A hír!

12. rész. 

Úgy döntöttem komi nélkül is kirakom a kövi részt. Nagyon rosszul esik, hogy én gondolok rátok és 2-3 szóban sem írjátok le a véleményeteket. Tisztelet a kivételnek!!!
Szerintem nem sok olyan blog van ahol napi 3 részt is kirak a blogger.
Csak kicsit gondoljatok bele. Bocsi ha bunkó voltam.
Kellemes olvasást mindenkinek és a kommentárokat még mindig várom!!!!!!

Oda jött hozzánk az orvos.
- Önök Jennifer Hunter hozzátartozói?- kérdezte.
- Igen mi vagyunk.- mondta apa mert se én se pedig Jessica nem tudtunk megszólalni.
- Miss Hunter kiritikus állapotban van!- mikor ezt meghallottam kezeimbe temettem arcom.- a műtét sikeres volt de a sérülései nagyon komolyak. A fejét egy nagyon erős ütés érhette és 3 bordája is eltört.- szó szerint mart a bűntudat és azt kívántam minden erőmmel, hogy bárcsak én feküdnék ott helyette!!!
- Éjszaka fokozott megfigyelést kap és reggel már többet tudok önöknek mondani.
- Köszönjük Doktor úr.- hálálta meg apa az orvosnak a segítségét. Kezet fogtak majd a doktor elment.
Mind a hárman ott voltunk egész éjszaka. 1 és 2 óra között nem bírtam tovább és oda mentem Jessica-hoz.
- Teljes mértékkel megértem, hogyha haragszol rám és hidd el én most gyűlölöm magam.
- Justin!- emelte rám vörösre sírt szemeit-nem haragszom rád, nem te voltál a hibás. De most inkább imádkozzunk Jeniért!
Megöleltem Jessica-t és hátát simogattam mert rázta a hideg a stressz miatt.

Elérkezett a reggel. Jeni orvosa bement a kórterembe pár ápolónővel és 10 perc múlva jöttek vissza.
- Mondja doktor úr hogy van Jeni?- kérdezte tőle Jessica.
- Túl van az életveszélyen.- jelentette ki mire mindannyian egy hatalmasat sóhajtottunk.- viszont ez nem minden! Miss Huntert mesterséges kómában kell tartanunk mert még mindig nagyon komolyak a sérülései.
- És mennyi ideig kell kómában tartani?- kérdeztem.
- Az az állapotától függ. Amint gyógyulni kezd.
- Még egyszer mindent köszönünk Doktor úr!- biztatóan ránk mosolygott és tovább ment.
Nem bírtam ki muszáj volt oda mennem a kórterem ablakához, hogy lássam az általam szeretett lányt.
Ártatlanul és mozdulatlanul feküdt ott. Nagyon sajnáltam. Arcomon éreztem, hogy végig folyik egy könnycsepp és a többi követi. Legalább egy órán keresztül néztem őt amikor apa oda jött hozzám és elhozott onnan.
- Ne kínozd magad fiam!- mondta és megölelt.
- Pedig megérdemelném a kínt!- mondtam és így is gondoltam.
- Alvásra van szükséged!
- Nem megyek el innen addig míg nem láttam, hogy Jeni kinyitja a szemét!- jelentettem ki olyan határozottan mint még soha.
Látta rajtam apa, hogy kár vitatkoznia velem.
- Akkor hozok be neked másik ruhát és enned is kéne valamit!
- A ruha oké. De nem vagyok éhes.
- Jól van. Te tudod.- mondta és hátba veregetett.
Jessicának muszáj volt haza mennie mert Davidre nem vigyázhat mindig a babysitter.
Elköszöntem tőlük és vissza ültem a helyemre. Álmos voltam de nem akartam el aludni mert féltem, hogy akkor fog valami történni. Végül akaratom ellenére is le győzött a fáradtság.
Délután 5 órakor ébredtem, vagyis riadtam fel, ugyanis álmomba újra előjöttek a baleset rémes képei.
Gyorsan oda futottam Jeni szobájához benéztem, de még mindig mozdulatlanul feküdt.
Még így is gyönyörű. Mosolyodtam el 2 napja először.

* 3 nappal késöbb

Hajnali 6 óra van. Jeni pedig még mindig kómában fekszik. A 3 nap alatt összesen 10 órát aludtam azt is hébe-hóba. Mindig Vártam a doktort, hogy mondd-e valami jó hírt. Eddig még nem történt meg. Apa és Jessica mindig bejöttek de mivel dolguk volt így mentek is haza viszont a lelkemre kötötték, hogy bármi van szóljak amit mindenképp meg tettem volna.
Fájdalmasan lassan telt el a nap. Délután 6 órakor azonban megjelent a doki, bement Jenihez és mikor kijött mosoly húzódott arcára.
- Jó napot Mr. Bieber. Jó híreim vannak.- hatalmas kő esett le a szívemről és kíváncsian figyeltem minden szavát.
- Ma felébresztjük Miss Huntert a kómából. A sértülései is kisebbek már.- rettenetesen megörültem a hírnek.
Azonnal fehívtam apát és elmondtam nekik a jó hírt és már ültek is a kocsiba, hogy itt legyenek mikor Jeni kinyitja a szemeit. Felhívtam Pamela-t is mert ő is nagyon ideges volt. Ő is egyből rá vágta, hogy bejön a korházba.
30 perc múlva mindenki itt volt. A doki bement Jenihez és vagy 15 percig bent volt. Mikor kijött azt mondta, hogy egy ember bemehet hozzá.
- Jessica menj be te!- jelentette ki de nem értett velem egyet.
- Justin.- fogta meg mind a két vállamat és úgy beszélt tovább.- te itt voltál végig vele. Rengeteget idegeskedtél, és tudom, hogy mennyire szeretnéd látni. Utánad is be tudok menni.
- De te vagy az anyja!- nem értettem felajánlását.
- Igen de engem már az is megnyugtat, hogy él!- mosolygott rám.
- Ha tényleg ezt akarod- öleltem meg és bementem Jenihez.
Éppen nyitogatta szemeit. Csodálatos érzés volt újra látni csodaszép szemeit.
- Szia- köszöntem neki halkan.
- Szia- kicsit rekedt volt még de engem ez cseppet sem érdekelt.
- Hogy vagy Jeni?- nem bírtam tovább muszáj volt megkérdeznem. És ekkor furcsa dolog történt....