Találkozás!

30. rész.

Csak egy helyre akartam menni. Arra a helyre ahol el tudom sírni a bánatomat és ahol megértenek. Ez a hely pedig nem más mint Anya háza.

Kocsimmal leparkoltam háza előtt és szinte futottam be a házba.

- Anya!- kiabáltam mert nem tudtam hol van.

- Konyhába vagyok!- hallottam hangját.

Felé vettem az irányt és mikor beértem leültem az egyik bárszékre. Eléggé látszódhatott rajtam, hogy bajom van mert Anya egyből faggatni kezdett.

- Mondd ki mi a baj Drágám!- mondta és biztatóan rám mosolygott.

Elmondtam neki a reggeli történéseket, ő pedig ledöbbenve hallgatta végig.

- Hát ennyi lenne a sztori. És szeretnék ide költözni!- mondtam neki és lehajtottam a fejem mert bár most ezt tartom a legjobb megoldásnak nem biztos, hogy később is így fogom gondolni.

- Kicsim, tudod, hogy itt mindig otthon vagy! De talán meg kéne ezt az egészet beszélned Jenivel.- számítottam arra, hogy ezeket fogja nekem mondani de Jeni annyira félreérthetetlenül fogalmazott, hogy nem hiszem, hogy bármit is félre lehetett ezen érteni.

- Most még nem akarok Jenivel beszélni.- itt pedig le zártnak tekintettem a témát.

- Te tudod Kisfiam!- mondta majd miután bevittem bőröndömet segített kipakolni. 

Nem tudom még mi lesz de most időre van szükségem. Tudom, hogy kis problémának tűnik de ha a szerelmed kijelenti, hogy jó részt te vagy a hibás akkor az igenis fáj.

* 1 hónappal később

* Jeni szemszöge *

Már 1 hónapja nem láttam Justint és kezdek begolyózni. Az az egészben a legjobb, hogy a kirohanásom teljesen felesleges volt ugyanis Anya és Jeremy már másnap kibékültek. 

Bár megkért Justin, hogy ne keressem egyszerűen nem tudtam betartani. Milliószor próbáltam felhívni és ha éppen nem nyomta ki akkor az üzenetrögzítőjével csevegtem.

Volt, hogy éjszakánként sírva aludtam el és szinte a nap minden egyes percében ostoroztam magam, hogy hogy lehettem ekkora hülye. Eddig még élt bennem a remény és valahányszor nyílt a bejárati ajtó, odakaptam fejem mert bíztam benne, hogy talán Justin jött vissza. De nem.

Jeremy beszélt Justinnal és megpróbált hatni rá de nem sikerült. Ráadásul megtiltotta neki, hogy elmondja nekem, hogy hol van! 

Itt betelt a pohár és már nem is akartam tudni, hogy merre van.

Kis gondolkozás után csöppnyi igazságtalanságot véltem felfedezni ugyanis nekem volt egy rossz elszólásom erre elhagyott és már egy hónapja nem ad magáról semmi féle életjelet de amikor ő smárolt Selenával én már  aznap megbocsájtottam neki. Szerintem az a baki egy kicsit nagyobb horderejű volt.

De most már mindegy. Szeretem még mindig de feladom a harcot. Mostantól csak a mostohatestvérem!

Na de vissza a jelenbe. Mivel Anya és Jeremy újra turbékolnak az esküvő is meg lesz tartva. Abban egyeztek meg, hogy Apa is ott lesz és Pattie is. Merthogy rájöttek, egyiküknek sem jelent már semmit az exe.

Az esküvő pedig holnap lesz. Anyával szinte nem lehet bírni annyira izgatott. Én pedig örülök a boldogságának viszont nem egyszerű a helyzetem. 

Azt nem változtatták meg, hogy én koszorús lány legyek és, hogy Justin legyen a párom. És vajon milyen lesz újra látni ilyen hosszú idő után? Hogy fog velem viselkedni? Vajon azóta már talált magának valakit? 

Fejemben csakúgy cikáztak a gondolatok. Rengeteg megválaszolatlan kérdés volt bennem.

Mivel már elég későre jár és a holnapi nap pörgős lesz, eldöntöttem, hogy elteszem magam. Elvégeztem esti teendőimet és már ugrottam is ágyamba. Kisebb-nagyobb szenvedés árán csak sikerült elaludnom.

* Másnap reggel

Mintha csak ébresztőt állítottam volna be magamnak, kereken 8-kor kipattantak szemeim.

Mikor lementem, hogy igyak egy kávét Anya mint egy pánikbeteg rohangált fel-alá a lakásban és nagy erőkkel kereshetett valamit. Annyira vicces volt, hogy muszáj volt nevetnem rajta.

Mikor meghallotta, hogy ott vagyok rám kapta tekintetét.

- Ne csak ott állj hanem segíts megkeresni a cipőm másik párját.

Így már ketten kerestük az elveszett lábbelit. Keresés közben is nagyon jót nevettem anyán. 

Mikor meglett a cipő végre elfogyaszthattam immáron jól megérdemelt koffein adagomat.

Miután ezzel végeztem felmentem az emeletre és lehoztam a ruhámat mert anya rám parancsolt. 

Íme a ruhám:

És mivel az esküvő a tenger parton lesz tartva tökéletes választásnak érzem.

Délután 4-kor kezdődik a banzáj, és hát addig már nincs sok idő. Jeremy olyan 10 óra tájt megjelent és elvállalta, hogy itthon marad Daviddel amíg én és anya elmegyünk fodrászhoz.

Miután kész lett a hajunk következett a kozmetikus és a manikűrös. Mikor mindennek a végére értünk, már délután 2 volt.

El kellett indulnunk az esküvő helyszínére mert a vendégeket kell fogadnunk.

Mikor odaértünk körbe pásztáztam szememmel a helyet, hogy hátha meglátom Justint valahol de nem jártam sikerrel. 

Hatalmas sürgés-forgás vette kezdetét. Mindenki csak rohant, köztük én is. 

Hol a dolgomat csináltam, hol pedig Anyát nyugtattam. 

Pont egy tálca poharat vittem az egyik asztalhoz amikor is valaki nekem jött.

- Nem látsz a szemedtől?- ordítottam rá hirtelen és csak utána jöttem rá kibe is botlottam bele.

- Pont olyan vagy mint amikor utoljára láttalak.- jelentette ki mosolyogva Justin.

Esküszöm, úgy viselkedett mintha nem történt volna semmi. 

- Talán azért mert okom van rá!- szükségesnek éreztem, hogy kicsit flegma legyek vele ugyanis el sem tudja képzelni, hogy min mentem keresztül ebben az 1 hónapban.

Nem vártam meg mit válaszol, otthagytam. Vagyis csak akartam ugyanis...