Baleset!

11. rész.

Arra kérek mindenkit, hogy amikor odaértek Justin utolsó szemszögéhez kapcsoljátok be youtube-n ezt a zenét.:

http://www.youtube.com/watch?v=6Z70XwA9HRM&NR=1&feature=endscreen

Aki megteszi annál garantált lesz a siker.!!!
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!
                                                                                         by: lovegirl!


Még beszélgettünk egy kicsit de elkezdett csöpögni az eső így vissza indultunk a kocsihoz. Mire odaértünk már nem esett az eső hanem szakadt. Csurom vizesen beültünk az autóba. Justin beindította a motort és elindultunk. Szinte annyira esett, hogy alig lehetett látni az utat de én bíztam Justinba.
Megint csendben ültünk egymás mellett. Azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg azt akarta mondani, hogy megvette a nászajándékot? Mert mikor említette, hogy mondani akar valamit kicsit komolyabbnak tűnt a dolog. Most már szinte biztos vagyok, hogy nem ezt akarta mondani. De mit??? Na mindegy. Ha akarja majd elmondja...

* Justin szemszöge *

Elég ideges vagyok. Nem elég, hogy beparáztam és nem mertem elmondani mit érzek iránta de most még az eső is szakad. Egyfolytában jár az agyam, hogy mit kéne tennem de nem jutok előrébb. Vagy talán ez a sors keze volt? Odafent valaki azt akarta, hogy ne mondjam el? Ez hülyeség. Már képes vagyok magamnak is bemesélni, hogy rossz ötlet őszintének lenni. 

Gondolkodásomból Jeni kiabálása zökkentett vissza a valóságba.

- JUSTIN VIGYÁÁÁÁZZ!- ordította de mire eljutott agyamig mire érti addigra késő volt...

Egy hatalmas kamion jött velünk szembe és mivel gondolkoztam ráadásul az utat is alig lehetett látni áthajtottam a másik sávba és összeütköztünk. Aztán elsötétült minden.....

* Jeni szemszöge *

Ránéztem Justinra és láttam, hogy feszült. Nem igazán tudtam, hogy miért. Ismét nem tudtam le venni szemem róla és csak nézte és néztem. Egyszer hangos dudálásra lettem figyelmes.

- JUSTIN VIGYÁÁÁÁZZ!- ordítottam rá és olyan volt mint aki épp akkor ébredt volna fel. 

Elrántotta a kormányt de a baj megtörtént...innentől semmire nem emlékszem...

* Justin szemszöge *

Mikor felébredtem éreztem, hogy az egyik karom beszorult valahova. De akkor ez nem is igazán érdekelt. Azonnal Jenire néztem aki még mindig eszméletlen ült mellettem. Orrából és homlokából dőlt a vér.

- ÚRISTEN MIT TETTEM!!!!- ordítottam el magam és sírni kezdtem.

Szabad kezemmel előhalásztam zsebemből a telefonomat és gyorsan felhívtam a mentőket.

- Azonnal jöjjenek! Autóbalesetet szenvedtünk és a hölgy aki mellettem ült még mindig eszméletlen állapotban van.

- Rendben fiatalember! Mondja el, hogy hol vannak!- adta az utasítást.

Elmondtam neki hol vagyunk és amíg nem értek ki folyamatosan figyeltem Jenit, hogy lélegzik-e.

5 percen belül megérkezett a mentő. Először kiemelték Jenit utána pedig segítettek kiszabadítani a karomat.

A helyszínen el akarták látni a sérüléseimet de megmondtam nekik, hogy nekem csak pár karcolásom van Jeni viszont élet-halál közt lebeg.

Beszálltam a mentő hátuljába és Jeni mellé ültem. Végig fogtam a kezét és hatalmas bűntudatom volt amiért ezt tettem vele. 

Beértünk a kórházba ahol Jenit azonnal a műtő felé tolták. Abban a pillanatban mikor megtudtam, hogy műteni kell lábaim elgyengültek és sírva estem a padlóra.

2 ápoló segített fel és vittek egy szobába ahol elláttak. Ahogy végeztek szaladtam a műtő felé és felhívtam apáékat. Nekik is elmondtam mi történt de most sem bírtam sírás nélkül.

15 perc múlva a ide is értek. Jessica nagyon meg volt rémülve és már ő is zokogott. Apa próbálta megnyugtatni egy kicsit! 

Leültünk a váróba. Én csak a műtő ajtaját tudtam nézni. Sajnos gondolataim megint elragadtak.

Talán soha többé nem fogom látni??:'( Az nem lehet! Nem szabad ilyenre gondolnom.

Egyszer csak apa kezét éreztem a vállamon.

- Ez nem a te hibád volt!- mondta de tudtam, hogy nincs igaza. 

- De igen!- dőltek szememből a könnyek. 

- Esett az eső. Senki nem látta volna az utat.

- Mi van ha...??- nem tudtam végig mondani mert elcsuklott a hangom.

- Ne is gondolj erre. Megműtik és az orvos csak jó hírekkel jön vissza!- nem mondtam semmit csak megöleltem.

3 óra múlva kijött az orvos aki Jenit műtötte. Arcára nézve nem lettem nyugodtabb.....