" Szeretlek " !

47. rész.

Sziasztok!

Meghoztam a következő és egyben utolsó részt! Tudom, hogy ezt nem igazán vártátok és ezt írásba is foglaltátok de egyszer mindennek eljön  az ideje. Sajnálom, hogy ilyen soká jött de nem jöttek az ötletek. Így utolsó alkalommal egy kicsit hosszabban írok nektek ide az elejére és remélem nem gond:)
Ez volt az első ( működő ) blogom. Emlékem, hogy amikor elkezdtem nagyon izgultam, hogy vajon lesz-e olyan aki olvasni fogja és, hogy milyen vélemények fognak érkezni egy-egy részhez. Az alap sztorin nagyon sokat gondolkodtam aztán pedig csak úgy jöttek az ötletek! Voltak kisebb-nagyobb megakadások de sikerült mindig tovább jutni. És ezt sokszor a biztató kommenteknek köszönhettem.
Egy blog sikere nem csak az írón és a sztorin múlik hanem az olvasókon is! Ha nem lennétek már rég feladtam volna.:))
Minden nap örömmel léptem be ide és néztem végig, hogy mit írtatok nekem. Így a végére 11148 oldalmegtekintésem van és 13 rendszeres olvasóm amit borzasztóan köszönök! Nem gondoltam volna, hogy ilyen adatokkal fogok rendelkezni az utolsó résznél.
Egy szóval köszönöm, hogy olvastátok a történetemet. Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog ez a rész is.
Most mindenki kommentjére fogok válaszolni és légyszi véleménykifejtős komikat írjatok:))
Azt oldalt ez után is mindennap fogom nézni ha esetleg valaki később találna rá és hozzászólna ehhez a részhez:) Már csak egy blogot írok! Megköszönném ha benézne az aki még nem tette meg:)) Köszike.
Kellemes olvasást mindenkinek!

* A 9. hónapban

Igen. Már itt tartunk. Bármelyik nap, vagy akár bármelyik órában szülhetek. 9 hónap alatt egyszer sem gondoltam bele, hogy vajon mennyire fog fájni vagy mi is fog történni velem/velünk. Boldog voltam mert terhességem aktívabb szakaszát már Justinnal együtt csinálhattam végig.
Annyira édes. Minden este mielőtt aludni készülnénk leguggol mellém és beszélni kezd az apró jövevénynek majd el énekel neki egy altatót is. Bár ő nem érzi, hogy mennyire nyugodt ilyenkor a pici de én igen. Most még jobban felnézek rá mint eddig hisz pontosan tudja, hogy vér szerint nem az ő gyerekét hordom a szívem alatt mégis úgy viselkedik mintha ez így lenne. És, hogy miért nem mondom, hogy lányunkkal vagy fiunkkal? Ez egyszerű. Mert nem tudjuk. Közös döntés alapján arra jutottunk, hogy legyen meglepetés mivel a lényeg úgyis az, hogy egészséges legyen.
Ma is mint mindennap épp készülődök merthogy indulok a kismama tornára. Kismamák és kispapák együtt mennek de én nem vártam el Justintól, hogy ezt végig csinálja. Igaz kevesebb koncertet vállal már egy ideje de még így is hulla fáradtan ér haza legtöbbször.
- Szia Drágám! Majd jövök.- szóltam Justinnak majd egy hosszú, romantikus csókot leheltem ajkaira.
- Ne vigyelek el?
- Anya el visz mert dolga van a városban.- magyaráztam neki mire bólintott és újra laptopját böngészte.

* Este

Fáradtam és nehézkesen léptem át házunk küszöbét. Már rég itthon lennénk ha anyának nem lett volna kedve egy kicsit vásárolgatni.
- Sziasztok! Hát ti hol voltatok ilyen sokáig?- vont kérdőre minket Justin.
- Csak vásároltunk egy kicsit.- mosolyogtam rá és adtam szája sarkára egy puszit.
- Oké. Gyere mutatni akarok valamit.- húzott maga után. Gőzöm sem volt mi ilyen fontos mivel elég gyorsan szedte lábait figyelmen kívül hagyva, hogy nekem ez jelen állapotomban nem olyan könnyű tevékenység.
Fel mentünk a szobánkba, leültünk ágyunkra és elém tolta laptopját amin megpillantottam egy gyönyörű épület képét. Gyönyörű virágos terület ölelte körül a " kastélyt " és márvány szobrok sorakoztak a lépcső mellett.
- Tarthatnánk itt az esküvőt!- szólalt meg mikor látta, hogy erősen méregetem a képet.
- Ez nagyon szép!- mosolyodtam el és felnéztem a képernyőről.
Ami azt illeti elhatároztam, hogy csak akkor vagyok hajlandó megtartani az esküvőt ha már megszületett a kis pocaklakó. Ennek két oka van. Az első az, hogyha már így alakult nagyon szeretném ha a lányom vagy a fiam is jelen lenne a nagy napon. Ez nem csak rólam és Justinról fog szólni hanem róla is.
A második pedig nőiességem miatt volt fontos. Tudom, hogy csak egyszer fogok férjhez menni és nem egy hordóként akarok az oltár elé gurulni.
Miután megbeszéltünk még pár részletet csöngettek. Fogalmam sem volt ki lehet az mivel már elég későre járt. Justin felpattant mellőlem és már szaladt is le a lépcsőn.
Lassú és megfontolt lépésekkel követtem példáját és mikor leértem Scootert, Kennyt és Ryant pillantottam meg.
- Sziasztok! Mi ez talán pasi est?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Csak pókerezünk egy kicsit és kibeszéljük az élet nagy dolgait.- szólalt meg mellettem Justin.
- Rendben akkor én nem is zavarok.- köszöntem el tőlük és vissza mentem az emeletre.
Nem sajnáltam Justintól ezt a kis szórakozást mivel ennyi jár neki. Visszaérve lefeküdtem az ágyra és TV-t néztem.

* 1 órával később

Már épp csukódtak volna le szemeim mikor észre vettem, hogy nedvesedik alattam a takaró. Gyorsan felálltam és csak akkor jöttem rá, hogy elfolyt a magzatvíz. habozás nélkül kiabáltam Justinnak aki sokadszorra sem jött fel így kénytelen voltam én lemenni.
- Justin!- mondtam kétségbe esett hangon mivel eléggé váratlanul és az iménti dolog.
- Pillanat szívem. Mindjárt végzünk.- mondta teljesen a lapokra koncentrálva.
Hirtelen olyan erős fájdalmat éreztem hasamban, hogy összegörnyedtem. Tisztában voltam vele, hogy ezek az első fájások.
- Justin ez nem ér rá! Elfolyt a magzatvíz.- nyögtem ki nehézkesen mire a széket kirúgta maga alól és oda jött.
- Nyugodj meg. Azonnal viszlek a kórházba.- simított végig hátamon ami máskor nagyon jól szokott esni most mégis csak idegesített.
Kenny és Scooter kitámogattak a kocsiig míg Justin felszaladt a már előre összepakolt ruháimért.
Egész úton hatalmas nyögések hagyták el számat mivel fájásaim sűrűsödtek. Láttam Justinon, hogy próbált nyugodt maradni de nem igazán sikerült neki. Szeme ide-oda járt hasam és arcom közt és folyton csak azt hajtotta,- valószínűleg magának - hogy minden rendben lesz.
Sebességhatárt nem figyelve száguldoztunk így elég gyorsan oda is értünk a kórházhoz. Justin kiszállt és segített nekem is de minden lépésemnél hatalmas fájdalom hasított méhembe.
Amint felértünk azonnal hordágyra fektettek és már toltak a szülőszoba felé. Hirtelen eluralkodott rajtam a pánik. Féltem az ismeretlentől. De mikor megéreztem Justin kezeit enyéimen azonnal megnyugodtam és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minél hamarabb vége legyen ennek.
- Bent szeretne lenni Mr. Bieber?- kérdezte egy ápolónő.
- Igen!- válaszolt röviden mégis annál magabiztosabban és kezeimet még mindig nem engedte el.
- Rendben Miss. Hunter! Nyomjon.- utasított az orvos és engedelmeskedtem neki.
Arcomon kövér izzadságcseppek gurultak végig könnyeimmel keveredve. Nem tudtam meddig bírom még. Ekkor azonban felkiáltott a doki.
- Gratulálok! Most adott életet egy egészséges kisfiúnak.- erre a mondatra megkönnyebbülten sóhajtottam fel de örömöm hamar elillant mivel nem hallottam kisfiam sírását ami ilyenkor szokványos.
- Doktor úr, miért nem hallok sírást?- kérdeztem de senki nem válaszolt ami miatt aggodalmam csak nőtt. Próbáltam feltolni magam és annyira sikerült is, hogy lássam, a doki egy aprót paskol a pici fenekére minek következtében keserves sírásba kezdett. És meghallottam életem eddigi legszebben csengő vékonyka hangját. Azonnal mosolyogni kezdtem és most már nyugodtan tekintettem a mellettem álló Justira akinek szeméből potyogtak a könnyek. Amint megtisztították még mindig síró fiunkat, vissza hozták majd karjaimba adták így azonnal csendben maradt és kis szemeit erőtlenül kapkodta ide-oda.
- Gyönyörű!- szólaltam meg könnyeimmel küszködve majd Justin felé nyújtottam, hogy ő is kezei közt tarthassa " gyerekét ".
- Hát kisfiam jól megijesztettél minket!- szólalt meg mosolyogva és ringatni kezdte.
Ez talán életem legmeghatóbb pillanata.

*1 Évvel később

Szívem épp kiugrani készül és fel-alá járkálok ugyanis ma jött el az a nap amikor én és Justin össze kötjük életünket. Szőke hajam göndör loknikban bomlottak vállaimra és gyönyörű menyasszonyi ruhám követve testem vonalát simult hozzám.
- Itt az idő!- jött be anya de az ajtóban megtorpant és láttam amint szemei megtelnek könnyel. Nem kellett semmit mondania ahhoz, hogy tudjam ezek a meghatottság könnyei.
Odaszaladtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Most már menjünk mert a leendő férjed már az oltárnál várja, hogy elvehessen!- szipogta majd lassan elváltunk egymástól és kisétáltunk. Ahogy az ilyenkor szokás apába karoltam de mielőtt elindultunk volna mély levegőt vettem. Idegesség és izgatottság járta át egész testemet. Bólintottam apának és a zenét meghallva tettük meg első lépéseinket. Kint már mindenki állva figyelte amint közelítünk és elismerő, büszke és szerető pillantásokat kaptam. Majd megláttam életem szerelmét ahogy csillogó szemekkel figyel fülig érő mosollyal arcán.
Útközben eszembe jutott, hogy mennyi mindenen is mentünk mi keresztül. Az autó baleset, az elrablásom, a viták és még megannyi emlék. Tudtam, hogy számomra nem létezik tökéletesebb ember mint ő.
Amint odaértünk kezeinket össze fontuk és elvesztem csillogó szemeiben.

- Jennifer Hunter akarod-e hites férjedül az itt jelenlévő Justin Drew Biebert?- kérdezte tőlem a pap és bár tudtam a választ csak nehézkesen sikerült kimondanom ami miatt Justin arcán kisebb félelmet véltem felfedezni.
- Igen!- válaszoltam öszinte mosollyal arcomon.
- És te Justin Drew Bieber akarod-e hites feleségedül az itt jelenlévő Jennifer Huntert?- kérdezte tőle is és Justin is várt a válaszadással de láttam szemein, hogy nem a hezitálás miatt hanem mert kiakarja élvezni ezt a pillanatot.
- Igen!- mosolyodott el és meg sem vártuk még a pap kimondja, hogy mostantól házasok vagyunk mi egymás ajkait kezdtük falni. Ezután már csak arra lettem figyelmes, hogy valami hatalmasat puffan, taps helyett mindenki sikoltozik és pánikolva rebben szét, Justin arca pedig elsápad és hasamat nézi. Követtem példáját és én is lenéztem majd megláttam, hogy hófehér ruhámat egyre nagyobb területen önti el a vérem. Amint tudatosult bennem mi is történt erőtlenül este Justin karjaiba és lassan vezettem végig tekintetemet a sikoltozó tömegen. A fák között azonban egy ismerős arcot fedeztem fel akinek kezében egy pisztoly volt. Ez a személy pedig Selena volt és jól kivehetően győztesen mosolygott.
Erőm egyre inkább kezdett fogyni és már a légzés is nehezemre esett. Lábaim felmondták a szolgálatot így Justin tartása ellenére a földre estem. Maradék erőmet össze szedve megszorítottam kezét mire könnyáztatta szemeit rám emelte.
- Nagyon szeretlek Justin Drew Bieber!- suttogtam neki majd szememből kihullt egy könnycsepp.
- Én is szeretlek Jennifer Hunter!- szólalt meg nehezen.
Ezután tompulni kezdtek a hangok, látásom homályossá vált, míg végül lehunytam szemeimet és már soha többet nem nyitottam ki.....

Hogy-hogy itt vagy?

46. rész.

Sziasztok!
Talán pár emberkét váratlanul fog érni, de ez az utolsó előtti rész.
Remélem tetszeni fog. Elég hosszú és élménydús lett véleményem szerint. Szerintetek?
Jó olvasást mindenkinek!:))

* 5 hónappal később

Már 5 hónapja, hogy Justin itt hagyott. Az első pár hónapba még nem telt egy úgy nap, hogy nem sírtam utána. Persze még most is fáj, hogy nincs itt velem de már megszoktam.
Az egyetlen dolog ami mosolyt tud csalni arcomra, az,  amikor bele nézek a tükörbe és meglátom gömbölyödő hasamat. Elmosolyodok mert tudom, hogy egy kis élet fejlődik bennem.
Anyáéknak is elmondtam mindent. MINDENT!
Haragudtak ahogy én is magamra de azt ígérték, hogy mellettem lesznek. Jeremy is támogatott, pedig megcsaltam a fiát. Ezt nem tudom meg érteni.
Folyton csak azt ismételgetem, hogy minden rendben lesz. De sokszor nem így érzem.


Kész vagy kicsim?- kérdezte anya és az utolsó falatot is megettem, majd elindultunk a szokásos vizsgálatra, ahol megnézték minden rendben van-e.
Általában mindig csendben ültem végig a kórházhoz vezető utat, hisz arról álmodoztam, hogy nem anya ül mellettem hanem Justin. És, hogy ez a picur is az övé lesz. Aztán ahogy vissza tértem a valóságba, a csalódottság miatt nem szólaltam meg.
Általában Jeremy is velünk tart, most azonban azt mondta van egy kis dolga. A kórházhoz érve anya leparkolt és következő utunk a nőgyógyász felé vezetett.

* Justin szemszöge

Borzasztó volt az eltelt 5 hónap Jeni nélkül. Mint már említettem, bármit is tett én még mindig szeretem.
De már hiába szeretem. Ott van neki Erik. Számtalanszor gondolkoztam el azon, hogy miért csalt meg. Kevés voltam neki? Nem érezte, hogy szeretem? Nem tudom.
Valahányszor bele gondoltam, hogy boldogan tervezgetik a jövőt és várják a közös gyereküket, szememből annyiszor szöktek ki könnyeim.
Nekem kellene vele lenni. Nekem kellene vele tervezgetnem a jövőt. Az én gyerekemet kellene a szíve alatt hordania.
Fájt amit tett de tudni akartam mi van vele. De mivel nem akartam veszekedést és balhét, ezért a legegyszerűbbnek az tűnt ha apát kérdezem ki ez ügyben.
Nem is halogattam tovább dolgot, így zsebem mélyéről előkotortam telefonomat és tárcsázni kezdtem.
Meg is beszéltük a találkozót egy csendes és nyugis helyen. Miután letettük a telefont azonnal kocsimba ültem és elindultam. Röpke 20 perc után meg is érkeztem és alig pár perc várakozás után apu is oda ért.
Öleléssel üdvözöltük egymást majd nem habozva, rögtön a lényegre tértem.
- Jeni jól van?- rukkoltam elő kérdésemmel.
- Igen jól van. Épp a szokásos kivizsgáláson vannak Jessicával.
- És...őőő... Erik jól bánik vele?
- Ja, hogy te nem is tudod?- kérdezte és fogalmam sem volt miről beszél.
- Mégis mit nem tudok?- kérdeztem szemöldökömet felvonva és ökölbe szorított kezekkel. Első gondolatom az volt, hogy bántotta. És ha ez így van én biztos, hogy megölöm ezt a gyereket!
- Hát elmondta Jeni, hogy miután elmentél otthonról, felhívta Eriket, aki viszont lekoptatta, mondván " Ő még élni szeretne ".- formázott kezeivel idéző jeleket.
Fel sem tudtam fogni, hogy tehette ezt az a mocsok. Sajnáltam Jenit. Bár Apa és Jessica mellette vannak valamilyen szinten mégis egyedül kell végig csinálnia az egész terhességet.
- Ez szörnyű!- Ezen kívül semmit nem tudtam mondani.
Tényleg sajnáltam Jenit ám legbelül egy kicsit örültem ennek. Ez azt jelentette, hogy még van esély kettőnknek.
Még beszélgettünk egy kicsit majd elköszöntünk és haza mentem.
Otthon tanácstalanul estem ágyamra. Fogalmam sem volt mit tegyek...

* Jeni szemszöge

Miután minden vizsgálatot elvégeztek rajtam és mindent rendben találtak haza indultunk.
Otthon kicsit kifáradva mentem fel szobámba és úgy döntöttem alszok egy kicsit. Ez mostanában elég gyakran előfordult.

* Pár órával később

Kipihenten ébredtem és megéreztem az oda lentről felszálló vacsora illatát. Éhesen vonszoltam le magam a lépcsőn és az asztalhoz ülve neki is láttam az evésnek.
Evés közben végig a csend uralta az egész konyhát. Amit nem is bántam. Semmi kedvem nem volt beszélgetni. Miután befejeztem vacsorámat, tányéromat elmostam, el köszöntem anyáéktól és felmentem tusolni.
Szobámba levettem ruháimat és elhaladva az egész alakos tükör előtt szemügyre vettem magam.
Bár hasam formásan nőtt, többi testrészemen jól látható volt, hogy valamennyit magamra szedtem.
- Kövér vagyok!- suttogtam magamnak.
- Ez nem igaz! Nagyon is csinos vagy! Egy igazi csinos kismama.- szólalt meg valaki hirtelen és megijedtem. Oda kaptam tekintetemet és majd leesett az állam. Justin állt az ajtóban, aki mosolyogva nézett rám.
- Hogy-hogy itt vagy? Azt hittem haragszol rám. Hozzá teszem jogosan.- hajtottam le fejemet és hasamat nézegettem.
- Hallottam mi történt közted és Erik között.- mondta és közelebb jött majd kettőnket nézett a nagy tükörben.- Jeni beszélnünk kell.
Rám terítette köntösömet majd az ágy felé kezdett húzni.
- Tudom, hogy amit most mondani fogok az hirtelen lesz. Nagyon nehéz volt nélküled. Folyton csak te jártál a fejemben és azon gondolkoztam vajon mi lehet most veled. De nem tudtam, hogy mit tegyek. Tudtam, hogy itt van veled Erik és csak reménykedni tudtam, hogy jól viseli a gondod. Aztán mikor ma találkoztam apával, kiderült, hogy ez nem így van. Sokáig gondolkoztam mit tegyek de rájöttem, hogy a lelkem mélyén már régóta tudom mi a megoldás. Jeni én nem akarlak elveszíteni. Túl sok mindenen mentünk keresztül ahhoz, hogy ez megtörténjen. Szeretnék újra veled lenni!- mondta el határozottan mindezt közben pedig kezeinket össze kulcsolta.
Egyszerűen nem tudom elhinni azt amit most mondott. Azok után, hogy megcsaltam és mástól várok gyereket még mindig képes szeretni és szeretne vissza kapni. Nagyon örültem döntésének mégis annyira lesokkolt, hogy megdöbbenve néztem rá némán amit persze ő is észre vett.
A következő pillanatban pedig arra lettem figyelmes, hogy fel áll mellőlem és letérdel elém.
- Jennifer Hunter! Hozzám jönnél feleségül?- ha még nem lepődtem volna meg eléggé az elmúlt 10 perc eseményin, akkor most érkezett el ez a pont.
Erre a kérdésre azonban határozottan tudtam a választ.
- Igen, igen, igen!- hajtogattam a számomra most legszebben csengő szót könnyeimmel küszködve majd letérdeltem mellé és azonnal szájára tapadtam.
Annyira hiányzott már érintése és puha ajkai. Mennyei érzés volt újra átélni ezt. Hosszú percekig el sem váltunk egymástól.

* Justin szemszöge

- Jennifer Hunter! Hozzám jönnél feleségül?- kérdeztem tőle idegesen mivel féltem esetleges nemleges válaszától.
- Igen, igen, igen!- válaszolt triplán és megkönnyebbültem. Olyan mértékű boldogság árasztott el, amilyen talán még sohasem. Majd hirtelen megéreztem egyetlen szerelmem édes ajkait enyémeken.
Hosszú és szenvedélyes csókban forrtunk össze.

Új blog!

Sziasztok!

Most nem új résszel jövök és ennek 2 oka van!
Az első az, hogy szólni akartam, hogy megnyílt az új blogom. Már fent van a tartalom és az első 2 rész. Talán most még nem olyan izgalmas de hamarosan be indul és akkor szaftos és izgalmas részeket hozok nektek. De valahogy el kell kezdeni.:)
Minden megtekintésnek és kommentárnak nagyon örülök. Akár kritikát is írhattok ha van valami észre vételetek.
http://szaguldasaszerelembe.blogspot.co.uk/

A másik ok pedig az, hogy 8989 megtekintés és 45 rész után, állati kevésnek tartom a 2 kommentárt.
Az utolsó részt 31-en láttátok és csak 2 komi....
Addig nem fogok új részt hozni amíg legalább 5-6 komi össze nem jön. Ha 1 hónapig tart akkor 1 hónapig.
Bocsi azoknak akik komiztak.
A többieknek pedig csak annyit mondok: Hajrá!

Dögölj meg!

45. rész.

Tudom, hogy egy kicsit soká hoztam és ezért 1000 bocsi. Köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon aranyosak vagytok. Remélem a mostani részhez is kapok párat. Légyszi vélemény kifejtős komikat írjatok mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy erről a részről mit gondoltok mivel nem volt egyszerű össze hozni és érdekelne, hogy sikerült-e jót alkotni!:)
Nagyon jó olvasást mindenkinek:))
Ui: A rész Trágár szavakat tartalmaz!


A lakásba érve még minden csendes és nyugodt volt de tudtam, hogy ez pár percen belül meg fog változni.
- Justin?- kiabálni akartam neki de csak félénk és gyáva hang jött ki a torkomon.
- Igen?- jött ki a konyhából és kérdőn nézett rám vajon miért szóltam.
- Anyáék hol vannak?- elsősorban nem akartam, hogy ezt végig hallgassák, másrészt pedig egy kicsit még húzni akarom az időt.
- Elmentek bevásárolni! Miért?
- Beszélnünk kell.- sóhajtottam és a kanapé felé kezdtem el húzni.
Fájt még bele gondolni is, hogy megbántom és talán egy életre elvesztem egy egy éjszakás kaland miatt. Arcát néztem egy darabig amin még most felhőtlen mosoly volt.
Valahányszor szóra akartam nyitni a szám nem jött ki hang amivel sikerült is felkeltenem Justin figyelmét.
- Valami gond van?
- Ami azt illeti...igen. Egy hatalmas hülyeséget csináltam.- mondtam és szememet lesütöttem így a földet pásztáztam.
- Mit?- hallottam mosolygós hangját.- biztos nem olyan szörnyű.- simogatta meg hátamat ami máskor nagyon jól esik, most mégis pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem mivel tudtam, hogy egyáltalán nem érdemlem meg.
- Emlékszel amikor azt mondtam, hogy elkaptam valami vírust és attól vagyok rosszul?- kérdeztem de még mindig nem mertem szemébe nézni.
- Persze, hogy emlékszem.- hangja nyugodtan csengett.
- Hazudtam neked. Az igazság az, hogy....hogy....
- Hogy?
- Terhes vagyok!- szemeimből kicsordultak első könnycseppjeim.
Hosszú percekig nem szólalt meg így nem igazán tudtam mire is következtessek vagy mit várjak. Talán még fel sem fogtam mit is mondtam az előbb. Talán épp forr a dühtől és hirtelen azt sem tudja mit vágjon a fejemhez. Nem tudom.
- Hát....talán még kicsit fiatalok vagyunk hozzá....de..örülök neki és biztos vagyok abban, hogy fel tudjuk nevelni.- mondta teljesen nyugodtan és már szinte boldogan. Nem egészen erre a válaszra számítottam sőt egyáltalán nem.- majd kevesebb koncertet vállalok. Holnap elmehetnénk bevás....- kezdett bele a tervezgetésbe de kénytelen voltam félbe szakítani.
- Nem érted. Nem a tied a baba!- jelentettem ki és ez úgy érte őt, mintha villám csapott volna belé.
- Ezt..hogy?...És...ki?...Mikor?- kérdezte dadogva és láttam rajta, hogy semmit nem ért az egészből.
- Nem rég találkoztam egy régi ismerősömmel akibe régen szerelmes voltam. Beszélgettünk majd megcsókolt. Akkor megálljt parancsoltam neki. De utána folyamatosan csak vitatkoztunk és nekem ebből elegem lett. Azt hittem már nem szeretsz és...nála kerestem a vigaszt. Bevallotta nekem, hogy szeret és elgyengültem. Majd megtörtént a dolog. Nagyon sajnálom. Hidd el megbántam mindent.- miközben meséltem láttam rajta, hogy teljesen le van döbbenve a hallottakon. És ezen nem is csodálkoztam.
Fejemet lehajtva ültem mellette és beállt közénk az a bizonyos kínos csend.
Azt hittem ha elmondok neki mindent, megfogok könnyebbülni de helyette csak még idegesebb lettem és bűntudatom folyamatosan csak nőtt és nőtt.
- Ezt nem hiszem el!- szólalt meg halkan és hallani lehetett ahogy könnyeit nyeli vissza.- igaz, voltak vitáink de ez....ez.....én most megyek!- jelentette ki és felállt mellőlem majd kabátjáért nyúlt és kilépett a lakásból.
Szemeim újra nedvesek lettek. Azzal, hogy így reagált tettemre csak még nagyobb bűntudatot keltett bennem. Könnyebb lett volna ha ordibál velem.
Nem volt más választásom minthogy felhívjam Eriket és elmondjam neki az imént történteket.
- Hallo?- szólt bele.
- Szia Jeni vagyok! Most már mindent tud.- mondtam neki sírva és vártam, hogy meg vigasztaljon, ehelyett még jobban padlóra küldött.
- Figyelj Jeni! Én gondolkoztam és rájöttem, hogy erre még nem állok készen. Ne haragudj de én ezt nem akarom.- válaszolta és ez teljesen lesokkolt.
- Mi az, hogy nem akarod? Gondolkoztál volna egy kicsit hamarabb! És azt hiszed, hogy én készen állok erre? Hát nem. De már nincs vissza út.- minden dühömet kiadva ordibáltam vele.
- Bassza meg Jeni! Én még élni akarok! Ki akarom élvezni ezt a kibaszott életet. Ezt egy poronty mellett nem tehetem meg!- vágta fejemhez ő is kiabálva.
- Hogy te mekkora egy szemétláda vagy! És mi van azzal, hogy szeretsz? Azok is csak üres szavak voltak?
- Annyira naiv vagy!- halottam hangján ahogy mosolyog.- tudom mit akarnak hallani a lányok. És tudom mitől mennek maguktól az ágyamba.
- Dögölj meg!- szűrtem ki fogaim közt majd lecsaptam a telefont és mérgemben a falhoz vágtam azt, ami apró darabokba hullott a földre.
Nem akarom elhinni, hogy csak kihasznált. Erőtlenül rogytam a földre és hagytam, hogy könnyeim szabadon folyjanak végig arcomon. Egyrészt fájt, hogy Justint megcsaltam és megbántottam holott nem érdemelte meg. Ő volt az egyetlen barátom eddigi életemben aki igazán szeretett és ki tartott mellettem bár akár mikor ott hagyhatott volna a több millió lány kedvéért akik csak róla álmodnak. De nem tette. Másrészt pedig csalódott voltam. Csalódott mert nem ezt vártam Eriktől. Azt hittem éretten gondolkozik és vállalja tettei következményét...de nem.

* Justin szemszöge *

Iszonyú dühös vagyok. Megalázva érzem magam. Mindig mindent megadtam Jeninek amit csak tudtam. Gyengédséget, törődést, szerelmet. Erre pár kisebb veszekedés miatt képes azonnal más ágyába mászni és ott vigasztalódni. 

Szívem darabokra hullt. Fogalmam sincs mit tegyek. Borzasztó amit tett, én mégis szeretem. De nem tudnék ezek után vele lenni. Jelenleg látni sem bírom. 

Úgy döntöttem, hogy egy ideig anyánál húzom meg magam. Rá mindig mindenben számíthatok és tudom, hogy mindig mellettem van. 

Az nem lehet!

44. rész.

Sziasztok!
Először is köszönöm a biztató komikat az újra kezdéssel kapcsolatban. Jól esett, hogy kifejtettétek a véleményeteket. Köszönöm még egyszer és remélem megmarad a jó szokásotok.
Másodszor pedig egy blogot szeretnék nektek ajánlani.
Bár még csak 4 rész van fent, nekem már elnyerte a tetszésemet. Kérek minden olvasót, hogy nézzetek be hozzá, hogy népszerű legyen a blogja! Köszönöm és jó olvasást mindenkinek!:)

A blog linkje: http://kidrauhlismyeverything.blogspot.hu

Másnap reggel miután felöltöztem és elkészültem forró és hosszú csókkal köszöntem el Eriktől majd haza indultam. Egész úton a tegnapi vallomása járt a fejemben. És talán tényleg igaza volt.
Elismerem, hogy minden kapcsolatban vannak viták de a miénk Justinnal már szinte csak abból áll.
Bekanyarodtam a feljáróra és cseppnyi bűntudat nélkül léptem be a házba.
Mikor azonban megláttam Justint egy hatalmas csokor rózsával a kezében elakadt a szavam.
- Jus...!- Szólaltam volna meg ámulatomban de közbe vágott.
- Ne mondj semmit! Tudom, hogy ez az elmúlt 1 hónap elég zűrös volt köztünk de nem akarok többet veszekedni veled! És sajnálom amit tegnap mondtam.- térdelt le elém és átnyújtotta a csokrot.
Eddig nem létező bűntudatom most életre kelt bennem és szinte már fájóan mart belülről. Ezek után nem mondhatom el neki mi történt a múlt éjszaka köztem és Erik közt.
Mikor felállt nyakába borultam, hogy kimutassam neki mennyire tetszett ajándéka. Viszont egy utolsó szajhának éreztem magam.
Hogy tehettem ezt vele? Hisz ő még mindig szeret, ahogy én is őt!
Arcára felhőtlen mosoly ült amit nagyon jó volt újra látni.

* Pár héttel később

Justinnal elég jól megvagyunk. Már csak néha néha fordul elő, hogy össze kapunk valamin. Viszont azóta sem feküdtünk le egymással.
Valahogy nem voltam rá képes azok után ami Erikkel történt.
Reggel Justin simogatására keltem. Mikor álmos szemekkel ránéztem, csak mosolygott majd kiugrott mellőlem és eltűnt.
Nem tudtam miért rohant el így de még annyira álmos voltam, hogy nem nagyon fogtam fel mi történik körülöttem. Szememet újra lecsuktam de már aludni nem tudtam.
Pár perccel később egy minden finomsággal megpakolt tálcával tért vissza.
Szemeim kipattantak és csak mosolyogni tudtam aranyos tettén. Letette elém és együtt kezdtünk el reggelizni.
- Köszönöm Édes!- mondtam neki és egy csókot adtam ajkaira.
- Érted bármit.- mosolygott rám újra. Annyira édes volt. Mint egy kisgyerek.
Már a reggeli felénél jártunk, mikor éreztem, hogy erős hányingerem támadt. Habozás nélkül borítottam fel az előttem lévő tálcát és rohantam a fürdőbe.
Nem értettem, hogy mi bajom lehet.
- Jól vagy?- hallottam meg az ajtó előtt álló Justin ideges hangját.
- Igen most már minden oké!- válaszoltam neki és megmostam az arcom. Kiléptem és Justinba ütköztem aki még mindig ott állt.
- Jesszus! Te fal fehér vagy. Biztos minden rendben?- kérdezte újra és csak hamisan bólogattam mert egyáltalán nem éreztem magam jól.
Már pár hete émelygek de idáig még nem fajult a dolog.
- Elviszlek a dokihoz!- mondta határozottan ellenkezést nem tűrően.
Nem ellenkeztem mert jó ötletnek tartottam és amúgy sem tudtam volna.
Felöltöztünk és beültünk a kocsiba majd 1 óra utazás után az orvoshoz értünk. Leültünk a váróba és vártuk, hogy szólítsanak.
- Jennifer Hunter!- szólt ki egy hang mire felálltam Justinnal együtt.
- Nem kell bejönnöd! Már nagy lány vagyok!- mosolyogtam rá majd vissza ült.
- Jó napot!- köszönt a doki és kezével mutatta, hogy üljek le.- mi a panasza?- kérdezte.
- Mostanában émelygek és ma reggel hányingerem is volt.- taglaltam problémáimat.
- Ééértem.- húzta el a szót.- és olyat észlelt esetleg, hogy valamilyen ételt különösen kedvel mostanában?- kérdezte és próbáltam vissza emlékezni.
- Hát ami azt illeti elég sokat nassolok.- jelentettem ki mire elmosolyodott.
- Nos, a tünetek alapján arra következtetek, hogy ön várandós Miss. Hunter. Körülbelül úgy 3-4 hetes lehet a baba.- jelentette ki és én majdnem lefordultam a székről.
Vissza gondoltam, hogy Justinnal már több mint 1,5 hónapja nem volt köztünk semmi. És akkor bevillant az Erikkel töltött éjszaka. Az nem lehet! Ez nem lehet igaz. A büdös francba!!!
- És mikor fog látszódni?- kérdezte és eléggé meglepődött.
- Talán úgy úgy a 3. hónapba.
- Köszönöm.- majd kisétáltam de annyira ledöbbentem, hogy csak apró lépéseket téve tudtam távozni.
Kiérve a váróba Justin felpattant és kíváncsian várta mi történt odabent.
Most mit mondjak neki? Még nem állok rá készen, hogy bevalljak mindent. Hogy én mekkora bajban vagyok!
- Na mit mondott a doki?- sürgetett.
- Csak...csak..- gondolkoztam gyorsan mit is kéne mondanom.- csak egy kis vírus.- válaszoltam és figyeltem be veszi-e.
- Akkor jó! Azt hittem valami komolyabb gond van!- ölelt meg és puszit adott homlokomra én pedig hatalmasat sóhajtottam.
Most elhitte de nem sokáig húzhatom a vallomást ugyanis alig 1 hónapom maradt vagy már magától is észre fogja venni.
Eszembe sem jutott, hogy elvetessem. NEM!
Amint haza értünk muszáj volt elmennem Erikhez mivel elég nagy része van ebben.
Beadva Justinnak egy újabb mesét miszerint elugrok gyógyszert venni ültem kocsiba és siettem Erikhez.
Kopogás nélkül rontottam házába és kezdtem gyorsan mondandómba.
- Figyelj! Emlékszel még arra, hogy pár hete itt aludtam és lefeküdtünk egymással?- kérdeztem mire szemei csillogni kezdtek.
- Persze, hogy emlékszem. Csak nem megismételni szeretnéd?- mosolygott kajánul és derekam köré fonta karjait. De olyan ideges voltam, hogy azonnal ellöktem.
- Nem! De van egy hírem. Most jártam a dokinál és azt mondta terhes vagyok. Mégpedig tőled ugyanis veled feküdtem le utoljára.
- Ez most komoly?
- A legkomolyabb.- járkáltam fel-alá.
- Oké. Hagyj nekem egy kis időt, hogy ezt felfogjam oké?
- Rendben! De csak estig kapsz haladékot mivel amint haza értem elmondok mindent Justinnak és valószínű, hogy nem lesz valami boldog reakciója.
Bólintott és már ott se voltam. Egészen hazáig egy görcsben volt a gyomrom mert féltem Justinnak elmondani. De muszáj tudnia róla.

Viták!

43. rész.

Újra itt vagyok! Remélem örültök neki!:) Én nagyon örülök, hogy újra írhatok nektek ide. De ez csak addig marad így amíg jönnek a kommentek és talán egy-két felíratkozóm is lesz még!
Újabb ötletekkel térek vissza ami remélem felkelti az érdeklődéseteket. Úgy gondolom nekem is és az oldalnak is jót tett ez a kis szünet. Most újult erővel kapjátok a részeket.
De hamarosan ennek a történetnek is vége lesz!:/ Addig is mindenkinek jó olvasást kívánok a következő részekhez!:)

* 1 hónappal később

Odáig fajultak a dolgok, hogy most már minden apróság miatt össze kapunk Justinnal. Úgy érzem rosszabbak vagyunk mint egy házaspár.
Nem tudom meddig mehet ez még így. Én is feszült vagyok a vitáink miatt és ő is.
- Köszi a kaját anya!- álltam fel az asztaltól és bevettem magam a TV elé. Nem sokkal később Justin is megjelent mellettem.
- Mit nézel?- kérdezte és átkarolt amin egy kicsit meg is lepődtem mivel ez alatt az egy hónap alatt szinte ez volt az egyetlen érintkezés köztünk.
- Egy szappanoperát.- válaszoltam neki és szemeim még mindig a képernyőre fókuszáltak.
- De az MTV-n most adják az új klippemet.- magyarázta.
- De engem érdekel, hogy mi fog történni.- válaszoltam mire felállt és beállt a képernyő elé takarva ezzel az egész TV-t.
- Most komolyan fontosabb ez a szarság mint a barátod új klippje?- nézett rám kérdőn.
- Azt még vagy milliószor lefogják játszani. De ezt nem.- válaszoltam fa arccal és láttam rajta, hogy nem tetszik neki. Gondoltam, hogy ebből is vita lesz. Mért is ne!
- Tudod mit? Akkor nézd a szaros műsorodat!- azzal fel szaladt az emeletre.
Alapból nem szoktam törődni a hisztijeivel de most be telt a pohár. Nem hagyhatom, hogy az idők végéig ez menjen köztünk. Utána mentem és kopogás nélkül berontottam közös szobánkba.
- Mostanában bármit csinálok az neked nem jó! Nekem ebből elegem van.- jelentettem ki mire felvont szemöldökkel nézett fel rám telefonjából.
- Azt hiszed nekem ez jó? Te is pontosan ezt csinálod. Nekem is elegem van. És belőled is!- tette hozzá a végén és ezzel túl messzire ment.
- Oh igen? Akkor én nem is zavarnék tovább Mr. Bieber.- vágtam hozzá majd ruháimat kezdtem el pakolni egy táskába.
- Most meg mit csinálsz? Tudod, hogy nem úgy gondoltam.- jött felém és derekamra tette kezeit de én ellöktem magamtól és folytattam a pakolást.
- Tudom, hogy gondoltad. Ma pedig nem alszok itthon!
- És mégis hova mész?
- Egy barátomhoz.- válaszoltam és utolsó ruhadarabomat is elpakolva kaptam fel táskámat majd becsapva az ajtót magam után szaladtam ki a házból.
- Elmentem!- kiabáltam be anyáéknak a konyhába de már válaszukat nem vártam meg.
Kocsimba pattantam és mielőtt elindultam volna egy papír darabot húztam ki farmerom zsebéből.
Igen, ez volt az a lap amire Erik a címét és a számát írta rá.
Már egy ideje nálam van és sokszor fontolgattam, hogy felkeresem de eddig mindig meggondoltam magam. Most viszont rászántam magam.
Beindítottam az autót és kikanyarodtam. Körülbelül 20 perc alatt oda is értem majd ajtaja előtt mégis megtorpantam. Át gondoltam újra mindent de úgy éreztem már nincs veszteni valóm.
Kopogásom után pár másodperccel később nyílt az ajtó és két meglepett szempárral találtam szembe magam.
- Szia! Itt aludhatnék?- csaptam bele egyből a közepébe és felmutattam táskámat.
- Szia! Persze. Gyere beljebb.- invitált lakásába ami meglehetősen szép volt.- és most mondd el minek is köszönhetem a látogatásodat.- mondta egy biztató mosoly kíséretében és leültünk a kanapéra.
Elmondtam neki ezt a nyugodtnak kicsit sem mondható 1 hónapot és miután végig hallgatott beszélni kezdett.
- Ez nem valami jó! Talán már nem úgy szeretitek egymást mint régen. És az is lehet, hogy nem ő neked az igazi.
- Hát akkor mégis ki?- néztem rá kíváncsian.
- Hát...őőő..izéé..talán én!- mondta halkan.
- Miből gondolod?- kérdeztem mosolyogva mert irtó aranyos volt ahogy elszégyellve mondta ki a szavakat.
- Tudnod kell valamit. Egy nagyon fontos oka volt annak, hogy vissza jöttem. És ez az ok te voltál.- szemeim tágra nyíltak.- Mikor megláttalak a plázában szívem hevesen dobogott. Hezitáltam, hogy oda menjek-e hozzád de úgy gondoltam meg kell tennem. Én mindig is szerettelek és amikor elmondtad, hogy van barátod egy világ omlott össze bennem. Fájt, hogy elveszítettelek. Mindenért csak magamat hibáztattam mert ha nem mentem volna el akkor talán már rég együtt lehetnénk.- hajtotta le fejét. Teljesen letaglózott vallomása és elég hosszú ideig meg sem tudtam szólalni.
- Nem is tudtam, hogy így érzel.- jelentettem ki végül.
- Pedig igen. És bár nem vagyok kő gazdag sztár aki mindent meg tud neked adni de....szeretlek.- közeledett hozzám és nem tudtam mit tegyek. Arca alig 2 cm-re volt enyémtől mikor újra beszélni kezdett.
- Csak annyit mondj, hogy te nem érzel irántam semmit és abba hagyom.
Meg kellett volna szólalnom de nem tettem mivel az hazugság lett volna. Mivel nem hallotta válaszom ajkaimra tapadt és heves csókcsatába kezdtünk.
Elfeledkeztem mindenről és mindenkiről.
Kezeit lassan pólóm alá csúsztatta majd melleimre vándoroltak. Teljesen beindított minden mozdulatával.
Perceken belül lekerültek rólunk a fölösleges ruhadarabok és egymást kényeztettük.
Majd Erik tovább nem várva hátamra fordított és hirtelen gyorsasággal belém hatolt. Felemelő érzés volt, ahogy ritmusosan mozgott rajtam egyre gyorsabb tempóban.
Pár perccel később fordítottam helyzetünkön és ágyékára ülve folytattuk az aktust.
Egyszerre értünk a csúcsra és mosollyal arcunkon borultunk egymás mellé. Csodálatos embernek tartom őt.
Végig figyelmes és romantikus volt velem. Már korábban is lerohanhatott volna de nem tette és ebből kiderült számomra, hogy a szándékai nem csak egy éjszakára szólnak.
Tudom, hogy megcsaltam Justint és van is egy kis bűntudatom viszont nem bántam meg semmit.
Erik mellkasára hajtva fejem hunytam le szemeimet és merültem álomba.

Sorry!:(

Komoly elhatározásra szántam rá magam!
Szüneteltetem a blogot! Nagyon nehezen jutottam el idáig de sajnos kevés a komment ahhoz képest, hogy már a 42. résznél tartok. Azoknak akik mindig kommentáltak szeretném megköszönni. Ez az egyik oka annak, hogy szünetet tartok. A másik pedig az, hogy kezdek kifogyni az eseményekből. Tudom, most kezdtem bele egybe de akár hányszor próbálom megírni a következő részt, valahogy sosem tetszik. Össze csapott, béna részeket pedig nem szeretnék nektek hozni.
Megpróbálok minél hamarabb vissza térni és hozni az új részt, de addig is írom a másik blogomat és a Reginával közöst is.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy nézzetek be a másik két blogba is ( aki eddig még nem tette meg ).
Kell a támogatás és jó érzés tudni, hogy van értelme a folytatásnak!
Szóval most még nem tudom mikor jövök ide újra de megpróbálok minél hamarabb!
Annyit viszont szeretnék tőletek kérni, hogy az eddigi 42 részről egy rövid kis elemzést írjatok nekem kommentárba és kíváncsi vagyok, hogy szerintetek van-e értelme tovább folytatni ezt a blogot?
Nagyon várom a komikat!
Köszi, hogy elolvastátok!:)

Lovegirl<3