Csak nem elpirultál?

27. rész.

Mint már mondtam Justin vadul mégis óvatosan ledobott az ágyra. Meg kell mondjam ez tetszett és beindított.
- Justin!- rám emelte tekintetét és kíváncsian várt.- én...nem tudom mit kell csinálnom.- tudta, hogy szűz vagyok de ettől még ez a téma engem eléggé zavarba ejtett.
- Nem kell aggódnod Szivi!- egy olyan hódítós kacsintást intézett felém- én mindent kézben tartok.- mikor ezt kimondta kezei pont a melleimen voltak. Igazabb kijelentést nem is tehetett volna.
- Azt látom!- néztem le kezeire mire ő elnevette magát. Majd folytatta a dolgát. Először csak felmérte testem minden egyes pontját. Végig csókolta mindenemet. Az én reakcióm erre csak az volt, hogy mindenem remegett a gyönyörtől. Nyakamon kezdte el felfedező útját, majd mindig egyre lentebb és lentebb haladt.
Kezdtem magam rosszul érezni, hogy én csak fekszek és nem csinálok semmit pedig biztos neki is jól esne egy kis kényeztetés.
Visszahúztam pólójánál fogva és hevesen megcsókoltam. Ezután igyekeztem megszabadítani egy két ruhadarabjától amit ő nem ellenzett. Nem éreztem igazságosnak, hogy míg az én falatnyi ruhám szinte mindent megmutat, belőle szinte semmit nem látok. Mire végeztem vele már csak a bokszer volt rajta így viszont már egálban voltunk.
Csókunk közben simogattam izmos felsőtestét. Éreztem, hogy jól esik neki mert odalent " valami " megmozdult.
Én csak belemosolyogtam a csókba és folytattam tovább simogatását. Annyira nem is lehetek analfabéta és ez nálam most olyan ösztönösen jön. De jó.
Justin nem tökölt sokáig és lassan elkezdett kihámozni cuki kis ruhámból. Hozzátenném nem tartott neki sokáig.
- Huh Baby!- ezzel a két szóval díjazta azt amit látott. Nem mondott sok mindent de szeméből mindent ki tudtam olvasni.
Ismét nem volt egálban öltözködésünk. Ezt ő is nagyon jól tudta! De ahelyett, hogy ő vette volna le bokszerét levezette kezem és együtt szabadítottuk meg tőle.
- Huh Baby!- dicsértem meg én is a látványt.
Fölém hajolt és forró csókot lehelt ajkaimra majd beszédre nyitotta száját.
- Kicsim! Még most nem késő meggondolni magad! Nem szeretném ha később megbánnád.- jelentette ki, nekem pedig eszem ágában se volt elfogadni egyik opciót sem.
- De Justin már késő. Itt most már nincs visszaút és nem is akarom, hogy legyen.- még mindig várt, hogy biztos vagyok-e mondatomban. Kicsit idegesített ezért még jobban nyomatékosítottam benne elszántságomat.
- Justin Bieber! Tégy magadévá!!!- szerintem erre a mondatra várhatott mert ahogy kimondtam belém hatolt.
Kicsit felszisszentem de annyira óvatos volt az én kis Drágám, hogy pár másodperc múlva a fájdalom helyét felváltotta a gyönyör.
Mikor meguntuk ezt a pózt, fordított testhelyzetünkön így én ültem rajta. Így folytattuk míg én úgy éreztem nekem itt végem.
- Justin azt hiszem...- nem fejeztem be mondatom helyettem meg tette szerelmem.
- Tudom Édes! Csak még egy kicsit bírd ki!- lihegte nyakamba.
2 perccel később fáradtan és boldogan dőltünk egymás mellé az ágyra.
- Eeez fantasztikus volt!- jelentette ki Justin még mindig levegő után kapkodva.- nagyon profi voltál Szivi!- kacsintott rám és fülig ért a szája.
- Nekem is jó volt.- mondtam én is neki.
Oda hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Gondolom kiélte minden vágyát az elmúlt 30 percben ezért már csak ennyire futotta. Majd elvált ajkaimtól és beszélni kezdett.
- Remélem nem bántad meg!- mondta közben pedig arcomat simogatta.
Rá néztem, mélyen belefúrtam tekintetem övébe és elmondtam véleményemet az imént történtekről.
- Életem legszebb fél órája volt Édesem! És nem kell aggódnod mert SEMMIT- nyomtam meg ezt a szót.- nem bántam meg! Őrületes voltál!- jelentettem ki a végén és enyhe vörös színt véltem felfedezni arcán.
- Csak nem elpirultál?.- nevettem ki.
- Ha egy ilyen szép lány ilyeneket mondd, jó, hogy elönti a vér az arcomat.
Miután ezt megbeszéltük szorosan egymás mellé bújtunk és így aludtunk el.

* Justin szemszöge *

Még mielőtt én is elaludtam volna, vissza emlékeztem erre a csodás 30 percre.

Selena sem volt rossz de Jeni 1000x felül múlta. Selenával az volt a baj, hogy ő mindig csak gyorsan le akarta zavarni de Jeni nem. Ő tele volt érzéssel vággyal és romantikával. Szavakkal nem tudom most kifejezni mit érzek! 

Ránéztem Jenire és muszáj volt mosolyognom mert olyan édesen szuszogott még mindig.

Féltem az elején, hogy talán azt fogja mondani, hogy nem ez volt élete legjobb döntése. DE NEM. És én ennek örülök.

A nagy gondolkozásom és Jeni bámulása közben engem is elnyomott az álom.

Hát ezt is megértük!:) Remélem mindenkinek tetszik és, hogy most azért több hozzászólást kapok!
Igencsak nehezen akart össze jönni a rész mert nem akartam össze csapni! Ezért kérek mindenkit írjon komit mert nekem nagyon fontos lenne!!!