Rajongók!

7. rész.

Nagyon rosszul aludtam az éjszaka, így reggelre hatalmas karikák jelentek meg szemeim alatt. Lementem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét. Justin még nyugodtan aludt.

 Ahogy elkészült ébresztő italom, leültem a bárpulthoz és telefonomat kezdtem el nyomkodni. Felnéztem facebookra és twitterre de semmi érdekeset nem találtam.
Nem sokkal késöbb Justin is ébredezni kezdett. Gondoltam most nagyon kedves leszek vele ezért megkínáltam őt is kávéval.
- Jó reggelt! Kérsz kávét?- kérdeztem tőle mire ő felűlt és elkaptak az tegnap esti emlékek ugyanis még mindig félmeztelen volt.
- Az most nagyon jól esne köszönöm.- mosolygott rám álmosan.
Hála isten nem sokáig kellett szégyenkeznem kipirult arcom miatt mert magára kapta tegnapi pólóját.
- Jól aludtál?- kérdeztem tőle. Így már határozottan könnyebb volt szemébe nézni.
- Igen nagyon jól aludtam. És köszönöm, hogy itt maradhattam.- hálálkodott.
- Nincs mit. Előbb vagy utóbb úgyis összekellett volna ismerkednünk és a tegnap este pont jó volt erre.
Ő ezen csak mosolygott.
Mire megittuk a kávénkat anyáék is haza értek. Nagy mosollyal léptek be a házba és mi egymásra néztünk Justinnal mert egyikőnk se értette minek örülnek ennyire.
- Jó reggelt gyerekek!- köszönt anya és adott egy puszit.
- Jó reggelt!- köszöntünk Justinnal egyszerre.
- Nagyon egy hullámhosszon vagytok skacok! Mi történt?- kérdezte Jeremy és ráncolta homlokát.
- Csak sikerült jobban megismerni egymást!- jelentettem ki, Justin pedig csak helyeslően bólogatott.
Láttam Jeremyn és anyán, hogy ennek nagyon örülnek.
Justin áltöltözött, elköszöntek és indultak haza.

* Justin szemszöge *

 

 

Nagyon jól esett hogy tegnap este Jeni közelebb engedett magához. Sőt! Óriási lépés volt részéről, hogy még azt is megengedte, hogy a házukban töltsem az éjszakát. Mikor reggel felébredtem azt hittem, hogy álmodtam mindent de az ellenkezője bizonyosodott be...nagy örömömre.

Kávéval kínált és kedvesen mosolygott.

Mikor Jessica és apu visszaértek nagyon jó kedvük volt. De se én se Jeni nem tudta ennek az okát. Tanácstalanúl néztünk egymásra.

Átöltöztem és elindultunk apával.

Egész úton csak vigyorogtam mert visszagondoltam Jenivel való beszélgetésemre.

- Na mivan kölyök? Fülig ér a szád! Mesélj a faterodnak.

- Csak örülök, hogy Jeni már nem utál. Úgy érzem, hogy jó barátok leszünk.

Ezután lassan haza értünk. Épp felakartam menni twitterre mikor észre vettem, hogy nincs nálam a telefonom. Basszus! Biztos Jeniéknél hagytam.

Szóltam apának, hogy vissza megyek érte. Felajánlotta, hogy vissza visz de én inkább a sétálást választottam. Valahogy most úgy éreztem jól fog esni.

Egy dologgal azonban nem számoltam. A rajongókkal...!!

 

 

 * Jeni szemszöge *

 

 

Miután elmentek én is elkészültem és felhívtam Pamet.

- Sziaaa!- ordított a telefonba.

- Sziaaa!- adtam neki vissza.

- Mondd ki!

- Figyi taliznunk kéne mert beszélni szeretnék veled!

- Húú ez komolyan hangzik.- mondta és fején találta a szöget.

- És az is! Gyere 5 perc múlva a parkba.

- Oké ott leszek!- mondta majd lerakta a telefont.

El is indultam mert 5 percre van hozzánk a park. El kell neki mondanom, hogy anya új pasiának fia Justin Bieber. Mivel elég komolynak tűnik a kapcsolatuk muszály elmondanom. Előbb-utóbb úgyis megtudná és jobb ha tőlem hallja.

Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy oda értem a parkba. Barátnőm már ott várt engem a szokott helyünkön. Leültem mellé.

- Szia. Na mondd mi nyomja a szíved.

- Szia. Hát nem igazán tudom, hogy hol kezdjem...- és nem is hazudtam mert nem gondoltam ki, hogy tálalom neki a tényeket.- szóval tudod van anya új barátja Jeremy.

- Igen?- érdeklődve nézett rám.

- És azt is tudod, hogy van egy fia. Szóóval a fia...- nem tudtam befelyezni mondandómat mert valaki odajött hozzánk és megragdta a kezem. Ez a valaki pedig Justin volt. Biztos futott mert nagyon lihegett.

- Se..se...segítened kell!- mondta de levegő hiány miatt csak dadogni tudott.

- Miben?- kérdeztem és már fel is húzott a padról és elkezdett futni velem.

Visszanéztem és láttam Pam arcán a teljes értetlenséget. Nem csodálom! Már csak egy sziára volt időm mert épp bekanyarodtunk az utcánkba. Elértük a házat és bementünk.

- Na ezt most magyarázd meg!- kértem számon Justintól az imént történteket.

Még mindig lihegett de már egész érthetően beszélt.

- Itt hagytam nálatok a mobilomat és gondoltam vissza sétálok érte. De elfelejtettem a rajongókat! Elkezdtem futni és megláttalak a padon. A többit már te is tudod.

- Ez elég felelőtlen volt tőled tudod?- kérdeztem tőle.

- Igen tudom!- mondta majd lehajtotta  a fejét.