Hol vagyok?

37. rész.

Sziasztok!
Egy bejelentésem lenne így az elején. Új blogot kezdtünk Reginával! Már fent van a prológus és az 1. rész.
Nagyon örülnénk neki ha benéznétek és egy-két véleménnyel is meglepnétek minket.
Előre is köszi annak aki benéz!:)) Jó olvasást kívánok mindenkinek!:) Remélem tetszeni fog. Ide is várom a komikat.!!

- Gyere kölyök indulnunk kell!- törte meg a csendet Scooter fájdalmas kijelentésével.
Egy kövér könnycsepp gurult végig arcomon amit Szerelmem észre is vett és gyengéden lecsókolt.
- Nem soká vissza jövök.- mondta majd államnál fogva felemelte arcomat és megcsókolt.
Mikor elindult és egyre távolodott tőlem kicsit olyan érzésem volt mintha háborúba menne és soha többé nem láthatnám.
Miután alakja eltűnt az ajtó mögött nagy levegőt vettem és a kijárat felé igyekeztem.
Kocsijához mentem, beindítottam majd haza vezettem. A lakásba érve üresség fogadott ami letargiámat csak tovább növelte.
Gondolataim elterelése érdekében úgy gondoltam futok egy kicsit. Gyorsan átöltöztem és elhagytam a lakást.
Futás közben Justin zenéit hallgattam mert így olyan volt mintha velem lett volna.
Már elég messze jártam házunktól amikor 2 lány hirtelen megjelent előttem. Kezükkel pedig jelezték, hogy álljak meg.
- Sziasztok!- köszöntem nekik kedvesen.
- Szia!- köszöntek egyszerre.- te vagy Justin Bieber barátnője?
- Igen én vagyok.- jelentettem ki.
- Itt lakunk nem messze. Nincs kedved eljönni hozzánk?- kérdésükön eléggé meglepődtem de kedves lányoknak látszottak, és mivel rajongóknak tűntek ezért gondolom Justinról akartak kikérdezni.
- Persze, miért ne.- vontam meg vállam és követtem őket.
Tényleg nem laktak messze mert ahogy az utca végén bekanyarodtunk még tettünk pár lépést és ott is voltunk.
Mikor beértünk bevezettek a nappaliba és leültünk.
- Hozok valamit inni.- állt fel egyikük és elindult a konyha irányába.
Addig a másik lánnyal beszélgettünk és gyanúm beigazolódott mert valóban Justin volt a téma.
Szemei csillogtak amint Szerelmemről kérdezgetett. Elmosolyodtam rajta és szép sorjában válaszoltam kérdéseire.
Mire mondandóm végére értem vissza ért az italokkal a szőke lány.
Gyorsan le is húztam mivel elég szomjas voltam a futástól és ki is száradt a szám a sok beszédben.
Ők is megitták üdítőjüket majd tovább beszélgettünk.
Körülbelül 10-15 perccel később furcsa dolgot vettem észre. Minden porcikám remegett és nagyon fájt a fejem. Nem vertem a lányok előtt nagy dobra nehogy megijedjenek így próbáltam tovább mosolyogni és társalogni.
Viszont ismét pár perc elteltével már odáig fajult a dolog, hogy éles fájdalom hasított fejembe és homályossá vált látásom.
Arra még emlékeszek, hogy megkérdeztem őket merre van a mosdó majd amikor fel akartam állni lábaim felmondták a szolgálatot és össze estem.
Mikor felébredtem kezeim zsibbadtak voltak. Megpróbáltam mozogni de nem tudtam ugyanis egy székhez voltam kötve. Mivel elég kába voltam és sötét is volt, nem igazán láttam, hogy hol vagyok. Megráztam fejemet a tisztább látást reményében de sajnos semmit nem használt.
Gyengének éreztem magam ezért újra becsuktam szemeimet. Azonban ahogy lehunytam szemeim ajtó csapódást hallottam. Tekintetem azonnal az ajtó felé emeltem bár tudtam, hogy nem sokat fogok látni.
2 vékony alak rajzolódott ki előttem de nem tudtam beazonosítani.
- Na mi van felébredtél csipkerózsika?- kérdezte tőlem egyikük gúnyosan.
- Hol vagyok? És kik vagytok?- tettem fel nekik kérdéseimet halkan és erőtlenül.
Választ nem kaptam viszont arcomon csattant egyikük keze. Miután megpofozott rá néztem és döbbenten vettem észre, hogy ő az egyik lány akivel össze futottam. Kicsit oldalra fordítva fejem felfedeztem a másikat is. Győztesen nevettek mind a ketten.
- Miért hoztatok ide?- újra megpróbáltam tudakolózni.
- Azért te kis ribi, mert Justin számára csak egy lány a megfelelő és az nem Te vagy.- mondata végén pedig prosztó módon lábamra köpött.
- Úgyis meg fog találni és akkor nektek végetek.- próbáltam fenyegetőzni hátha megijednek és elengednek.
- Ugyan. Tudjuk, hogy Jus Mexikóban van. Még reggel kiírta twiterre. Szerinted miért most raboltunk el? Most egy darabig úgysem fog keresni a drága kis barátod és teszek róla, hogy ne is akarjon.- hangja tele volt megvetéssel.
Miután felfogtam mondanivalóját arra lettem figyelmes, hogy az ajtó újra hatalmas csapódással bezárul.
Ahogy ott hagytak a sötét helyiségben rám tört a sírás. Mivel határozottnak tűntek eléggé meg voltam ijedve.
De egy valamiben tévedtek. Justin igenis keresni fog ugyanis megígértette velem, hogy mindennap beszélni fogunk.!