A babysitterek!

6. rész.

Mikor kinyitottam az ajtót, láttam, hogy Jeremy nem egyedül érkezett. Justinnal.

 

- Szia Jeni!- köszöntött.- Justin segít neked Davidre vigyázni. Remélem nem baj!
- Nem baj.- jelentettem ki mert eszembe jutott, hogy megígértem neki, hogy kap egy esélyt és most tud bizonyítani.
- Akkor jó.- mosolyodott el és láttam Justin arcán is a megkönnyebbülést.
Be hívtam őket és leültünk az ebédlő asztalhoz. Anya lekiabált, hogy 5 perc és kész.
- Nők!- mondta Jeremy és oldalba bökte Justint aki zavarában nem tudta, hogy hogyan reagáljon erre.
- Hallok ám mindent!- mondtam Jeremynek sértődve mire ő úgy tett mint aki elszégyelte volna magát előbbi kijelentése miatt.
Anya tényleg kész lett 5 perc alatt és el is indultak. Így hárman maradtunk. Mivel még nem vacsoráztunk úgy döntöttem elkészítem.
- Justin?- mondtam mire rám kapta tekintetét.-figyelj légyszi Davidre míg én megcsinálom a vacsorát.
- Oké!- mondta és bement Davidhez a nappaliba.
Láttam őket végig és meg kell mondjam nagyon aranyosak voltak ahogy játszottak. Azt látom Justinon, hogy nagyon szereti Davidet mert képes magából hatalmas idiótát csinálni a kedvéért.:) Ezzel egy kicsit közelebb került ahhoz megkedveljem.
Gyorsan kész lett a vacsi ami spagetti volt, ezért szóltam a fiúknak, hogy jöhetnek enni. Leültünk az asztalhoz és neki láttunk a kajának. Deja vu érzésem volt mivel Justin ismét engem figyelt egész idő alatt viszont most nem hagytam szó nélkül.
- Mit szeretnél?- kérdeztem tőle és egyből leesett neki, hogy mért tettem fel kérdésemet.
- Ja semmit!- ezzel lesütötte a szemeit és folytatta az evést.
Egyet nem értek! miért viselkedik úgy mint egy félénk kisgyerek? Ennyire ijesztő lennék? Lehet. Talán kicsit közelebb engedhetném magamhoz ha már így töri magát.
Vacsora után David már elég álmos volt ezért fel vittem megfürdetni majd lefektettem és olvastam neki mesét.
Mondtam Justinnak, hogy addig foglalja el magát. Mikor David elaludt felálltam mellőle és indultam az ajtóhoz ahol Justin állt.
- Nagyon aranyosak vagytok együtt!- mondta és mosolygott.
- Köszi!- én is mosolyodtam el amire ő nem számított hisz tőlem még csak szúros tekintetet és éles megjegyzéseket kapott.
- Gyere hagyjuk had aludjon a picur.- mondtam és becsuktam az ajtót.- menjünk le és beszélgessünk.- indítottam el megismerkedésünk első szakaszát.
- Rendben!- láttam, hogy élvezi kedvességemet.
Lementünk a nappaliba és leűltünk a kanapéra egymással szembe.
- Kérdezhetek valamit?- kezdtem meg a társalgást.
- Persze!- érdeklődve figyelt.
- Mért viselkedsz velem ilyen félénken?
- Mert én ilyen vagyok.- jelentette ki nemes egyszerűséggel majd folytatta.- tudod mindenki azt hiszi rólam hogy egy nagyszájú, bunkó lettem akit beszippantott a zeneipar sötét oldala de ez nem igaz! Én úgyan olyan vagyok mint régen csak öregedtem ami mindenkivel megtörténik.
- És mi van a pletykákkal amik rólad szólnak?- folytattam kiváncsiskodásomat.
- A 90%-uk hazugság. Persze van amelyik igaz. Például, hogy Selenával nem váltunk el valami szépen de ez meg csak a kettőnk dolga lenne.
Megint azt érezetem, hogy őszintén beszél. Még elég sokáig beszélgettünk. Olyan 10 óra körül megcsörrent a telefonom és láttam, hogy anya hív.
- Szia anya!
- Szia kicsim! Az a helyzet, hogy lerobbant a kocsi és nem tudunk haza menni ezért itt töltjük az éjszakát egy közeli motelben. Meglesztek?
- Persze anya nem kell aggódnod.- mondtam neki és hatalmasat sóhajtott a telefonba. Elköszöntünk és letettük.
- Anya azt mondta, hogy lerobbant az autó és egy kis motelben szállnak meg éjszakára.- mondtam el Justinnak is beszélgetésünket.
- Értem.
- Mindjárt hozok le neked ágyneműt és itt alhatsz a kanapén.- kijelentésemen meg volt lepődve.
- Azt hittem majd haza zavarsz!
- 1. sötét van, ilyenkor már ne mászkálj. 2. bizonyítottál ma Bieber. Így ha van kedved maradhatsz.
- Persze, hogy van.- mondta fülig érő mosollyal.
Lehoztam az ágyneműt, és oda adtam neki apa egyik itt felejtett pólóját.
- El mehetsz tusólni ha akarsz!- mondtam neki.
- Oké!- és el is indult.
Mikor végzett én is elvégeztem esti teendőimet és lementem, hogy jóéjszakát kívánjak neki de elakadt a lélegzetem mikor a lépcső aljához értem. Félmeztelenül űlt a kanapén és telefonját nyomkodta. A lépcső recsegése miatt észre vette, hogy lejöttem ezért rám kapta tekintetét. Mindketten zavarban voltunk...legalábbis én, ugyanis nem tudtam felsőtestéről levenni a szemem.
- Hát..hát akkor jó éjt.- makogtam neki és éreztem, hogy arcom egyre vörösebb lesz.
Felmentem szobámba és a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.