Érzelmek!

10. rész.

Egyszerűen csodálatos volt a tegnap este! Szebb születésnapot kívánni sem tudtam volna.
És ami Justint illeti....meglepődtem rajta de talán a szívem legmélyén ezt kértem volna ajándékba tőle! Azt, hogy énekeljen nekem! Mostanában elég sokat vagyunk együtt és észre is vettem, hogy sokszor elmélázok és egyfolytában őt nézem. Azért azt remélem, hogy ő még nem vette észre.
És ha rám néz....csillogó barna szemeibe mélyedve figyelem őt. Azt hiszem, hogy nem testvérien szeretem őt!
És ez nem helyes. Ennek nem szabadna megtörténnie. Ha anyáék összeházasodnak akkor onnantól egy család leszünk és, hogy nézne az ki, hogy a mostoha testvéremmel járok. Ráadásul milyen cikkek jelennének meg Justinról? lehet, hogy ezzel az egész karrierjét tönkre tehetem.
Próbáltam minden ezzel kapcsolatos gondolatot kiverni fejemből de egyszerűen nem ment. Megoldásokon gondolkoztam és csak egy jutott eszembe! Akkor tudom elfelejteni ezt az érzést ha nem látom őt hosszú ideig. Viszont ez a lehetőség nem valósítható meg egy darabig. Bár nyári szünet van és elmehetnék nyaralni  anyáéknak 2 hét múlva lesz az esküvőjük úgyhogy esélytelen.
Nem maradt más választásom csak az, hogy kínzom magam tovább....

* Justin szemszöge *

Tegnap még közelebb kerültem Jenihez. Olyat akartam neki adni ami szívből jön és mi lehet erre alkalmasabb egy dalnál. Ahogy ott ültünk a tengerparton és hosszú szőke hajába párszor belekapott a szél...azt hittem nem tudok magamon uralkodni minden érzésemet bevallom neki és megcsókolom.

Mégis megálltam. Tudtam, hogyha most ezt megteszem Jeni örökre megutál. Ezt pedig nem akarom megkockáztatni! Akkor leállítottam magam, de nem tudom, hogy meddig fog ez sikerülni.

Attól félek a legjobban, hogy talál magának valakit és akkor már esélyem sem lesz nála. Ezért viszont lehet, hogy érdemes lenne megpróbálni. Ha annak idején is gyáva lettem volna akkor most nem lennék az aki vagyok. 

* Jeni szemszöge *

Merengésemből telefonom rezgése ébresztett fel ami jelezte, hogy SMS-em érkezett.

Felkaptam éjjeli szekrényemről és láttam, hogy Justin írt.

" Szia Jeni! Lenne kedved ma kirándulni velem??? Van nem messze egy erdő és állítólag nagyon szép!"

Na most mit csináljak? A szívem azt mondja, hogy menjek de agyam tudja mi a helyes. Ha igent mondok akkor magamat kínzom, de ha nemet akkor gyanús lesz neki válaszom és kérdezősködni fog. 

Nem egyszerű döntés! Úgy döntöttem nem egyből hozom meg döntésemet nehogy elhamarkodjam ezért lementem a konyhába és ettem egy almát. Szerencsére senki nem volt otthon így tudtam gondolkodni.

Szóval vegyük sorra:

Azért kell elmennem mert: Bunkó lennék ha visszautasítanám, mert tőle kedves volt, hogy rám gondolt, mert.... rengeteg okom volt arra, hogy miért mondjak neki igent. 

És azért nem szabad mennem mert: ......ide nem nagyon tudtam semmit sorolni csak egyet! Azért mert szeretem. De ez az egy olyan súlyos ok, hogy talán üti a többit. 

Megettem almámat és vissza mentem szobámba majd kezembe vettem telefonom és megírtam Justinnak a válaszom. Ami igen volt! 

Agyam megint felül akart kerekedni rajtam de ujjaim szívemre hallgattak!

Utána még megbeszéltem vele, hogy délben indulunk. És, hogy őszinte legyek izgatott lettem.

Gondoltam meglepem és sütök egy kis sütit.  A csokidarabos muffinra esett a választásom.

Mire kész lettem a kotyvasztással 3/4 12 volt én pedig felmentem a szobámba és felvettem egy kényelmes szerkót. Hajamat össze fogtam és baseball sapka alá rejtettem.

Csengettek! Gyomrom össze rándult de nem a félelemtől hanem attól, hogy tudtam ki áll az ajtó előtt.

Mielőtt kinyitottam volna nagy levegőt vettem és igyekeztem nehogy meglásson rajtam valamit.

- Szia Jeni!- mosolygott rám.- Indulhatunk?

- Igen persze. Csak hozok valamit.- azzal berohantam a konyhába és kihoztam a muffinokat.

- Ezt te csináltad?- kérdezte Justin.

- Igen én!- húztam ki magam elégedetten.

- Nagyon aranyos tőled.- megint szemembe nézett és ha rajzfilm figura lettem volna akkor ráolvadtam volna a betonra.

- Akkor induljunk.- mondta és elvette tőlem a muffinos kosarat.

Elindultunk és egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Láttam Justinon, hogy feszélyezve érzi magát mert olyan erősen szorította a kormányt, hogy erei kidagadtak kezein. Csak azt nem tudtam miért!

Mikor odaértünk, leparkoltunk és elindultunk felfedezni az erdőt.

Már a közepe felé lehettünk amikor leültünk és elkezdtük enni a muffinokat. Justin befejezte a csipegetést és rám nézett.

- Jeni!

- Igen?- kérdeztem és én is ránéztem.

- El akarok neked mondani valamit!- mondta határozottan de fogalmam sem volt, hogy mit akarhat.

* Justin szemszöge *

Itt vagyunk az erdő közepén. Körülöttünk mindenhol növény és csak ketten vagyunk. Romantikusabb már nem is lehetne ha most mondanám el Jeninek mit érzek iránta. 

- El akarok neked mondani valamit!- gyorsan mondtam minden szavamat mert nem akartam hezitálni azon, hogy megtegyem-e vagy sem.

- Mit?- kérdezte Jeni kíváncsian.

Most viszont úgy éreztem nem tudok megszólalni. Teljesen lefagytam. Nem merem elmondani neki. De már szóltam, hogy mondani akarok valamit. Hogy én mekkora egy hülye vagyok! Mért kellett nekem ez az egész és miért ilyen nehéz elmondani az érzéseimet???? Ha nem is vallom be neki valamit mondanom kell mert kezd egyre kínosabb lenni a szitu.

- Megvettem apuéknak a nászajándékot!. hááát én nem vagyok normális. Ennél jobbat nem tudtam kitalálni??? Most hatalmas idiótának érzem magam. Láttam Jeni arcán, hogy ő sem ilyen választ várt. 

Pár másodperc után azonban reagált válaszomra......bár ne tette volna.

- És mit?- na ez kellett nekem. Hazugságból hazugságba sodrom magam. Jesszus most mit találjak ki? Megvan! Villant agyamba a megoldás.

- 2 repülőjegyet a Bahamákra!- hihető is mert részemről megvalósítható.- ott lesz a nászút.

- Ez nagyon nagy és szép ajándék!- mondta és elismerően nézett rám.

- Köszi- mondtam de mást gondoltam. Ha tudná, hogy ez mind hazugság volt.....