Pont most?

36. rész.

Álmosan rekedtes hanggal szólt bele készülékébe.
- Hallo?
-----------------------
- Ne már pont most?- ugrott fel mellőlem és idegesen járkálni kezdett.
-----------------------
- Jó. Értem.- mondta és elvette fülétől telefonját majd szomorú szemekkel vizslatott.
- Valami baj van?- kérdeztem tőle mert látva, hogy nem valami boldog ez volt első gondolatom.
- Scooter most szólt, hogy Mexikóba kell utaznom.- ez a pár szó most felettébb rosszul esett ahogy neki is.
- És mennyi ideig leszel ott?- pattant ki belőlem a második legésszerűbb kérdés.
- Egy hétig. Egy jótékonysági koncertet adok és beteg gyerekeket látogatok meg.
Nem örültem, hogy el kell utaznia viszont két okból nem tudtam kiakadni. 1: Tudom, hogy jó ügy érdekébe megy. És amekkora szíve van esze ágában sincs elutasítani. 2: Amikor össze jöttem vele, tudatában voltam, hogy neki rajongói vannak és, hogy " osztoznom " kell velük rajta.
- Hidd el hamar elmegy az az 1 hét.- hátát simogatva próbáltam vigasztalni.
- Szerintem meg nagyon is sok! Megkérdezzem Scootert, hogy eljöhetsz-e?- csillantak fel szemei.
Valahogy a múltkori után szerintem nem díjazná Scooter a dolgot és én sem szívesen mennék mert nem tudja a 100%-ot nyújtani ha ott vagyok.
- Én elmennék de nem hagyhatom itt a lakást őrizetlenül.- hazudtam neki mert az igazi indokomra rácáfolt volna.
- Rendben.- nézett maga elé üveges tekintettel.
Én is magam alatt voltam mert tudom, hogy nehéz lesz kibírni nélküle de nem segítek a helyzeten ha én is padlót fogok. El kell fogadnunk a tényeket.
- Csinálok valami reggelit!- mondtam majd forró csókot leheltem ajkaira közben pedig éreztem, hogy mosolyog.
Ki slattyogtam a konyhába és neki láttam palacsintát sütni mivel tudom, hogy Justint a palacsintával -bármennyire is legyen szomorú- fel lehet vidítani. Sokszor úgy érzem, hogy egy 5 évessel járok!:)
Míg én a konyhában serénykedtem Justin vissza hívta Scootert és lebeszélték az utazás részleteit.
Mikor kész lettem ízlésesen tálalva tányérra raktam a palacsintákat és szirupot locsoltam a tetejére.
Kivittem a nappaliba gondolva, hogy majd ott megesszük. De mikor kiértem Justint nem láttam sehol.
- JUSTIIIN- ordítottam el magam annak reményében, hogy így talán hamarabb megtalálom.
- Fent vagyok!- kiabálta vissza.
Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és szobám felé mentem. Mikor beértem azt láttam, hogy Szerelmem esze veszett gyorsasággal dobálja bőröndjébe a ruháit.
Mikor észre vette, hogy az ajtóban állok magyarázni kezdte a nyilvánvalót.
- Már ma el kell repülnöm! Kettőkor indul a gép.- mondta de a pakolást nem hagyta abba.
- Azt hittem legalább ma még itthon leszel.- szólaltam meg szomorúan.
- Én is.- tette hozzá.
Kezemben még mindig ott volt a reggeli és mikor oda pillantott csillogó barna szemeivel Jus, ruháival tovább mit sem törődve, rávetette magát a tányér tartalmára. Bár szomorú voltam, ezen a tettén kénytelen voltam mosolyogni.
Leültünk ágyam szélére és ott ettünk csöndben.
- Nem szívesen hagylak itt egyedül.- törte meg a csöndet Jus.
- Nem lesz semmi baj. Nagylány vagyok és tudok vigyázni magamra.- húztam ki magam büszkén.
- Az lehet de akkor is féltelek!- szavai nagyon jól estek.- Ígérj meg nekem valamit.- nézett szemeimbe.
- Mégpedig?
- Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk és bármi gond van szólsz és én azonnal repülök.- minden szót lassan mondott komolyságát kiemelve.
- Megígérem.- nyugtattam meg.
Miután megettünk mindent elmosogattam majd vissza mentem hozzá és segítettem pakolni.
Már majdnem kész voltunk mikor hátulról megölelt és fülembe súgott.
- Most befejezhetnénk amit este félbe hagytunk!- mondta majd nyakamat kezdte kényeztetni apró csókjaival.
- Én benne vagyok.- jelentettem ki majd lassan megfordultam és egyből ajkaimra tapadt.
Mivel sietnünk kellett, nem sikerült valami romantikusra és gyengédre együttlétünk. Inkább volt vad de ezzel most egyikőnk sem törődött. Meglepő gyorsasággal kerültek le rólunk a ruhák és kisebb előjáték után Justin azonnal a lényegre tért és már bennem is volt. Ritmusosan járt csípője és halk nyögések hagyták el mindkettőnk ajkait.
Pár perccel később fordítottam helyzetünkön így ágyékára ülve mozogtam tovább.
Már egyikőnk sem volt messze a kielégüléstől így egyszerre tapasztaltuk meg a gyönyört. Fáradtan és szuszogva borultam mellkasára.
Hallgattam gyors ritmust diktáló szívverését ami fokozatosan lassított tempóján.
Miközben én szívét hallgattam ő hajammal játszott.
Kicsivel később ránéztem a falon lévő órára ami már delet ütött. Felkeltem Justinról és láttam, hogy szemei csukva vannak.
Elmosolyodtam rajta és telefonommal megörökítettem milyen édesen alszik. Ezután felöltöztem és felkeltettem Életemet.
Nyűgösen bár de kimászott az ágyból és ő is vissza vette magára a textil darabokat.
Mikor mind a ketten készen lettünk kocsijával elindultunk a reptérre.
Nem sokat beszéltünk viszont keze szinte állandóan combomon pihent. Lassan oda értünk a reptérre ahol már mindenki ott volt így csatlakoztunk hozzájuk.
Beszéltünk velük pár szót, majd az indulásig külön váltunk tőlük. Leültünk a váróba és csak öleltük egymást. Most nem volt szükség szavakra...