Végre elkezdődött a hétvége és meghetünk apához. Már 8 óra óta fent vagyok és azon azon töröm a fejem, hogy mit pakoljak magamnak a 2 napra. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy 2 atlétát, 2 rövidnadrágot és egy strandpapucsot rakok el, plusz a pizsimet és a többi fontosabb kellékeket.
Ahogy kész lettem lementem, hogy meg reggelizzek de az étvégyam is elment hirtelen az miatt amit meghallottam.
Anya már reggel is a "hősszerelmessel" tárgyal....gondolom azt, hogy mit fognak csinálni amíg nem leszünk itthon!
- Oké szívem, akkor este találkozunk az étteremnél.-ezt az egy mondatot kaptam el és csak egy kisebb fintorral reagáltam le az beszélgetést, amit persze anya észre is vett.
- Nézd kislányom- kezdte a szokásos hegyibeszédet.-tudom, hogy nem tetszik, hogy együtt vagyok Jeremyvel de ne ellenezd hisz nagyon jó ember és ha hajlandó lennél megism...-itt már tudtam mit akar mondani de én hallani sem akartam róla!!
- Nem akarom megismerni.-mondtam kicsir felemelve a hangom.- nagyon boldogok voltunk nélküle is!!!- ekkor már megjelent a szemembe az első könnycsepp.
Anya tanácstalanul nézett rám de már nem mondott semmit mert ismer milyen makacs vagyok és úgysem adom be a derekamat.
Ránéztem az órámra és ráttam, hogy 10 óra van, úgyhogy indulhatunk. Lehoztam a táskámat, anya felöltöztette Davidet és elindultunk.
Apához 20 perc kocsival az út, ami most többnek tűnt mert síri csöndben űltük végig a rövid távot.
Mikor odaértünk apa már kint várt a teraszon minket. Kiszáltam, kivettem a táskámat és lehajtott fejjel mentem apa felé majd megöleltem. Még mindig elég rossz kedvem volt a veszekedés miatt és le sem tagadhattam, hogy van valami bajom mert minden ki volt írva az arcomra.
-Valami baj van drágám?- suttogta apa és kérdően nézett rám.
-Hosszú...majd elmondom.- mondtam mire egy beleegyező bolintással válaszolt. Elköszöntünk anyától és bementünk.
Öcsém elfoglalta a kanapét és neki látott a maratoni mese nézéshez.
Apával pedig a konyha felé vettük az irányt és egy pohár narancslé mellett kérdőre fogott!
- Szóval akkor mi volt ez a búskomór fej az előbb?- kérdezte és közben megértően mosolygott rám.
-Anyával egy kicsit összekaptunk az új barátja miatt.- mondtam halkan majd lesütöttem a szemem.
-Drágám- kezdte és közben a szemembe nézett- tudom, hogy nagyon megviselt a válás, és hidd el, engem is. De ha édesanyád nélkülem boldog nekem el kell fogadnom.
Fájó volt ezt hallani tőle de nem szóltam rá semmit.
- Ígérd meg nekem, hogy anyukád és az én kedvemért megpróbálsz megbarátkozni a pacákkal.-egy kisebb fintos hagyta el az arcát amin akaratlanul is mosolyognom kellett.
- Rendben megígérem!- néztem rá megbánóan mire odajött hozzám és megölelt.
A nap további részében TV-t néztünk és Daviddel játszottunk, este pedig együtt készítettük el a vacsorát. Miután vágeztünk felmentem a szobámba, letusoltam majd befeküdtem a puha ágyba de még sokáig gondolkoztam anyuékon.
A gondolat menetem végén hatalmas elhatározásra jutottam...!
Ez a rész valamivel hosszabb és szerintem tartalmasabb mint az első volt! Örömmel láttam, hogy az első részt már olvasták ketten. Nekem már ez is nagyon jól esik hisz mindenki számít de a kommentárokat is szívesen fogadom. Kell a kritika mert abból tanul az ember. De akkor sem sértődök meg ha szépeket írtok nekem!
Kellemes olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése