hozzám, hogy megtalálhassam. Mikor azonban benéztem az ablakon borzasztó látvány fogadott.
Jenit láttam meg amint egy székhez van kötözve és arca telis-tele van sérülésekkel. Szinte sokkolt.
- Justin, hogy kerülsz ide?- lassan és fájdalomtól küszködve fordította felém tekintetét ami még így is ragyogott.
- Eljöttem mert tudtam, hogy valami nincs rendben. És igazam is lett. Ki csinálta ezt veled?- kérdeztem tőle és kezemet ökölbe szorítottam mert forrtam a dühtől.
- 2 lány. A rajongóid.- szegényt ez a kis beszéd is nagyon kifárasztotta de tudnom kellett.
- Ki foglak innen vinni! Ne félj most már itt vagyok.- ahogy ezt kimondtam hálás tekintettel nézett rám és egy könnycsepp gurult végig arcán.
Szörnyű ebben az állapotban látnom az egyetlen szerelmemet. És minden az én hibám. Ha kicsit akaratosabb vagyok és elviszem magammal akkor mindez nem történt volna meg.
- Hol vannak most?- kérdeztem tőle hátha házon kívül vannak.
Ekkor kiabálásra lettünk mind a ketten figyelmesek.
- Most maradj csöndben és NE csinálj semmit.- mondta határozottan amennyire ereje engedte.
Elbújtam a pince ablaka mögé és onnan hallgattam mindent.
* Jeni szemszöge *
Nagyon boldog voltam amikor meghallottam Justint és maradék energiámat is összeszedve próbáltam jelezni neki hollétemről ami sikeres volt.
Beszéltünk pár szót amikor meghallottam, hogy jönnek. Csendre intettem Justint mert ha most felfedi magát akkor kő kövön nem marad. Remélem meg tudja állni, hogy ne lépjen közbe.
- Te meg ki a franccal beszélgetsz?- vágta ki egyikük az ajtót és ordítva kérdezett.
- Senkivel.- mondtam neki.
- Akkor magadban beszélsz?- röhögtek mindketten.- hogy lehet ennyire hülye Jus is, hogy egy ilyennel jött össze mint te. Nem is értem. Na de most már mindegy. Csak úgy megemlíteném, hogy azóta nem is keresett úgyhogy kár is reménykedned te kis szuka.- nevettek tovább.
- Azt majd még meglátjuk.- olyan halkan mondtam amilyen halkan csak tudtam.
- Mit mondtál?- lépett közelebb a szőke.
- Semmit.
Én tudtam, hogy Justin mindent hall de ők nem. És remélem nem is fogják megtudni.
Előbbi kijelentésem miatt olyat húzott be egyikük, hogy felborultam székemmel együtt és beütöttem a fejem.
Azonnal elájulhattam mert nem emlékszem ezután semmire...
* Justin szemszöge *
Dühöm egyre és egyre erősebb lett amint hallottam, hogy beszélnek Jenivel. Belegondoltam, hogy neki ezt talán napok óta el kell viselni. Hatalmas akaraterőre volt szükségem, hogy ne ugorjak be az ablakon és el ne kapjam ezt a két kis kurvát.
De igaza van Jeninek mert ha most közbe lépek talán mindent elronthatok. Így ökölbe szorított kezekkel hallgattam tovább. Egyszer azonban egy csattanásra kaptam fel a fejem és óvatosan belestem. Jeni a földön feküdt eszméletlen állapotban a két dög pedig csak nevetett majd kimentek.
Amint elhagyták a pincét vártam pár másodpercet míg messzebb lesznek, majd beugrottam az ablakon és Jenihez siettem.
Kioldoztam kezeit és vállamra kaptam. Az ablaknál felemeltem és kitoltam. Ezt követően én is kimásztam majd ismét hátamra vettem és futni kezdtem vele.
Futottam, ahogy csak tudtam és hazáig meg sem álltam. Otthon azonnal tárcsáztam a mentőket és a rendőröket. A rendőröknek a túszejtők címét adtam meg, a mentőt pedig ide rendeltem.
Amíg ki nem értek addig ölembe helyeztem Szerelmem fejét és simogattam duzzadt, lila fontos, véres arcát.
Szemeimből hullott a könny Jenire aki épp hogy csak lélegzett.
Ezután erős fények szűrődtek be az ablakon és fülsüketítő sziréna hangja töltötte be az egész utcát.
Kopogtak én pedig kiabáltam, hogy jöjjenek mivel Jeni még mindig ölemben feküdt.
Hordágyra tették majd kivitték. Mikor én is szálltam volna be a mentőbe egy rendőr jött oda hozzám.
- Mr. Bieber?- kérdezte.
- Igen én vagyok.
- Ön látta a két elkövetőt?- tette fel újabb kérdését én pedig bólogattam.- akkor megkérném, hogy jöjjön velünk és azonosítsa őket.
Bár nem szívesen hagytam magára Jenit újra most mégis muszáj volt. Beszálltam a kocsiba és elhajtottunk házukhoz.
Mikor megálltunk én nem mentem be a házba, kint vártam a kocsinál míg a rendőrök berohantak.
Valószínű, hogy váratlanul érhette őket az akció ugyanis igencsak meglepett fejet vágtak amikor kihozták őket bilincsbe verve és mikor engem is megláttak döbbenetük csak fokozódott. Oda hozták elém őket.
- Ők voltak azok?- kérdezte az egyik rendőr és szorosan fogta egyiküket mert össze-vissza ugrált.
- Igen ők azok!- helyeseltem majd a két lány felé fordultam.- borzasztó amit tettetek még akkor is ha a rajongóim vagytok! Remélem a börtönben fogtok megrohadni!!- préseltem ki fogaim közt a szavakat majd elvezették őket előlem.
Gyalog haza indultam gyors léptekkel. Mikor házunkhoz értem kocsimba pattantam és a kórházig vezettem.
Ott azonnal megkérdeztem merre van Szerelmem és amint elmondták, futottam ahogy csak tudtam.
A 4. emeletre érve szobáját kerestem és rövidesen meg is találtam. Ablakán belesve láttam, hogy még alszik én mégis bementem hozzá, mert szerettem volna vele lenni. Ágya mellé érve a fehér kórházi széket magamhoz húztam majd ráültem és kézfejét kezdtem el simogatni.
Pár perccel később azt vettem észre, hogy szemeit lassan nyitogatni kezdi és gyönyörű tekintetét rám emeli.
Ettől annyira meg nyugodtam, hogy apró mosoly jelent meg arcomon..
Mikor megálltunk én nem mentem be a házba, kint vártam a kocsinál míg a rendőrök berohantak.
Valószínű, hogy váratlanul érhette őket az akció ugyanis igencsak meglepett fejet vágtak amikor kihozták őket bilincsbe verve és mikor engem is megláttak döbbenetük csak fokozódott. Oda hozták elém őket.
- Ők voltak azok?- kérdezte az egyik rendőr és szorosan fogta egyiküket mert össze-vissza ugrált.
- Igen ők azok!- helyeseltem majd a két lány felé fordultam.- borzasztó amit tettetek még akkor is ha a rajongóim vagytok! Remélem a börtönben fogtok megrohadni!!- préseltem ki fogaim közt a szavakat majd elvezették őket előlem.
Gyalog haza indultam gyors léptekkel. Mikor házunkhoz értem kocsimba pattantam és a kórházig vezettem.
Ott azonnal megkérdeztem merre van Szerelmem és amint elmondták, futottam ahogy csak tudtam.
A 4. emeletre érve szobáját kerestem és rövidesen meg is találtam. Ablakán belesve láttam, hogy még alszik én mégis bementem hozzá, mert szerettem volna vele lenni. Ágya mellé érve a fehér kórházi széket magamhoz húztam majd ráültem és kézfejét kezdtem el simogatni.
Pár perccel később azt vettem észre, hogy szemeit lassan nyitogatni kezdi és gyönyörű tekintetét rám emeli.
Ettől annyira meg nyugodtam, hogy apró mosoly jelent meg arcomon..
2013. július 13., szombat
A gyanú!
39. rész.
Válaszokat kerestem és újra meg újra vissza forgattam a beszélgetést hátha valami elkerülte a figyelmemet.
Minél tovább kattogott agyam annál jobban bűzlött nekem ez az egész.
Vegyük sorra. Mielőtt elutaztam volna tökéletesen meg voltunk Jenivel. Ha nem szeretne annak lettek volna jelei, a telefonban nagyon szomorú volt a hangja, nehezen mondta ki azt, hogy szakítani akar. Ezek a dolgok nem arra utalnak, hogy tényleg ezt akarta.
Bár a koncert után még két napig itt kéne maradnom úgy döntöttem meg beszélem Sooterrel, hogy hagy mehessek haza. Nem lesz egyszerű menet mert nagyon szigorú ilyen téren viszont ha elmondom neki, hogy miért is akarok utazni, talán megenyhül a szíve.
A koncert holnap lesz ezért ki kell pihennem magam. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem. Már nem voltam szomorú viszont annál idegesebb. Lehet, hogy Jeninek baja esett és én innen nem tudok segíteni. Amíg haza nem érek nem leszek nyugodtabb.
* Másnap:
Mikor felkeltem, nem voltam valami jól. Fáradtnak éreztem magam és nagyon fájt a fejem. Még mindig nyugtalanított ez az egész. Már alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek és a magángéppel mehessek haza. Ha nem lennék ilyen helyzetben mindenképp maradnék mert tudom, hogy most csalódást fogok okozni több 1000 embernek de ez most nagyon fontos a számomra és biztos, hogyha bocsánatot fogok kérek tőlük akkor elnézik nekem.
Gondolkoztam rajta, hogy felhívom apáékat és elmondok nekik mindent de azzal elrontanám a nászútjukat, ráadásul még én sem vagyok biztos semmiben.
Kicsoszogtam a konyhába és csináltam magamnak egy teát. Ahogy kortyolgattam megérkezett Scooter is.
- Szeva kölyök. Hogy vagy?- kérdezte és leült mellém.
- Hát nem mondhatnám, hogy valami jól.- válaszoltam és üveges tekintettel néztem magam elé.
- Még mindig szomorú vagy?
- Ami azt illeti már nem- láttam rajta, hogy válaszom nem kicsit meglepte.- nem mert tudom, hogy valami itt nem stimmel.
- Ezt, hogy érted?- kérdezte és érdeklődve nézett rám.
Elmondtam neki feltételezésemet és meglepődtem amikor helyeselt és igazat adott nekem.
- Láttam, hogy milyenek vagytok együtt. És, hogy őszinte legyek nekem sem az jött le, hogy nem szeret.
- Ez az. És egyébként lenne egy hatalmas kérésem. Tudom, hogy a koncert után még két napig itt kéne lennem de ha Jeni esetleg bajban innen nem tehetek semmit. Meg amúgy sem vennéd nagy hasznomat.- hadartam el és láttam rajta, hogy gondolkozóba esik.
Ezt már jó jelnek tekintettem.
- Na jó- mondta ki sóhajtva.- de csak most az egyszer! Ebből nem csinálunk rendszert.- szögezte le.
- Oké persze! És köszönöm.- hálálkodtam neki majd kiment a szobából.
Ahogy megittam teám maradékát neki láttam a pakolásnak mivel mint már említettem koncert után egyből indulni szeretnék.
Pakolás után elindultam a koncert helyszínére gyakorolni, hogy minden tökéletesen menjen.
A gyakorlás annyira elhúzódott, hogy 1 órám volt kezdésig.
2 órával később
Ahogy vége lett a koncertnek elköszöntem rajongóimtól és rohantam az öltözőbe. Gyorsan átvedlettem és kocsimhoz lépkedtem szaporán.
A 20 perces utat a repülőtérig most 10 perc alatt megtettem. Beszálltam és már indultunk is. Scooter és a többiek most nem jöttek velem mert még intézik az interjúk és M&G lemondásokat.
Egész úton azon imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja Jenninek.
Pár órával később
Amint megállt a gép a pályán, felugrottam székemből bőröndömet pedig magam után húztam.
Kint egy autó várt. Szinte szaladtam az autóig és miután beszálltam el is indultunk. Innen elég messze volt az otthonunk ezért türelmetlenül ültem és néztem ki az ablakon.
Egy örökké valóságnak tűnt míg haza értünk. Ahogy megállt az autó szaladtam a bejárathoz és feltéve az ajtót rontottam be a házba. Teljes sötétség fogadott ezért felmentem az emeletre azon belül is Jeni szobájába, hogy megnézzem ott van-e. Idegesen észleltem, hogy senki nincs itt. Egyre jobban kezdett beigazolódni a gyanúm.
Eléggé fáradtnak és meggyötörtnek éreztem magam mégsem hagyott nyugodni ez az egész úgyhogy erőt vettem magamon és Jeni keresésére indultam.
Csak futottam és futottam céltalanul. Elmentem a parkba is megnézni nem-e véletlenül ott van de nem volt.
Szomorúan sétáltam tovább és bekanyarodtam egy utcába. Már sötétedett. Kínomban és tehetetlenségemben nem tudtam mit csinálni ezért elordítottam magam és a csodát vártam hátha történik valami.
- MERRE VAGY JENIIII- ordítottam 2x majd kimerülten és sírva rogytam térdre az út kellős közepén.
Tudtam, hogy nem szabad feladnom de nem sok reményt láttam arra, hogy így megfogom találni.
Csak sírtam és sírtam amikor.....
Remélem tetszett mindenkinek a rész!! Várom a véleményeiteket! És nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott kommentárokat. Elképesztőek vagytok!!!:))))
És még szeretném megemlíteni, hogy Reginával indítottunk egy közös blogot! Nézzetek be, olvassátok és írjatok véleményt mert nekünk ez nagyon sokat jelentene. Talán még most nem olyan érdekes de nekem elhihetitek, hogy az lesz. A fejünkben meg vannak már az ötletek. És a bónusz pedig az, hogy az egész történet Justin szemszögéből van írva! Várunk oda is titeket!!:))
Válaszokat kerestem és újra meg újra vissza forgattam a beszélgetést hátha valami elkerülte a figyelmemet.
Minél tovább kattogott agyam annál jobban bűzlött nekem ez az egész.
Vegyük sorra. Mielőtt elutaztam volna tökéletesen meg voltunk Jenivel. Ha nem szeretne annak lettek volna jelei, a telefonban nagyon szomorú volt a hangja, nehezen mondta ki azt, hogy szakítani akar. Ezek a dolgok nem arra utalnak, hogy tényleg ezt akarta.
Bár a koncert után még két napig itt kéne maradnom úgy döntöttem meg beszélem Sooterrel, hogy hagy mehessek haza. Nem lesz egyszerű menet mert nagyon szigorú ilyen téren viszont ha elmondom neki, hogy miért is akarok utazni, talán megenyhül a szíve.
A koncert holnap lesz ezért ki kell pihennem magam. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem. Már nem voltam szomorú viszont annál idegesebb. Lehet, hogy Jeninek baja esett és én innen nem tudok segíteni. Amíg haza nem érek nem leszek nyugodtabb.
* Másnap:
Mikor felkeltem, nem voltam valami jól. Fáradtnak éreztem magam és nagyon fájt a fejem. Még mindig nyugtalanított ez az egész. Már alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek és a magángéppel mehessek haza. Ha nem lennék ilyen helyzetben mindenképp maradnék mert tudom, hogy most csalódást fogok okozni több 1000 embernek de ez most nagyon fontos a számomra és biztos, hogyha bocsánatot fogok kérek tőlük akkor elnézik nekem.
Gondolkoztam rajta, hogy felhívom apáékat és elmondok nekik mindent de azzal elrontanám a nászútjukat, ráadásul még én sem vagyok biztos semmiben.
Kicsoszogtam a konyhába és csináltam magamnak egy teát. Ahogy kortyolgattam megérkezett Scooter is.
- Szeva kölyök. Hogy vagy?- kérdezte és leült mellém.
- Hát nem mondhatnám, hogy valami jól.- válaszoltam és üveges tekintettel néztem magam elé.
- Még mindig szomorú vagy?
- Ami azt illeti már nem- láttam rajta, hogy válaszom nem kicsit meglepte.- nem mert tudom, hogy valami itt nem stimmel.
- Ezt, hogy érted?- kérdezte és érdeklődve nézett rám.
Elmondtam neki feltételezésemet és meglepődtem amikor helyeselt és igazat adott nekem.
- Láttam, hogy milyenek vagytok együtt. És, hogy őszinte legyek nekem sem az jött le, hogy nem szeret.
- Ez az. És egyébként lenne egy hatalmas kérésem. Tudom, hogy a koncert után még két napig itt kéne lennem de ha Jeni esetleg bajban innen nem tehetek semmit. Meg amúgy sem vennéd nagy hasznomat.- hadartam el és láttam rajta, hogy gondolkozóba esik.
Ezt már jó jelnek tekintettem.
- Na jó- mondta ki sóhajtva.- de csak most az egyszer! Ebből nem csinálunk rendszert.- szögezte le.
- Oké persze! És köszönöm.- hálálkodtam neki majd kiment a szobából.
Ahogy megittam teám maradékát neki láttam a pakolásnak mivel mint már említettem koncert után egyből indulni szeretnék.
Pakolás után elindultam a koncert helyszínére gyakorolni, hogy minden tökéletesen menjen.
A gyakorlás annyira elhúzódott, hogy 1 órám volt kezdésig.
2 órával később
Ahogy vége lett a koncertnek elköszöntem rajongóimtól és rohantam az öltözőbe. Gyorsan átvedlettem és kocsimhoz lépkedtem szaporán.
A 20 perces utat a repülőtérig most 10 perc alatt megtettem. Beszálltam és már indultunk is. Scooter és a többiek most nem jöttek velem mert még intézik az interjúk és M&G lemondásokat.
Egész úton azon imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja Jenninek.
Pár órával később
Amint megállt a gép a pályán, felugrottam székemből bőröndömet pedig magam után húztam.
Kint egy autó várt. Szinte szaladtam az autóig és miután beszálltam el is indultunk. Innen elég messze volt az otthonunk ezért türelmetlenül ültem és néztem ki az ablakon.
Egy örökké valóságnak tűnt míg haza értünk. Ahogy megállt az autó szaladtam a bejárathoz és feltéve az ajtót rontottam be a házba. Teljes sötétség fogadott ezért felmentem az emeletre azon belül is Jeni szobájába, hogy megnézzem ott van-e. Idegesen észleltem, hogy senki nincs itt. Egyre jobban kezdett beigazolódni a gyanúm.
Eléggé fáradtnak és meggyötörtnek éreztem magam mégsem hagyott nyugodni ez az egész úgyhogy erőt vettem magamon és Jeni keresésére indultam.
Csak futottam és futottam céltalanul. Elmentem a parkba is megnézni nem-e véletlenül ott van de nem volt.
Szomorúan sétáltam tovább és bekanyarodtam egy utcába. Már sötétedett. Kínomban és tehetetlenségemben nem tudtam mit csinálni ezért elordítottam magam és a csodát vártam hátha történik valami.
- MERRE VAGY JENIIII- ordítottam 2x majd kimerülten és sírva rogytam térdre az út kellős közepén.
Tudtam, hogy nem szabad feladnom de nem sok reményt láttam arra, hogy így megfogom találni.
Csak sírtam és sírtam amikor.....
Remélem tetszett mindenkinek a rész!! Várom a véleményeiteket! És nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott kommentárokat. Elképesztőek vagytok!!!:))))
És még szeretném megemlíteni, hogy Reginával indítottunk egy közös blogot! Nézzetek be, olvassátok és írjatok véleményt mert nekünk ez nagyon sokat jelentene. Talán még most nem olyan érdekes de nekem elhihetitek, hogy az lesz. A fejünkben meg vannak már az ötletek. És a bónusz pedig az, hogy az egész történet Justin szemszögéből van írva! Várunk oda is titeket!!:))
2013. július 11., csütörtök
Ne keress többé!
38. rész.
Sziasztok! Előre szeretnék szólni, hogy addig nem lesz új rész amíg ehhez a részhez nem érkezik legalább 3-4 komment.!!!
Már 2 napja itt vagyok. Teljesen erőtlennek és tehetetlennek érzem magam. Justinról nem tudok semmit mivel elvették a telefonomat. Azt sem tudom, hogy keresett-e vagy sem. De ha igen akkor biztos tudja mi történt és jön, hogy segítsen. Ha bejönnek hozzám jobb esetben csak ordibálnak velem rosszabban pedig meg is ütnek. Az arcomat a sérülések már teljesen ellepték és mindenem sajog.
Minden percben azon imádkozok, hogy ez csak egy rossz álom legyen és hagy ébredjek fel szerelmem mellett.
De sajnos minél tovább vagyok itt annál jobban tudatosul bennem, hogy ez a valóság.
Gondolkozásomat egy ordítás zavarta meg ami a nevemet tartalmazta. Lassan fel emeltem fejemet és egyik túszejtőm állt előttem.
- Van egy kis feladatod!- köpte oda nekem ismét lekezelő stílusban ahogy eddig is.
- Mégis mi?- kérdeztem alig hallhatóan.
- Mivel Jus már elég sokszor telefonált úgy gondolom ideje beszélned vele.- kijelentésére szemeim csillogni kezdtek és boldog voltam, hogy újra hallhatom a hangját.- de ne örülj ennyire ugyanis azt fogod neki elmondani, hogy te már nem szereted és, hogy hagyjon békén. Világos?- boldogságom helyére most a fájdalom férkőzött. Nem mondhatom ezt neki.
- Felejtsd el!- mondtam nagyon határozottan mire gyomorszájba vágott.
Levegő után kapkodva hallgattam tovább.
- Gondoltam, hogy nem fog menni szép szóval.- miközben beszélt mögém lépett és egy kést szorított a nyakamhoz.- így már menni fog ugye?- nevetve kérdezte.
Erős pánik fogott el ezért bele egyeztem. Nem láttam más lehetőséget. Bólogatással jeleztem.
- Tudtam én, hogy nem vagy te olyan hülye.- mondta és telefonomon tárcsázni kezdte Justint.- ja és legyél minél határozottabb különben baj lesz.- szorította erősebben a kést nyakamhoz.
Nem kellett sokáig várni ugyanis 3 csörgés után Justin felvette a telefont.
- Szia Kicsim!- szólt bele és hangja tele volt aggodalommal.- már nagyon sokszor próbáltalak hívni. Miért nem vetted fel?- hadarta el gyorsan.
- Szia! Beszélnünk kell.- torkomat a sírás fojtogatta ezért elég nehéz volt megszólalni is nemhogy még határozottnak lenni.
- Miről?- kérdezte sürgetően.
- Én...én sza..szakítani akarok.- mondtam ki nagy nehezen mire ez a ribanc fejemet hátra rántva még szorosabban hozzá préselte a kés élét nyakamhoz. Fájdalmamban felszisszentem.
- Mi?....hogy?...De...de miért? Ugye most csak viccelsz? - tudtam, hogy nem fog érteni semmit és nem is hibáztatom érte hisz nem is volt neki jele és nem is önszántamból teszem.
- Nem viccelek.- itt már nem bírtam ki és könnyeim utat törtek maguknak.
- Miért?- kérdezte ismét és nem tudtam mit mondjak neki.
Sokáig gondolkoztam a válaszon mire a másik lány karomon felhasította a bőrt egy másik késsel.
- Áááuuu.- ordítottam el magam majd gyilkos tekintetet vetettem rá.
- Mi a baj?- szólt Justin újra a telefonba mire észbe kaptam, hogy még vonalban van.
- Semmi semmi. Szeretnélek megkérni, hogy ne keress többé.- gyorsan mondtam minden szót majd a szőke lány kinyomta a telefont. Elvette torkomtól a kést és hangos zokogásba kezdtem. Ők pedig mit sem törődve vele újra egyedül hagytak.
Fel kellett fognom, hogy most veszítettem el azt az embert aki a világon a legfontosabb volt számomra....
Sziasztok! Előre szeretnék szólni, hogy addig nem lesz új rész amíg ehhez a részhez nem érkezik legalább 3-4 komment.!!!
Már 2 napja itt vagyok. Teljesen erőtlennek és tehetetlennek érzem magam. Justinról nem tudok semmit mivel elvették a telefonomat. Azt sem tudom, hogy keresett-e vagy sem. De ha igen akkor biztos tudja mi történt és jön, hogy segítsen. Ha bejönnek hozzám jobb esetben csak ordibálnak velem rosszabban pedig meg is ütnek. Az arcomat a sérülések már teljesen ellepték és mindenem sajog.
Minden percben azon imádkozok, hogy ez csak egy rossz álom legyen és hagy ébredjek fel szerelmem mellett.
De sajnos minél tovább vagyok itt annál jobban tudatosul bennem, hogy ez a valóság.
Gondolkozásomat egy ordítás zavarta meg ami a nevemet tartalmazta. Lassan fel emeltem fejemet és egyik túszejtőm állt előttem.
- Van egy kis feladatod!- köpte oda nekem ismét lekezelő stílusban ahogy eddig is.
- Mégis mi?- kérdeztem alig hallhatóan.
- Mivel Jus már elég sokszor telefonált úgy gondolom ideje beszélned vele.- kijelentésére szemeim csillogni kezdtek és boldog voltam, hogy újra hallhatom a hangját.- de ne örülj ennyire ugyanis azt fogod neki elmondani, hogy te már nem szereted és, hogy hagyjon békén. Világos?- boldogságom helyére most a fájdalom férkőzött. Nem mondhatom ezt neki.
- Felejtsd el!- mondtam nagyon határozottan mire gyomorszájba vágott.
Levegő után kapkodva hallgattam tovább.
- Gondoltam, hogy nem fog menni szép szóval.- miközben beszélt mögém lépett és egy kést szorított a nyakamhoz.- így már menni fog ugye?- nevetve kérdezte.
Erős pánik fogott el ezért bele egyeztem. Nem láttam más lehetőséget. Bólogatással jeleztem.
- Tudtam én, hogy nem vagy te olyan hülye.- mondta és telefonomon tárcsázni kezdte Justint.- ja és legyél minél határozottabb különben baj lesz.- szorította erősebben a kést nyakamhoz.
Nem kellett sokáig várni ugyanis 3 csörgés után Justin felvette a telefont.
- Szia Kicsim!- szólt bele és hangja tele volt aggodalommal.- már nagyon sokszor próbáltalak hívni. Miért nem vetted fel?- hadarta el gyorsan.
- Szia! Beszélnünk kell.- torkomat a sírás fojtogatta ezért elég nehéz volt megszólalni is nemhogy még határozottnak lenni.
- Miről?- kérdezte sürgetően.
- Én...én sza..szakítani akarok.- mondtam ki nagy nehezen mire ez a ribanc fejemet hátra rántva még szorosabban hozzá préselte a kés élét nyakamhoz. Fájdalmamban felszisszentem.
- Mi?....hogy?...De...de miért? Ugye most csak viccelsz? - tudtam, hogy nem fog érteni semmit és nem is hibáztatom érte hisz nem is volt neki jele és nem is önszántamból teszem.
- Nem viccelek.- itt már nem bírtam ki és könnyeim utat törtek maguknak.
- Miért?- kérdezte ismét és nem tudtam mit mondjak neki.
Sokáig gondolkoztam a válaszon mire a másik lány karomon felhasította a bőrt egy másik késsel.
- Áááuuu.- ordítottam el magam majd gyilkos tekintetet vetettem rá.
- Mi a baj?- szólt Justin újra a telefonba mire észbe kaptam, hogy még vonalban van.
- Semmi semmi. Szeretnélek megkérni, hogy ne keress többé.- gyorsan mondtam minden szót majd a szőke lány kinyomta a telefont. Elvette torkomtól a kést és hangos zokogásba kezdtem. Ők pedig mit sem törődve vele újra egyedül hagytak.
Fel kellett fognom, hogy most veszítettem el azt az embert aki a világon a legfontosabb volt számomra....
* Justin szemszöge *
Ahogy lecsapta rám a telefont elképedve álltam. Nem tudtam mire véljem az előbb elhangzottakat.
Szívembe hatalmas fájdalom hasított majd hallani lehetett ahogy ketté tört. Azt hittem szeret de az előbbiek alapján mégsem.
Éreztem, hogy forog velem a világ ezért a legközelebb lévő székre leültem. Épp egy interjú készítése előtt voltam. De most biztos, hogy nem tudok kamera elé állni. Mindenki csak megijedne tőlem.
A legjobbnak azt láttam ha szólok Scooternek, hogy ez most nem fog menni. Felállni nem volt erőm ezért küldtem neki egy SMS-t. Nem telt el sok idő megtalált és odajött hozzám.
- Mi az, hogy nem fog menni?- kérdezte kicsit ingerülten.
- Most szakított velem Jeni.- lehajtott fejjel és halkan válaszoltam.
- Nagyon sajnálom kölyök! Elmondta, hogy miért?
Válasz helyett csak ingattam a fejem. És lehet, hogy ciki, hogy férfi létemre sírok mégis most jól esett.
- Jól van haver.- paskolta meg a vállamat.- lemondom az interjút, viszont a koncertet nem. Azt muszáj megcsinálnod.- jelentette k határozottan.
- Ha muszáj. De most szeretnék vissza menni a szállodába.
Felálltam és lassú léptekkel a kijárat felé mentem majd a parkolóban találtam magam ahol kocsim állt.
Ahogy kikanyarodtam rengeteg rajongóval találtam szembe magam. És most adtam hálát a sötétített ablakokért mert így senki nem láthatta vörösre kisírt szemeimet.
Amint az örök eloszlatták előttem a tömeget padlóig nyomtam a gázt. A szállodához érve felrohantam szobámba és magamra zártam az ajtót. Még mindig csak járt és járt az agyam és nem tudtam hova tenni ezt az egészet.
Újra visszajátszottam fejemben a Jenivel történt beszélgetést és eszembe jutott mikor felordított.
És az is gyanús, hogy szomorú volt. Pedig ha jól tudom akkor szakításnál az a fél boldog aki véget vet a kapcsolatnak. Ez tapasztalat. De ő mégis sírt.
Ezek miatt újra gondolkodóba estem....
2013. július 10., szerda
Hol vagyok?
37. rész.
Sziasztok!
Egy bejelentésem lenne így az elején. Új blogot kezdtünk Reginával! Már fent van a prológus és az 1. rész.
Nagyon örülnénk neki ha benéznétek és egy-két véleménnyel is meglepnétek minket.
Előre is köszi annak aki benéz!:)) Jó olvasást kívánok mindenkinek!:) Remélem tetszeni fog. Ide is várom a komikat.!!
- Gyere kölyök indulnunk kell!- törte meg a csendet Scooter fájdalmas kijelentésével.
Egy kövér könnycsepp gurult végig arcomon amit Szerelmem észre is vett és gyengéden lecsókolt.
- Nem soká vissza jövök.- mondta majd államnál fogva felemelte arcomat és megcsókolt.
Mikor elindult és egyre távolodott tőlem kicsit olyan érzésem volt mintha háborúba menne és soha többé nem láthatnám.
Miután alakja eltűnt az ajtó mögött nagy levegőt vettem és a kijárat felé igyekeztem.
Kocsijához mentem, beindítottam majd haza vezettem. A lakásba érve üresség fogadott ami letargiámat csak tovább növelte.
Gondolataim elterelése érdekében úgy gondoltam futok egy kicsit. Gyorsan átöltöztem és elhagytam a lakást.
Futás közben Justin zenéit hallgattam mert így olyan volt mintha velem lett volna.
Már elég messze jártam házunktól amikor 2 lány hirtelen megjelent előttem. Kezükkel pedig jelezték, hogy álljak meg.
- Sziasztok!- köszöntem nekik kedvesen.
- Szia!- köszöntek egyszerre.- te vagy Justin Bieber barátnője?
- Igen én vagyok.- jelentettem ki.
- Itt lakunk nem messze. Nincs kedved eljönni hozzánk?- kérdésükön eléggé meglepődtem de kedves lányoknak látszottak, és mivel rajongóknak tűntek ezért gondolom Justinról akartak kikérdezni.
- Persze, miért ne.- vontam meg vállam és követtem őket.
Tényleg nem laktak messze mert ahogy az utca végén bekanyarodtunk még tettünk pár lépést és ott is voltunk.
Mikor beértünk bevezettek a nappaliba és leültünk.
- Hozok valamit inni.- állt fel egyikük és elindult a konyha irányába.
Addig a másik lánnyal beszélgettünk és gyanúm beigazolódott mert valóban Justin volt a téma.
Szemei csillogtak amint Szerelmemről kérdezgetett. Elmosolyodtam rajta és szép sorjában válaszoltam kérdéseire.
Mire mondandóm végére értem vissza ért az italokkal a szőke lány.
Gyorsan le is húztam mivel elég szomjas voltam a futástól és ki is száradt a szám a sok beszédben.
Ők is megitták üdítőjüket majd tovább beszélgettünk.
Körülbelül 10-15 perccel később furcsa dolgot vettem észre. Minden porcikám remegett és nagyon fájt a fejem. Nem vertem a lányok előtt nagy dobra nehogy megijedjenek így próbáltam tovább mosolyogni és társalogni.
Viszont ismét pár perc elteltével már odáig fajult a dolog, hogy éles fájdalom hasított fejembe és homályossá vált látásom.
Arra még emlékeszek, hogy megkérdeztem őket merre van a mosdó majd amikor fel akartam állni lábaim felmondták a szolgálatot és össze estem.
Mikor felébredtem kezeim zsibbadtak voltak. Megpróbáltam mozogni de nem tudtam ugyanis egy székhez voltam kötve. Mivel elég kába voltam és sötét is volt, nem igazán láttam, hogy hol vagyok. Megráztam fejemet a tisztább látást reményében de sajnos semmit nem használt.
Gyengének éreztem magam ezért újra becsuktam szemeimet. Azonban ahogy lehunytam szemeim ajtó csapódást hallottam. Tekintetem azonnal az ajtó felé emeltem bár tudtam, hogy nem sokat fogok látni.
2 vékony alak rajzolódott ki előttem de nem tudtam beazonosítani.
- Na mi van felébredtél csipkerózsika?- kérdezte tőlem egyikük gúnyosan.
- Hol vagyok? És kik vagytok?- tettem fel nekik kérdéseimet halkan és erőtlenül.
Választ nem kaptam viszont arcomon csattant egyikük keze. Miután megpofozott rá néztem és döbbenten vettem észre, hogy ő az egyik lány akivel össze futottam. Kicsit oldalra fordítva fejem felfedeztem a másikat is. Győztesen nevettek mind a ketten.
- Miért hoztatok ide?- újra megpróbáltam tudakolózni.
- Azért te kis ribi, mert Justin számára csak egy lány a megfelelő és az nem Te vagy.- mondata végén pedig prosztó módon lábamra köpött.
- Úgyis meg fog találni és akkor nektek végetek.- próbáltam fenyegetőzni hátha megijednek és elengednek.
- Ugyan. Tudjuk, hogy Jus Mexikóban van. Még reggel kiírta twiterre. Szerinted miért most raboltunk el? Most egy darabig úgysem fog keresni a drága kis barátod és teszek róla, hogy ne is akarjon.- hangja tele volt megvetéssel.
Miután felfogtam mondanivalóját arra lettem figyelmes, hogy az ajtó újra hatalmas csapódással bezárul.
Ahogy ott hagytak a sötét helyiségben rám tört a sírás. Mivel határozottnak tűntek eléggé meg voltam ijedve.
De egy valamiben tévedtek. Justin igenis keresni fog ugyanis megígértette velem, hogy mindennap beszélni fogunk.!
Sziasztok!
Egy bejelentésem lenne így az elején. Új blogot kezdtünk Reginával! Már fent van a prológus és az 1. rész.
Nagyon örülnénk neki ha benéznétek és egy-két véleménnyel is meglepnétek minket.
Előre is köszi annak aki benéz!:)) Jó olvasást kívánok mindenkinek!:) Remélem tetszeni fog. Ide is várom a komikat.!!
- Gyere kölyök indulnunk kell!- törte meg a csendet Scooter fájdalmas kijelentésével.
Egy kövér könnycsepp gurult végig arcomon amit Szerelmem észre is vett és gyengéden lecsókolt.
- Nem soká vissza jövök.- mondta majd államnál fogva felemelte arcomat és megcsókolt.
Mikor elindult és egyre távolodott tőlem kicsit olyan érzésem volt mintha háborúba menne és soha többé nem láthatnám.
Miután alakja eltűnt az ajtó mögött nagy levegőt vettem és a kijárat felé igyekeztem.
Kocsijához mentem, beindítottam majd haza vezettem. A lakásba érve üresség fogadott ami letargiámat csak tovább növelte.
Gondolataim elterelése érdekében úgy gondoltam futok egy kicsit. Gyorsan átöltöztem és elhagytam a lakást.
Futás közben Justin zenéit hallgattam mert így olyan volt mintha velem lett volna.
Már elég messze jártam házunktól amikor 2 lány hirtelen megjelent előttem. Kezükkel pedig jelezték, hogy álljak meg.
- Sziasztok!- köszöntem nekik kedvesen.
- Szia!- köszöntek egyszerre.- te vagy Justin Bieber barátnője?
- Igen én vagyok.- jelentettem ki.
- Itt lakunk nem messze. Nincs kedved eljönni hozzánk?- kérdésükön eléggé meglepődtem de kedves lányoknak látszottak, és mivel rajongóknak tűntek ezért gondolom Justinról akartak kikérdezni.
- Persze, miért ne.- vontam meg vállam és követtem őket.
Tényleg nem laktak messze mert ahogy az utca végén bekanyarodtunk még tettünk pár lépést és ott is voltunk.
Mikor beértünk bevezettek a nappaliba és leültünk.
- Hozok valamit inni.- állt fel egyikük és elindult a konyha irányába.
Addig a másik lánnyal beszélgettünk és gyanúm beigazolódott mert valóban Justin volt a téma.
Szemei csillogtak amint Szerelmemről kérdezgetett. Elmosolyodtam rajta és szép sorjában válaszoltam kérdéseire.
Mire mondandóm végére értem vissza ért az italokkal a szőke lány.
Gyorsan le is húztam mivel elég szomjas voltam a futástól és ki is száradt a szám a sok beszédben.
Ők is megitták üdítőjüket majd tovább beszélgettünk.
Körülbelül 10-15 perccel később furcsa dolgot vettem észre. Minden porcikám remegett és nagyon fájt a fejem. Nem vertem a lányok előtt nagy dobra nehogy megijedjenek így próbáltam tovább mosolyogni és társalogni.
Viszont ismét pár perc elteltével már odáig fajult a dolog, hogy éles fájdalom hasított fejembe és homályossá vált látásom.
Arra még emlékeszek, hogy megkérdeztem őket merre van a mosdó majd amikor fel akartam állni lábaim felmondták a szolgálatot és össze estem.
Mikor felébredtem kezeim zsibbadtak voltak. Megpróbáltam mozogni de nem tudtam ugyanis egy székhez voltam kötve. Mivel elég kába voltam és sötét is volt, nem igazán láttam, hogy hol vagyok. Megráztam fejemet a tisztább látást reményében de sajnos semmit nem használt.
Gyengének éreztem magam ezért újra becsuktam szemeimet. Azonban ahogy lehunytam szemeim ajtó csapódást hallottam. Tekintetem azonnal az ajtó felé emeltem bár tudtam, hogy nem sokat fogok látni.
2 vékony alak rajzolódott ki előttem de nem tudtam beazonosítani.
- Na mi van felébredtél csipkerózsika?- kérdezte tőlem egyikük gúnyosan.
- Hol vagyok? És kik vagytok?- tettem fel nekik kérdéseimet halkan és erőtlenül.
Választ nem kaptam viszont arcomon csattant egyikük keze. Miután megpofozott rá néztem és döbbenten vettem észre, hogy ő az egyik lány akivel össze futottam. Kicsit oldalra fordítva fejem felfedeztem a másikat is. Győztesen nevettek mind a ketten.
- Miért hoztatok ide?- újra megpróbáltam tudakolózni.
- Azért te kis ribi, mert Justin számára csak egy lány a megfelelő és az nem Te vagy.- mondata végén pedig prosztó módon lábamra köpött.
- Úgyis meg fog találni és akkor nektek végetek.- próbáltam fenyegetőzni hátha megijednek és elengednek.
- Ugyan. Tudjuk, hogy Jus Mexikóban van. Még reggel kiírta twiterre. Szerinted miért most raboltunk el? Most egy darabig úgysem fog keresni a drága kis barátod és teszek róla, hogy ne is akarjon.- hangja tele volt megvetéssel.
Miután felfogtam mondanivalóját arra lettem figyelmes, hogy az ajtó újra hatalmas csapódással bezárul.
Ahogy ott hagytak a sötét helyiségben rám tört a sírás. Mivel határozottnak tűntek eléggé meg voltam ijedve.
De egy valamiben tévedtek. Justin igenis keresni fog ugyanis megígértette velem, hogy mindennap beszélni fogunk.!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)